Default style- Alternative style

Gniyrg Gnaarg - The Acolytes Feel Sleepy (2012)

 

Nemhogy kimondani, de leirni se nagyon tudom a a finn/spanyol zenekar nevét. A dobok mögött ül a spanyol kiscsaj és a finnek pedig gitároznak. Az egyik egy hathúroson, a másik pedig egy négyhúroson. Sőt az egyik néha énekel is. Mindegy is, nem ez a lényeg.

 Régebben már volt róluk szó nálunk, a From Mother Sun demo kapcsán. Most pedig ismét jelentkeztek nálunk egy EP-vel az "The Acolytes Feel Sleepy"-vel. Három track az egész, és ez jól is van igy, mivel viszonylag hosszúak a dalok, kivéve a középső instrumentális A Wizard?-ot.

 Akár koncept EP-nek is nevezhetnénk, mivel mindkét dal egy-egy spirituális utazás a misztikum és az ekövetkezendő és elkerülhetetlen végzet profetikus megjövendölésében. Hú, ez lehet, hogy elsőre kicsit soknak hangzik, de higgyétek el, ha hallgatjátok, összeáll a kép. Ja igen és miért csak két dalról beszélek? A Wizard saját bevallásuk szerint is csak egy intró, egy bevezető a Nay, a Prophet!-hez.

 Az első tétel a Holothurian (tengeri csigák) egy japán Haikun alapul, vagy inkább csak onnan vették az ihletet. Egy Káosz szerzetes megpróbálja figyelmeztetni a nemtörődöm tanoncokat a közelgő végzetükről. A Nay, a Prophet! pedig a prófétáról szól, aki elmeséli a vizióját egy sötét, nyomasztó, apokaliptikus világról, de azért még látja a fényt az alagút végén.

A zene, pedig mit sem változott. Még mindig sötét, vonszolós néhol már-már sludgeba hajló doom, megtekerve némi stoner jelleggel. Jól eltalált dalszerkezetek és egy közepesen jó hangzás. Nagyon örülök, hogy EP, mivel szerintem ezekből a dalokból már még egy, lehet, hogy sok lenne. Ez most igy kellemes hallgatnivaló, se több, se kevesebb. Elzsibbaszt, elrepit, ahogy kell.

Bandcamp

AMEN!

The Company Band - Pros & Cons (EP)

Újabb vendégposzt kerül az asztalunkra Benyoboynak köszönhetően.

"Bár a stoner rock (természetesen) a kedvenc stílusaim közé tartozik, sajnos nem ismerek minden bandát (és szerintem nem is lehet). A Company Banddel is hasonló szinten voltam, és amikor korábbi kiadványaik egyikébe (egy kis-, egy közép-, egy nagylemez) minden előzmény nélkül belehallgattam, rögtön átfutott az agyamon, hogy „bakker, ez tiszta Clutch”.

Ez a gondolatom félig igaznak is tűnt.

Bár ez nem 100%-osan Clutch-copy, köze azért van hozzá, hiszen egy amerikai stoner rock supergroupról beszélünk, melynek énekese az előbb említett zenekarból szökött át. Neil Fallon alá a CKY dobosa, Jess „a tökkelütött deszkás reality show sztár Bam Margera testvére” Margera, Dave Bone gitáros (akinek a TCB az első említésre méltó szereplése), Brad Davis (Fu Manchu) basszeros tolja a jobbnál jobb hard rock alapokat, természetesen a kellő hangzásvilággal megáldva.

Az EP címe egy B-kategóriás, rég elfeledett vígjátékot is takar (ne keressétek, hazánkban sosem forgalmazták), borítója pedig a retrósított pszichedelika montázsának jegyében készült, amit mintha egy képcsöves TV-n keresztül látnánk. Hogy mindezeknek mennyi köze van a zenéhez, azt nem tudom. Ami biztos, hogy tévedni ezzel nem lehet, hiszen rendkívül igényes (táncoltató?) öt számot kapunk, melyek riffjeiben egyaránt felfedezhetjük a korai hard rockot, egy kis AC/DC-t, meg blues rockot is. Az első három szám a pörgősebb, bólogatós irányvonalat követi (melyet a személyes kedvenc Kill Screennel zárnak), hogy aztán két lassabb tempójú, bluesosabb dallal köszönjenek el (ideiglenesen) a hallgatótól. A profi, tapasztalt zenészek tapasztalata egyértelműen hallatszik: minden akkord, riff, énekbetét tökéletesen a helyén van, a számokat remekül építették fel, Neil epikus hangja pedig az egész lemezt átjárja, ami a dallamos hangzásvilághoz remekül passzol, legyen az az anyag lassabb vagy gyorsabb vonala.

A lényeg, hogy ajánlott. Úgyis a supergroup-ok korszakát éljük, akkor toljunk valami igazán tökös rockot!"

Mondjatok véleményt róla, esetleg nézzétek meg a saját blogját is, mert azt is érdemes szemrevételezni.     Benyoblog

Snake Thursday

 

A Lengyelországban található Poznan városa csodaszép. Ráadásul szinte a legöregebb lengyel város, ha nem egyenesen az. Mindenesetre itt él három srác, akik nagyon szeretik a jófajta húzós rockzenét. Zenélni is tudnak. Eddig három kiadványuk jelent meg, amiből egy "csak" egy rádiós felvétel, ami viszonylag rossz minőség, azonban érdekes hallgatnivaló, ugyanis a három dalból a legelső nem más, mint a Spiritual Beggars, Angel Of Betrayal nótája. Itt jegyezném meg, hogy a hazai pályán játszó Head For The Sun is szokta ezt játszani koncerteken. Nem szarul.

 

Alakulásuk elején egyből kidobtak egy EP-t Orgasmocosmica cimmel, amit a 2012 júliusában kiadott újabb EP, a Cruise Mode követett.

 

Érdekes hallgatnivaló, mivel abszolúte hallható a három év alatt végbement fejlődés. Amig az "Orgazmusos" anyagon nagyon nyers, elég rossz hangzású dolgok vannak (szándékosan nem mondok dalokat, vagy nótákat), addig az új kiadványon szereplő dalok jóval kidolgozottabbak. Nem azt mondom, hogy egyediek vagy kiemelkedően faszák, de igeneis hatalmasat változtak, előnyükre. Sokkal lazábbak lettek, mégis feszesek, a megszólalással sincs gond. 

 A stilusuk is sokat változott. A kezdeti Thrashes, zakatolósabb vonalról remekül átfordultak egy olyan irányba, amit leginkább a már emlitett Spiritual Beggars, vagy az angol Orange Goblin,netán a régen hallott Dozer is képvisel. Tehát nem mentek el Space rockba, de a Metal már a múlté. Amit most nyújtanak a nagyérdeműnek az tökös Stonerrock, kicsit erőteljesebb riffekkkel és hanzásvilággal.

Nem azt mondom, hogy tökéletes amit csinálnak, de ha a fejlődésük ilyen ütemben halad, akkor akár nemsokára nagy meglepetés érhet minket. Nem is sorolom fel az EP hibáit, mert úgy gondolom, itt többre kell tartani azt, hogy akarnak és tudnak is változni a srácok, mind hangszeres tudás terén, mind a dalok megirásában. Egyébként a lemezek ingyenesen hozzáférhetők a banda campjén, illetve a honában.

AMEN

Avalanche - Thanatos 7"

 

Egyszerre futott be hozzánk két együttes felkérése. Az egyik egy spanyol brigád a Hijo De La Tormenta, a másik egy osztrák grupp, a hülye nevű Avalanche. Választhattam. Gondolván arra, hogy a sógorokat Tenkes kapitány se nagyon komálta, ráadásul egyes elméletk szerint nem mások ők, mint németűl beszélő magyarok, ezért a cordobai zenekart választottam elsőnek.

 Amint meghallottam az első akkordokat(?), kikerekedett a szemem és rögtön sörért nyúltam. Gyorsan beletekertem, hátha...de nem, ez a valóság. Nem lehet ezt befedni egy sörrel, de még egy üveg Unicummal sem. Elég annyi, hogy japán harci cápák harapják le a faszát annak aki ezt kiengedte a kezéből. Hallgathatatlan minőségű hangzás és szar dalok. Ez csak elrettentő példa lehet 2012-ben, hogy ilyet ne! 1993-ban a lábatlani kultúrházban nm rögzitettek ilyen fos minőséget...

 Ezekután úgy gondoltam, bármi jöhet, csak jobb lehet. És igen! De még mennyire hogy jobb!

 Az Avalanche azt irta magáról, hogy egy Hardcore zenét játszanak, erős Stoner és Doom behatással. Jaja, igaz is, azonban én ennél többet hallok ki a 7"-os debüt anyagból a Thanatosból. Emlegetik ugyan a Sabbathot és a Pentagramot, no meg a Sleepet is, az biztos, hogy rengeteget hallgatják ezeket a legendás csapatokat. Alapvetően ha meg kellene nevezni a gyereket, akkor sludgecore-nak hivnám. Először a Stone-Axe ugrott be, a basszus hangzása miatt. Akkora alapot ad a zenének, hogy felhőkarcolót lehetne épiteni rá. A dob kellően ellensúlyozza ezt a vastag soundot és még keményebbé, szikárabbá teszi az egészet. A gitár reszel mint egy ipari ráspoly, az ének eleinte furcsának tűnik azzal a kiabálós, néhol ugatós felhaggal, de ha ezen túlteszed magad már nem is annyira zavaró. Na ez az, ami HC az egészben. Na meg a 2010-ben kiadott demó. Az azért inkább volt Keménymag.

 Egyébként egy 2010-ben alakult zenekarról beszélünk, akiknek a demó után ez a három számos anyag az első igazi kiadványuk. Kiváncsivá tettek és nagyon várom már, hogy mivel jönnek elő legközelebb a srácok!

 "We are avalanche from vienna, austria. we play hardcore with a strong tendency towards stoner and doom metal. Our main influences are (besides some hardcore bands) black sabbath, sleep, pentagram etc. We are a band since 2010.
 In april 2010, we released our "among beasts demo" by ourselves and in june this year, our debut 7'' called "thanatos" has been released on green menace records from sweden and worship records from germany."

 Bandcamp, Thanatos, Demo (Among Beasts)

AMEN!

Brumm: Grizzly - Fear My Wrath (2012)

grizzly-fearmywrath2012-cover.jpg

A Magyar Grizzly júniusban tette nyilvánossá Fear My Wrath nevű EP-jét. Korábban Chino készített a bandával egy interviewt, ami amellett hogy jó hosszúra sikerült, elég részletes információkkal szolgál a zenekar jelenéről. Alapinformáció, hogy már négy éve kezdték el a Grizzly-t építgetni, és idén sikerült eljutni a téli álmából felkelt medve állapotba. Oszi a Wrong Side Of The Wall-ból pedig a Grizzly énekeseként lett szinkronhangja a termetes állatnak.

Hat trekk került a lemezre, eddig élőben kétszer biztosan meg lehetett volna hallgatni (sajnos nekem egyik alkalommal sem sikerült megnéznem Őket), először a Dürer Kertben a debütáló bulin, majd nyár közepén az R33-ban. Lesznek majd Rockélet születésnapi bulin is szeptember 8-án, és a Tündérgyárban szeptember 29-én.

A lemezborító grafikája nagyon jól sikerült, kellően medvés és remekül ábrázolja a számok hangulatát. Súlyosan  és lendületesen kezdik az EP-t a The Cultist című számmal, az agressziót a szám vége fele töri meg némi  sejtelmes nyugalom. A Stabbed Beast témája is hasonlóan épül fel, magabiztosan hozza a saját stílusát. A Dead for fifty-two hours végül nem az együttes neve lett (lásd: intervew), hanem a harmadik szám címe, amit a kellőképp sokoldalú Fading Out követ. A The Guilt és Dagon pedig a vacsoráját éppen fogyasztó medvére emlékeztet, természetesen itt nem a piknikes kosarakat százával meglovasító Maci Lacira gondolok. Annál inkább a nyers húst falatozó, másokat a prédája közelében meg nem tűrő medvére. Brumm. (az album ingyen letölthető bandcampről, vagy streamelhető lejjebb)

A medve őket már felfalta:

Knapp Oszkár
Horváth Arián
Mihály Ármin
Lippai Zoltán
Domonkos Zsolt

Számlista:

1. The Cultist - 02:48
2. Stabbed Beast - 03:09
3. Dead for fifty-two hours - 04:24
4. Fading Out - 03:27
5. The Guilt - 03:43
6. Dagon - 02:52

https://www.facebook.com/grizzlystoner

http://grizzlystoner.bandcamp.com/

tovább »
süti beállítások módosítása