Augusztus 11.-én szombaton került sor a két banda összecsapására Dorogon a Kacsában. Mindkét zenekart volt már szerencsém látni élőben, így összehasonlítási alappal rendelkezem. Hangulatos szabadtéri helynek tűnik a Kacsa. Ráadásul egy bányató terül el mellette, ami kb. 1 perc séta. Ha kicsit nyáriasabb az idő, akkor biztos, hogy csobbanok egyet elötte és talán utána is.

Mikor megérkeztem a Head For The Sun már javában hangolt, készülődtek az estére. Sötétedéskor vágtak bele a mázsás súlyokat rádpakoló rogyasztásba. Szerintem Magyarországon az egyik legeltaláltabb hangzású stoner muzsika ez, mely így egyedivé teszi őket. Súlyos riffek és pontosság jellemzi. Az eddigi koncertjeiket látva most elég összeszedettnek tűntek, nem volt semmi hiba, semmi kivetni való. Jó formában voltak a srácok. Ráadásul mikor Rico elővette azt a Dean-t, amit mostanában Eric Peterson (Testament) kezében látok, akkor aztán tényleg tátva maradt a szám. A füstgép okádta füst alól néha csak az ördögvillára emlékeztető gitárfej húzta magára önkéntelenül a szemem...

Hála Istennek nem feledkeztek meg a kedvenc Slo Born nótámról sem, ami az ő produkciójukban is térdre kényszerít...

 Az Empathy jóval régebben alakult és akkor sokkal punkosabb stílust képviseltek. Ennek a mai napig is erősen érződik a hatása. Temperamentumosabb zenéjükkel hamar kihozták a közönségből állatot. Vinnie magyarul énekel, talán ezért is fogékonyabbak a 'műkedvelők' az Empathy-ra.

Hozták a megszokott formájukat. Bár próbálkoznak sludge és stoner elemek beillesztésével (ami egész jól is megy), de hangzásra inkább a könnyedebb, szárnyalós, vidám hangulatút választották. Volt pörgés rendesen egészen a koncert befejeztéig. A hűvösebbre fordult idő sem tudta senki kedvét elvenni...

Egy dolog viszont mégis elszomorított az éjszaka végére. Megtudtam, hogy Dorogon aznap volt egy utcabál is. A buli után kíváncsiságból ellátogattam oda. Vidám 'dáridó' szólt kihangosítva. Néha valami karaoki jellegű éneklést is hallottam, de ami padlóra verte az állam, hogy 'hosszúhajú metálpólós rockerifjak' táncoltatták a fehérnépet. Őket nem is láttam a koncerten. Ennek örömére rákérdeztem egy helyi srácnál, hogy miért nem jöttek el a koncertre, pedig csak 500.- forint volt a belépő... (Megjegyzem, hogy nem vagyok biztos abban, hogy fedezte a zenekarok benzinköltségeit). A válasz gyors, egyszerű és lesúlytó: "Miért? A szomszédban még egy metál házibuli is van."

Hát öregem! Sakk-Matt!

Vinnie-vel (Empathy)

Életjelet kaptunk Igor-éktól:

„Здравствуйте!
A tavaly megjelent "HE" című EP munkálatai során rögzítettünk egy
olyan dalt, amely végül nem került fel a kislemezre. Az ének témák
véglegesítését követően, "Agassi" címmel jelentettük meg ezt az eddig
kiadatlan szerzeményt, amelyet az alábbi linken tudtok meghallgatni,
illetve letölteni:

A felvétel az egerszalóki Standing Waves stúdióban készült a Shapat
Terror-os Sohajda „Sohi” Péter segítségével! Vele fogjuk rögzíteni az
idén év végén esedékes következő, "NA" című anyagunkat is, de addig
még várható egy régi dalunk, a "Jerzsi" újravett verziója.
Ősszel pedig a Torn from Earth és a Corrodal zenekarokkal teszünk egy
kört az országban. Pontos dátumok hamarosan.
További info a zenekarról:
http://igortheband.blogspot.hu
До свидания!”

Gabi beszámolója:

Mostanában valahogy nem vitt rá a lélek, hogy metálmuzsikát hallgassak. Pedig volt idő, amikor reggel-délben-este azt hallgattam. Aztán egy idő után megcsömörlöttem a metalcore hullám szülte tucatzenekaroktól. Már-már bele is törődtem, hogy ez a szcéna leszállóágban van, szép volt, jó volt, köszönjük mindenkinek, aki eljött.
Elém került ez a zenekar, én pedig az előbbiekben leírtak tükrében már előre el is képzeltem, hogy milyen lesz, na de egye fene, adjunk neki egy esélyt. Aztán kiderült, hogy ezen esélyt igenis megérdemelte a zenekar, hisz hamar eszembe juttatta, miért is imádtam én a metált (hard rokkot). Igazi vagány, erőteljes és lendületes zene. Bár semmi újdonság nincsen benne, de legalább megnyugtatja az ember lányát, hogy azért még vannak olyan zenekarok, akik vágják még, hogy mi a lényeg és nem akarnak önnönmagukon túltenni keménységben, tempóban és bonyolultságban ezzel törekedvén arra, hogy kivívják maguknak a létjogosultságot a mai metálvilágban.
Jó az alap, innen tessék tovább fejlődni, mert azért van hová, főleg az ének terén, ami talán az egyetlen olyan dolog ebben a zenei anyagban, amire azt mondanám, hogy nem jó. Mert bár a koncepció és a témák egész jók, az ének ennek ellenére lehúzza a színvonalat, meg is töri a lendületet. Sajnos nincsen kiénekelve, ott is elhörgi magát az énekes, ahol az indokolatlan, ami egyértelműen az énekesi képzettség hiányát mutatja. No meg az a hörgés/üvöltés sem az igazi. Ha én lennék a producerük, akkor tuti lecserélném az énekest, de legalábbis elzavarnám egy intenzív ének "edzőtáborba". Aztán az is lehet, hogy a masztereléssel van a gond, de azért ha a lemezen nem jön át, akkor az élő teljesítmény sem lehet jobb.
Most pedig, hogy így lehúztam ez éneket, menteném a dolgot avval, hogy életemben most először hallottam szájharmonikát ilyen zseniális harmóniában egy metál dalba csempészve. Nem hatásvadász, nem túl sok és akkor hívja fel magára a figyelmet, amikor nem számítasz rá.

Ja, amúgy a Death Denied zenekar 'Appetit for Booze' című anyagáról lenne szó, amit avval a szöveggel ajánlottak figyelmembe, hogy 'déli metál Lengyelországból', amin igencsak elmosolyodtam, hisz ez így egy bájos képzavar.

Gabi küldte nekünk a következő beszámolót:

Desert Icons. Azt írták magukról, hogy Mastodon és Kylesa hatásait viseli a zenéjük, ami rögtön megdobbantotta a pici Mastodon-rajongó szívemet, de eszembe is juttatta azt a dilemmát, amivel a Minsk zenekar megismerésekor kerültem szembe, ami hát egy az egyben Mastodon. Na de akkor mi volt előbb? A tyúk vagy a tojás? Ezen agyalva pikkpakk elérjük azt a nem-tudom elmét, ami a Bódhiszattvának 5 évig tartó, a világtól elvonult meditációba tellett.
Szó, mint szó vegyes érzelmekkel indultam neki az album meghallgatásának.
Helyi szinten 'supergroup'-nak számítanak, hiszen több ottani (madridi) zenekar tagjainak együttműködéséről van szó: Ictus, El ego, Tragic vision, Guerrera. Zenei befolyásként az imént elmondott Mastodon-on és Kylesa-n kívül említik még a Baroness-t, Iron Maiden-t, Down-t. A felállás: 3 gitár (köztük egy csajszi!), bassz, dob, ének. Az album címe pedig Breach ~ nem Bleach, az egy másik zenekar :)

A Mastodon-koppintástól (vagy Minsk-koppintástól, na ebbe igazán ne menjünk bele...) való félelmem szerencsére nem igazolódott be. Ámbár tényleg hallatszódik a hatás, de az ének pl. egy csipetnyit skandináv irányba húz néhol (ott, ahol rikoltozóba tolja). Mindenesetre megvan az irány, igazán élvezhető az album (a rikácsolástól eltekintve, de az az én rigolyám, másnak lehet, hogy pont ez dobja meg). Jó kis egyvelege ez a sludge metálnak a pszichedéliával. Nem unalmas, önmagában és köretként (háttérzenének) is fogyasztható. Tempós, nem hagy unatkozni, ámbár igazán meghökkentő váltások sincsenek benne.

Ha felénk tévednének, biztosan elmennék a koncertjükre.
Aztán meg meginnék egy sört a srácokkal :P

Elérhetőségeik a neten:

www.reverbnation.com/deserticons 

www.myspace.com/deserticons

www.facebook.com/pages/Desert-Icons/190834424285361