2008-ban kezdtek operálni a szabadkai fiúk. Azóta 4 év telt el és meg kell mondjam, ez idő igencsak nekik dolgozott. Postai úton kaptam tőlük meg a lemezt. Bevallom őszintén, hogy izgatottan vártam már a csomag megérkezését. Kiváncsivá tett a várakozás. Talán ezért is lenne érdemes tőlük megrendelni a lemezt, mert mire megérkezik, már tűkön ülsz... Nekem nagyon kellemes csalódás volt ez a zenekar. 

 Southern-es metál, amibe itt-ott heavy is sunnyog. Olyan, amivel a magyar környezetben még nem találkoztam. Nagyon finom akusztikus témákat is tartalmaz, amik tényleg idézik a déli hangulatot. Minden egyes zenésznek ebben a csapatban felismerhető és különálló stilusa van, ami egy egésszé teszi amit csinálnak. Többszöri hallgatás után már tudtam, hogy kire melyik zenész volt hatással a világból, mégis mindenki megőrizte saját magát. Ez pedig nagy szó a mai stilustalanságban! Igényes a fizikai design is olyan értelemben, hogy amikor a kezedbe veszed, akkor nem egy újabb zenekar újabb lemezét fogod meg. Azt hiszem kicsit elfelejtettük, hogy mit is jelent egy album. Most megfogalmazódott bennem ismét, hogy mennyi meló van a háta mögött, amit simán le tudunk pontozni. Pedig egy album a külső megjelenést nem mellőzve, művészi alkotások gyűjteményét jelenti. Legalábbis számomra. Legyen az fotó, bélyeg, ez esetben pedig zene gyűjtemény. Kifejezetten örülök, hogy ezt az anyagot nem virtuális úton kaptam meg! Mindössze 1200 huf + postaköltség az ára! Tőlük is meg tudod rendelni, ha felveszed velük a kapcsolatot a hivatalos web-en: http://thesouthernsociety.com

 Egyre kevesebb zenekarnál tapasztalom azt is, hogy az énekes a kezdetekben nem mer alkotni. Itt viszont teljesen elengedi magát, belevágja az arcodba, akár tetszik - akár nem! Ő kiereszti amit kell! Tetszik ez a srác! A gitárok összhangban vannak és kiegészitik egymást. A dob teljesen jó hangzású igényes, nem kevés és nem sok. A basszus se csak alapokat hoz, hangzása illeszkedő, olykor egész fülbemászó dallamokat produkál. Igazából minden adottság megvan, ami ehhez a zenéhez kell. Szándékosan nem elemzem számról számra a kiadványt. Ez egy gyűjtemény, egy album és összetartozó hangulatok. Kár lenne szétbontani. A saját elmúlt időszakukról szól, nem lenne illendő egyet kiragadni. Szövegeik angol nyelvűek. Azt hiszem kimondhatom, hogy kicsiny kis térségünkben a legigéretesebb zenekar ez, ebben a műfajban. 

A youtube-on több videó is található, köztük koncertfelvételek is. Itt egy korábbi klipp, amit kb másfél éve töltöttek fel. (...megnéznék egy új videót a Tales from a Southern Land-ről is!...)

Lemezbemutató turnéjukra már elindultak. Legközelebb a Rocktusa fesztiválon jelennek meg szeptember 9.-én Csolnokon. Budapestre pedig október 13.-án mennek a Crazy Mama Club-ba. Érdemes egyébként megnézni az 'official website'-ot is, mert tele van infókkal és design-os is. Én személy szerint szeretnék eljutni egy koncertjükre és megnézni, hogy a szinpadon milyenek. Facebook-on is tudod őket lájkolni, ha ott szoktad az ilyen rendezni:

http://www.facebook.com/pages/THE-SOUTHERN-SOCIETY/112839117869 

Zárószóként elnézést kérek mindenkitől, akit zavart, hogy helytelenül minden 'i' betű rövid lett a szavakban, de elromlott a hosszú i-s billentyűm... Sorry, hamarosan orvoslom!

/Szaki/

.

Emlékeztek még az Asylum On The Hill supergroupra 2010-ből? Na, most itt van ez a Rescue Rangers nevű francia csapat, aminek a 2012-es lemezét ugyanaz (Jason Groves) keverte, mint az Asylum In The Hill bemutatkozó albumát. Aztán meg az sem egy utolsó dolog, hogy vendégszerepel rajta Dave Angstrom (Hermano, Asylum on The Hill) és a mostanában botrányos viselkedésével elhíresült Nick Oliveri is, akit meg a QOTSA, Kyuss, Mondo Generator albumairól ismerhettek.

.

.

A hangzás és a zenei megszólalás is valami hasonló lett, mint, amit az Asylum On The Hill-nél hallhattunk. Vehemens témák, mozgalmas dobjáték, energikus gitárok, törvényen kívüli beüvöltések és miegymás. Az "In Time, Pal" és a "Manitoba" szerintem simán ott vannak 2012 legjobb stoner rock számai között, az elvetemült "Creeper, The One Who Creeps" meg az év egyik legborultabb zenéje a stíluson belül. A space-es "New Astronomy"-nak, vagy a szomorkás "Why So Serious"-nek ráadásul van egy fajta 90-es éveket idéző, grunge jellegű légköre. Előbbinek egyébként valamilyen okból kifolyólag egy instrumentális verzióját is megtalálhatjuk a lemezen, de így járt a "Done.Gone" című dal is, amiből ugyancsak két változatot készítették. Kicsit soknak is tűnhet egyetlen lemezen öt szellősebb hangvételű szám, de a másik öt szerzemény kárpótolja az ütősebb muzsikákra vágyókat, szóval az "In time pal", a "The blank", a "Manitoba", a "Creeper, the one who creeps" és az "Ape shall not kill ape" miatt már nekik is érdemes végighallgatni. Legalábbis baromság lenne kihagyni.

.

Facebook: http://www.rescue-rangers.net/
Weboldal: http://www.myspace.com/rangersdurisque
Myspace: http://www.facebook.com/rescuerangersrocks

.

Tracklist:
1. In time pal (with Dave Angstrom)
2. The blank
3. Ape shall not kill ape
4. New astronomy
5. Why so serious
6. Done gone acoustic
7. Manitoba
8. Creeper, the one who creeps (with Nick Oliveri)
9. Done gone
10. New astronomy reprise
11. You are here

.

.

Tagok:
Pascal Mascheroni : Vocals & Guitars
Christope Fresard : Bass
Pierre Roulois : Drums


Vendégek:
Nick Oliveri
Dave Angstrom

.

.

.

Get Stoned!

.

http://www.palaverrecords.com/eggnogg

Stoner és doom bulikban igazán nem szenvedhetünk hiányt idén: volt már eddig Bp.-en Sleep, Kyuss Lives!, Ethereal Riffian/Stoned Jesus kombó, Riotgod, Saint Vitus. Hatalmas respekt a Phoenix szervezőgárdájának, h. kis hazánkba el tudták hozni az utóbbi évek legnagyobb stoner sikersztoriját elkönyvelő Red Fanget! A Clutch óta talán nem volt banda a stoner irányzaton belül, amelyik ennyi különböző embert össze tudott volna terelni rajongótáborába, a hácésektől a doomsterekig. Ráadásul igen baráti jegyár mellett tudták leszervezni, így borítékolható volt, h. nem lesz pangás a bulin. Bár az első előzenekart, a Nadirt még így is relatíve kevesen nézték, a nagy többség csak a Shapat Terror kezdésére özönlött be. Eredetileg lett volna még egy bemelegítő együttes a Redneck Zömbiez képében, ők azonban jó élőhalott módjára harmadszor is feloszlatták magukat, így a műsorrend kicsit borult, de nem baj. Vmint annyi változás még történt, h. átkerült a Dürer kisterméből a nagyterembe a konci, aminek örültem, mert így jobban elfértünk, nem kellett hering módjára vergődni.

Szóval kezdjük az elején. A Nadir nyitotta az estét. Tauszik Vityáékat a rutinosabb hallgatóknak aligha kell bemutatni, hosszú évek óta az itthoni underground metal szcéna állhatatos zászlóvivői, rengetegen példát vehetnének kitartásukról. Főleg az "Eco-Ethic" és "Exitus" albumaikról válogattak, a feldolgozáslemez hanyagolva volt, ahogy a még Dark Clouds néven kiadott korai anyagok is. A Nadirt külön kiemeli a szokvány extrém metal bandák közül, h. számos szövegükben igen fontos, társadalmunkat érintő kérdéseket feszegetnek - kár, h. mindez  csak maroknyi embert érdekel, sokkal nagyobb publikumot érdemeltek volna Czetvicz Norbiék. Tény, h. nem igazán vágtak a főzenekar stílusába (meg eleve a stoner fejek java része nem tudja értékelni a hörgős zenét), azért szűk háromnegyed órás műsorukat Vitya a tőle megszokott lelkesedéssel vezényelte le. Szokás szerint a "Fauna Funeral" irgalmatlan doom/death témájával zárták szettjüket.

Az egri Shapat Terrort már sokkal többen nézték. Jelentősen felkúszott a népszerűségük, amihez nyilván hozzájárulhatott a Kettőnégyes szereplésük is (meg is nyerték érte a legrészegebb zenekarnak járó díjat). :D Vmint szerencséjük van azzal is, h. rendre bekerülnek a legtutibb külföldi bandák elé (Helmet, Kyuss Lives!, Karma To Burn). Őket az első sorban zúztam végig, nagyjából most is az immár 3 éves  "Mentés másként" album dalai képezték a műsor gerincét, de elpotyogtattak azért pár friss témát is, mint az "Új király" Tanka Balázs (Turbo, Kaldera) vendégszereplésével. Sohi és Attis a megszokott hidegvérrel facsarták a bivalyerős riffeket (bár Sohi azért eleresztett egy-két grimaszt, miközben a záró "Egyikse" atomerős kiállását játszotta), Gergő is megkínozta a dobcájgot, ahogy kell, Mikiszabi pedig a tőle megszokott pókerarccal (de semmi Lady Gaga! :D) kezelte  négyhúrosát, közben azért hevesen rázva rőzséjét. Mindennek tetejébe igen vaddisznó hangzást kaptak, levitte a fejemet konkrétan a sound! Ami még meglepő volt, az Pálkovács Attila fazonváltása: majdnem kopi lett a srác. :)

Cirka negyedórás várakozást követően végre jöhetett az, amiért a nép jött igazából. A sört ipari mennyiségben vedelő portlandi négyes hazánkban is óriási népszerűségre tett szert, amihez vicces klipjeik is nagyban hozzájárultak. Valljuk be, azért stoner rockban nem megszokott dolog, h. vki ennyire humorheroldra vegye a figurát. Sajnos a csapatból csak a basszer-énekes Aaron Beam-et tudtam elkapni, ő viszont közvetlen volt. Készült közös fotó+aláfirkantotta a home-made Red Fang pólómat. Rengeteg különböző ízlésű ember képviseltette magát a Vörös Agyar bemutatkozó magyar koncertjén, ahogy a Kyuss Lives!-en sem csak kizárólag olyanok jelentek meg, akik éjjel-nappal stonert hallgatnak. De ez nem baj, fedezzék csak fel minél többen, mekkora őserő lakozik ezekben a muzsikákban!

A "Reverse Thunder" kezdés villámcsapásként ért minket és fel sem ocsúdhattunk, máris újra kupán vágtak bennünket a Piszokvarázslóval, vagyis a "Dirt Wizard"-dal. Ezután már tkp. jöhetett bmi, a közönség a tenyerükből evett. Még egy fura, világító kalapácsformájú izé is a magasba lendült elől bal oldalt. :) Sorjáztak eddig megjelent két albumuk, a cím nélküli és az új "Murder The Mountains" lemez dalai, kell-e mondanom, h. mind 10 pontos? Ugyan a színpadképük a klipekhez képest nem volt túl látványos, mindössze egy Murder The Mountains" borítós háttérvászon volt mögöttük, vmint a sörvedelő imázst is inkább a fellépés utánra tartogatták, gondolom én, így is konkrétan megcsinálták az év legtökösebb stoner rock buliját, ami véleményem szerint mérföldekkel jobb volt, mint a Kyuss Lives! Barba Negrás alakítása (annak kicsit hakniszaga volt sztem, a tavalyihoz képest gyk. nulla változtatással a setlisten, de azért így is ott volt a feeling).  Itt a zenén volt a lényeg, nem a látvánnyal akarták eladni az egészet, ez mindenképp dicséretes. Így aki a Red Fanget elkönyvelte csak a külsőségekkel törődő viccbandának és ezért maradt távol, az magára vethet. Ez a buli talán őt is meggyőzte volna az oregoni banda létjogosultságáról. A legismertebb slágereket - ahogy az várható volt - a végére tartogatták ("Prehistoric Dog", "Hank Is Dead"). A legvégén pedig egyik legnagyobb favoritom, a sötét, már-már AIC-sen menetelő "Throw Up" adta meg a kegyelemdöfést.

Ha az év doom koncertje a Sleep volt, akkor a Red Fang jelenését ezennel kinevezem az év stoner bulijának. Még egy Graveyard-ot meg Baby Woodrose-t leszervezhetne vki Bp.-re, köszönöm! :)

.

A temesváriak már büszkélkedhetnek egy nagyszerű stoner-space rock bandával, ami The Egocentrics névre hallgat, az együttes kedvelőinek, pedig most figyelmébe ajánlanám az ugyancsak Temesváron működő Nomegát. Itt ugyanis valami hasonló zenéhez lehet szerencséjük, bár a Nomega valamelyest sötétebb világban tekereg.

.

1. A beszéd-kalauzokat leszámítva, négy instrumentális számot találhatunk a lemezen, ami első ránézésre kevésnek tűnhet, de csak, amíg ki nem derül, hogy ezek közül rögtön az első tétel több, mint 22 perces. A második meglepetés akkor éri az embert, amikor felcsendül a klasszikus Twin Peaks sorozat -Angelo Badalamenti által komponált- főcímzenéje, amelyből egy improvizatív elszállásokkal tűzdelt, sötét utazás kerekedik.

.

.

.