Tisztelt Szülők!

Gyermekük, a kis Bandika magatartása közepes. A szorgalma kiváló. 

Szünetekben verekszik, kicsit még szilaj és nyers. Kiforratlan. A szorgalmával semmi gond és éppen ezért a magatartása is változni fog idővel. 

Tegyük szívünkre a kezünket. Ki az, aki ilyen csikókorában nem volt betöretlen? Ki az, aki nem verekedett még a nagyszünetben? Ki az, aki mindig szót fogadott? 

Egy gyerek igen is legyen egy kicsit csibész, egy kicsit pernahajder és legyen egy-két foltja is. Nem csak a mi hibáinkból kell tanulnia, hanem a sajátaiból is.  Bandika ugyan még makrancos, de ha tanul ezekből a hibáiból, akár még osztály első is lehet.

Addig is hagyjuk, hagy szárnyaljon a fantáziája, hagy óbégasson kedve szerint. Engedjük egy kicsit törni, zúzni, mint ahogy mi is tettük. Jobban szeretünk egy ilyen gyereket, mint aki mindig szót fogad és egész nap csendben ül a szobában. 

 Ui.: Nem sokára Halottak napja, készítsék fel gyermeküket, hogy megfelelő tisztelettel emlékezzen meg ő is halottainkra! 

Köszönettel, Erzsi néni (Ofő)

Nem szoktam kiadókról írni, mert az amolyan promóció szerű lenne és az olyannak tűnhet, mint ha egy kis zsetonért lemondanék az őszinteségről. Most azonban kivételt teszek, mert annyira értékteremtő és hiánypótló kezdeményezés ez, ami érdemes mindenféle támogatásra.

 A Baby Gorilla Records ötlete ez év elején pattant ki Debreczi Ákos agyából és hozzá csatlakozott Kókai Márton (Kutya). A cél az volt, hogy összeszedjék az underground bandákat és biztosítsák számukra a megfelelő platformot a zenéjük terjesztésére. Emellett sokfellépős label bulik leszervezését és Vinyl és/vagy kazetta kiadványok készítését vállalták.

Direkt nem írtam stílusokat, mert itt egy kicsit felakadtam. Ők állítják, hogy a kiadó stoner, psychedelikus, modern blues dolgokkal foglalkozik szívesen, bár mostanában szeretnének belekarmolni egyfajta zaj jazz cuccokba is. Meg úgy általában minden jó zenébe, ami földalatti.  Szóval először megálltam. Stoner?  Igazából én nem nagyon hallottam náluk vegytiszta stoner dolgot. Azután rájöttem, hogy ha így gondolkozok, pont a stoner szellemiség azon részét tagadnám meg, amitől ez a fajta zene állandóan meg tud újulni: a zenei szabadság. Igen, itt majd mindegyik banda tartalmaz több-kevesebb stonert. 

Igen, a Stoner mára már nem csak a Kyuss/C.O.C./Lowrider szentháromság, hanem egy kicsit több. Itt már keverednek a különböző stílusok, ráadásul úgy, hogy egy zenekaron belül is. Ettől lesz izgalmas a színtér. Emiatt mondom az új Orange Goblinra, hogy unalmas és ettől mondom azt egy King Gizzard and the Lizard Wizard-ra, hogy izgalmas. Ráadásul pont őket fogja a Baby Gorilla Records kiadni bakeliten, bocs vinylen. 

Szóval, ha nem nyitjuk ki a szemünket és fülünket az újdonság irányába, akkor olyanok leszünk, mint az a lázadó rocker, aki számára a Pokolgéppel kezdődik a Hevimetál és az Ossian-nal ér véget. Ezért tartom fontosnak a Baby Gorilla Records munkáját, mert végre valaki odaáll azok mellé a kis bandák mellé, akikre érdemes odafigyelni. Valószínű lesznek az istállóban olyan lovak is, akik csak egy kört fognak futni és lesznek olyanok is, akik nem tetszenek egyes embereknek, de ez így törvényszerű. 

Én csak ajánlani tudom, hogy nézzetek le egy ilyen buliba, összejövetelre, mert baromi jó. Mostanában lesz is egy ilyen. https://www.facebook.com/events/1894497770634595/

AMEN!  (Baby Gorilla Facebook)

A német zenék külön csoportot alkotnak az én zenei világomban stílustól függetlenül. Mindegy, mit játszanak, van valami megmagyarázhatatlan zamata a zenéjüknek. Nem áll messze tőlük a kísérletezés és ráadásul mindig minőséget raknak le az asztalra. Csak, hogy a legalapvetőbb példát említsem ott van a Krautrock. Még a neve is német, de nem hiszem,hogy lenne olyan nép, aki azt a fajta zenét magas minőségben és eredeti módon tudná megközelíteni.

 A Plainride igaz német, de egyáltalán nem káposztarokkot tol. Sőt még azt se lehet mondani rájuk, hogy eredetiek. Az ő zenéjük valahol a Clutch és az Orange Goblin szerelemgyereke. Na meg aztán minden más bele van kutyulódva. Az új Clutch albumból például azt a nyersességet és lendületet hiányolom, ami itt viszont jelen van. Az új Orange Goblin albumon pedig nincsenek olyan markáns dalok, mint itt. 

 

A Life On Ares egy nagyon változatos riff központú zenei anyag lett. Gyorsabb, lassabb számok jó ütemben váltják egymást. A dobos igazán kitesz magáért és a többieken is érezni, hogy nem egy hete tudják a nevét annak a valaminek, amiből hangokat csalnak elő. Az album megdörren, jól lett keverve. 

 Vannak ugyan dalok, amik szerintem túl hosszúak lettek és a végére belefáradunk (El Coyote, Back Bite), és a Blood On The Crown lírai dal se lett igazán jó, sőt ezt fel se raktam volna, de ennek ellenére egy nagyon szerethető lemez lett a Life On Ares. Én biztos, hogy többet hallgatom, mint az új Clutch, vagy Orange Goblin anyagokat. Arcképcsarnok!

AMEN!

Brant Björk hivatalosan szeptember 14-én fogja megjelentetni az új albumát. Én már követni sem tudom, hogy ez most csak sima Brant Björk, vagy Low Desert Punk, vagy Operators, esetleg ...and the bros produkció (nyilván lehet ezt tudni, mert egyrészt ott a wiki, másrészt, meg illik tudni), de a lényegét tekintve fasz mindegy. Ez egy épp olyan BB album, mint a többi. Illetve nem is...

 Ezen az albumon is sokan szerepelnek, hiszen mindig összefújja a szemetet a szél. Régi bajtársak, mint Nick Oliveri, Bubba Dupre és Sean Wheeler. Szerény véleményem szerint Sean egy kicsit rossz irányba csavarja a mester fejét. Legutóbbi koncertjére is magával hozta és ott egy nem mindennapi performance gyakorlatot mutatott be a csávó. Szerintem nem igazán illik bele Brant zenei világába ez így. Az, hogy valaki betépve eljátsza az iszonyat nagy művészt és valamiféle Tom Waits klónt próbál lehozni ugra-bugrálva, az még nem eredményezi azt, hogy jó. Önnmagában soha nem nézném meg ezt a fajta szart de a koncerten kénytelen voltam. 

 Az zavar leginkább, hogy Brant elég nagy teret enged ennek az új lemezén. A lemez csúcspontja a Somebody lenne, de Sean bele-bele nyekereg, virtyog, mint egy rossz buzi. A lemez ennek ellenére nagyon ott van ismét.

Azt szokták mondani bizonyos zenekarokról, hogy ha hallottál tőlük egy lemezt, akkor az összeset hallottad. Vannak olyan zenekarok, akik ettől függetlenül lemezről lemezre megalkotják a csodát(AC/DC, ZZ Top,stb.), mert jók a dalok. Lehet, hogy egy stílusban fogannak, de ez a stílus csak rájuk jellemző. Ráadásul tényleg nagyon ülnek a dalok. Ilyen Brant Björk is. Nagyszerű dalokat tesz le az asztalra, amik nem  csak lemezen szólnak jól, de a koncertek is letaglózóak.

Felesleges kiemelnem bármelyik dalt is, mert már hallottad mindet, mégis új mindegyik. BB egyedi arc, nem kellene neki egy bohóc, aki a koncerteken eljátsza a hülyeségeit és főleg nem kell lemezre rakni, mert ezzel egy kicsit mint ha kimozdulna a komfort zónájából, na meg a miénkből is.

Sziasztok!

Ingyenes promo kódokat kínál a december 31-én megjelent My Space Odyssey című abumához a Dr Sludgelove. Használjátok egészséggel!

egy soros albumkritikák:

• "damnn... blows my mind to another space. trippy as.."
• "This is the best thing I've heard in weeks. Funny, heavy, and eerie all at once."
• "sweet roy malloy, what grand slab of mind expanding jam to butter my bread, let the smoke roll....."
• "Next time I'm cruising through space I wanna have this one on board!"

 

Letöltés itt:
https://bandcamp.com/yum

kódok:
g4kl-kzts
djx6-y6mj
p3s2-xk6f
uz89-b4bj
qktv-htw8
3c3j-6zul
s94t-b6ky
kkme-ys8l
xtzn-wmsk
93z6-vbl2