Igazából nem tetszett - és most sem tetszik - a Wych bemutatkozo lemezének a borítója, Sajnos a mostanában bejött lemezdömping hatására és az idő hiánya miatt az ember kénytelen választani, hogy melyik újdonságot hallgassa meg és melyiket rakja félre máskorra. Nyilván hajlamosak vagyunk a külsőség alapján választani és hát az Exordium boítója nem egy nagy durranás. Elsőre...Azonban Hudjik Henrik, aki ugyan olyan zenefüggő, mint én felhívta a figyelmemet rá és ezért minden más elé vettem ezt a lemezt és meghallgattam.

 

Innen üzenem: Köszönöm! Ez egy ténylegesen jó lemez és így utólag átnézve a borítása se rossz annyira. A Wytch egy Svéd zenekar, aminek a tagjai már bizonyították elismertebb zenekarokban (Vintersorg, Otyg, stb...) a tudásukat, igaz más stílusokban. Most pedig itt is bizonyítják, mennyire értenek a Rock zenéhez. Sokan úgy vélekednek erről a lemezről, hogy ez egy Heavy/Doom esetleg Proto Rock cucc. Én egy kicsit mást hallok ki. Szög egyszerű Blues Rock az egész. Igazán szép dallamokkal, erőteljes gitár suonddal. Remek és pontos ritmus szekció adja az alapokat a rettentően jól megszólaló gitárok alá. Él és lüktet az egész. Az énekes csajszi hangja meg csak hab a tortára.

Johanna hangja nem egyedi, néha az Aboleth pacsirtája (Brigitte Roka) ugrik be róla, néha pedig Anneke a The Gathering volt énekesnője. Johanna hangja pedig hozzájuk hasonlít a leginkább, azzal a különbséggel, hogy érezni lehet benne a természetességet. Azt énekli, amit a dal megkíván és nem akar feleslegesen brillírozni. És ez jó! Ha kell, akkor úgy énekel, mint egy angyal, de még ekkor is bele-bele folyik némi vagányság, némi dög. Egyszóval kellemes hallgatni, csak úgy, mint a lemez egészét. Nem tolakszik, egyszerűen csak Szól hozzád, neked.

Wytch face, Ripple Music face AMEN!