Vannak olyan lemezek, zenekarok, amelyeknek borítója már meghozza a kedvem a meghallgatásba. Az első hangok meg biztosítanak affelöl, hogy ez bizony jó anyag. És amikor meghallgatom végig, azt kell mondanom, hogy érdemes volt tenni vele egy próbát. Eltelik egy nap, eltelik kettő, de csak nem kerül bele a lejátszási listámba többet, mert mindig akad, olyan, ami érdekesebbnek igérkezik és szép lassan elfelejtődik az egész. Persze, ha szóba kerül, akkor tudom, hogy hallottam egyszer és jó is volt, de se egy dallamot, se dalcímet nem tudnék felidézni magamban. 

A Vokonis lemezei pont ilyenek. Amikor megláttam a borítót, eszembe jutott, hogy az előző album, a Grasping Time is egy nagyszerű külcsínt kapott. Az szarvasosat, az új lemez pedig madarasat. A dalokra nem emlékszem, nem tudom, hogy voltak-e abban is üvöltések, mint az újban, esetleg ennyire prog rockos volt-e? Nem vettem a fáradtságot, hogy felelevenítsem. Tudom, hogy jók voltak a dalok, de ennyi. 

 

Az új album, az Odyssey szintén megfogott az elején és egyből véighallgattam. Ez már messze nem stoner és egyébb műfaji társa. Ez Progresszív Heavy rock, ami hemzseg a 70'-es évektől, némi post(?) Death Metalos hörgős melankóliától és nagyívű dallamoktól. Ráadásnak pedig bejött a képbe Per Wiberg is (aki nem tudja ki is, könnyedén utána tud járni), és ezért joggal érezhetünk egy szoros Opeth párhuzamot. No meg Baroness és Mastodont is, mivel saját bevallásuk szerint sokmilyesmit is hallganak. 

Az album nagyon jó lett, föleg a hangzása, de számomra még kiforratlan a Vokonis új stílusa. Kusza és bár nagyszerű dallamok vannak benne, szerntem ez a lemez csak a Vokonis rajongóknak fogy bejönni és azoknak, akik a Stoner/Doom felöl kezdik megismerni a Proggresszív zenéket. Ja és aki szereti az Opeth munkásságát. Vokonis facabook!   The Sign Record facebook!

AMEN!