A mexikói Annimal Machine még január vége felé keresett meg minket három számos EP-jével. Mivel elég hosszúak a dalok, ezért nem kell attól félni, hogy még az elején véget ér a cucc. Első belehallgatásomkor a tucat riffek hallatán ódzkodtam tőle, mint szűz kislány az análszextől, de aztán másodszorra minden simán ment, annak ellenére, hogy a második tétel nagyon Green Machine nyúlás. Az EP-n olyan megoldásokat hallhatunk, ami gyakorlatilag standard minden stoner alapú zenében. Ennek ellenére, vagy éppen emiatt, örömmel lehet hallgatni. Félig spanyol, félig angol nyelven énekel a vokálos srác, ami nem zavaró. A hangzás jó, tömör.

 Összességében ez a három dal elég ebből. Kevesebbel nem lehet beérni, viszont egy kicsivel több már lehet, hogy unalmas lenne, mint a Titanic Leonardo DiCaprioval. Vagy ingyen letöltöd, vagy adakozol nekik, ezt te döntöd el, de elöbb hallgasd meg.

AMEN!

 Ha most azt kérdezitek magatoktól, hogy kerül ez ide akkor talán ez lehetne egy hivatalos válasz: A művészi alkotás folyamata olyan, mint egy jó pálinka ízlelése, szívet, lelket melengető érzés! De ez hazugság lenne még akkor is ha igaz. A valóság az, hogy Nico barátommal való élcelődés után keveredtünk e téma irányába. Kérte, hogy írjak valamiről én meg értetlenkedve kérdeztem miről, ő meg mondta szívatásból, hogy a pálinkáról erre én mondtam írok ha kiteszi, ő meg mondta ha írok akkor kiteszi, tehát eme gyenge elméjű diskurzus után teljesítem tartozásom.

 A pálinka az erjesztett gyümölcsök lepárlásával készülő gyümölcspárlatok egy hagyományos, magyar fajtája. Leggyakoribb alapanyaga a szilva, a körte, az alma, a kajszibarack, a cseresznye, a szőlőtörköly és az eper, de bármilyen Magyarországon termett gyümölcsből készülhet, minimum 37,5%-os alkoholfokkal rendelkezik. De hagyjuk a hivatalos dumát mindenki tudja, hogy a boltival szemben a hazai, házi szőttes az igazi ami eléri legalább az 50 fokot, amibe a gyümölcs gyűjtője és a párlója is szívét, lelkét beleadja. A készítők szándéka nem a művészet, még akkor sem ha a megfelelően elkészített nedü maga a művészet, csak annyi a cél, hogy üssön és finom legyen.

 De azért, hogy zenei vonatkozása is legyen a posztnak megjegyezném, nekem ilyen a stoner rock azon belül is a Clutch utolsó lemeze, az Earth Rocker. Nem akar technikás lenni, mégis az, nem művészkedő, végre a kevesebb több elvét követik a srácok, felhagytak a mojolással és készítettek egy igazi rock lemezt amit nem kell megfejteni. Tudjuk, hogy tudnak ők ilyet csinálni ez már a Blast Tyrant-tel bebizonyították, csak sajnos nem volt kedvük ilyet lerakni az asztalra. Szóval és tetüvel mindenki igyon sok jó házi pálinkát és hallgasson stoner rockot, ha lehet minél többet és ha igazán szeretné a kettőt élvezni akkor tegye tiszteletét a koncerteken, mert nem fog csalódni sok jó zenekar van hazánkban és néha eljut ide egy-egy külföldi is.

 By Stinker

Ui.: Itt jegyezném meg, hogy Április 26-án nemcsak hogy Stoneblade, Slide Away és Burning Full Throttle koncert lesz a Lelkifröccsben, hanem DUPLA SZÜLETÉSNAP is. Mindenki hozza el a legjobb fülét és garatját!  AMEN!  (Nico)

A bandcampen találkoztam a spanyol Hela együttessel, mely heavy-doom-psychadelic-stoner-rock-ént aposztrofálja magát -lefedve ezzel a zenei ízlésem 60%-át. Belehallgattam, nem kellett volna. Azt kell mondjam, hogy ez a banda ipari exkavátorként temeti be a tudat, és a tudattalan között tátongó hasadékot.

   Sajnos még csak online élvezhetjük ezt a kiváló muzsikát, az album várhatóan májusban jelenik meg. Sok sikert hozzá, Get stoned!

A HeLa cell /ˈhiːlɑː/, also Hela or hela cell, is a cell type in an immortal cell line used in scientific research. It is the oldest and most commonly used human cell line.^[1] The line was derived from cervical cancer cells taken on February 8, 1951^[2] from Henrietta Lacks, a patient who eventually died of her cancer on October 4, 1951. The cell line was found to be remarkably durable and prolific as illustrated by its contamination of many other cell lines used in research.

 (Wikipedia)

Hela Lájk Manager

Kicseszett álló háború van. Vágjátok nem? Első V.H., lövészárokharc, több százezer halott néhány méter előrehaladásért (és a márciusi havazás volt a legkisebb bajuk). Nem nagyon mutatják a televízióban, mert nem üti meg a kis hazánkban Trvhko Thrko Trvtuko, mindegy, tudjátok ki által lerakott paráztatási-index faktort. Azért ti el tudjátok képzelni. Úgy kezdődött, hogy a Fekete Kéz Clutch elsütötte az Earth Rocker című dalt, alattomos offenzívát indítva ezzel a zenei ízlés kvintesszenciája ellen.

   Pedig vártam már nagyon, négy év telt el a legutóbbi album óta. Az idő változásokat hozott, az együttes antistoner-országban coelhói ismertségre tett szert. Kimondhatjuk, hogy a "salinger" szóra csak értetlenül bólintó, Hobo kutyaskálájának origóján stagnáló romkocsmai rocker (romcker!), és az idegesítő képzavarokat gyártó poszt post punk is ismeri, elismeri. Nálunk vidékieknél biztos, hogy minden buliban ott a helyük. Azt kell mondjam, hogy így már lehet elemezni egyfajta értelmezési tartományban, mit akar jelenteni ez: 

What's this about limits?
Sorry, I don't know none.
What's this about some DB limit?
Sorry, I can't hear none.

You can take a little cruise down the river of booze,
Act all poor and defeated.
Shout to the mountain some boo-hoo blues,
But I'll stand here and repeat it:

I'm an earth rocker!
Everybody hear me now.
I'm an earth rocker!
Everybody get the message?

Muszáj volt idézni, hogy a saját szemetekkel lássátok ezt a már-már matolcsista bárgyúsággal megírt dalszöveg részletet. Itt főleg a refrénre célzok, ami a marvel mozik szuperprimitív zenei betéteire emlékeztető effekttel van összekavarva, bloawwwwwww, méghozzá akkora nagyképűséggel, hogy az már Csernus színészkedésével egyenértékű. Mi a fene ez? Azt akarja mondani, hogy ő egy, az egész földön ismert rocker, ebben az esetben hivatkozok a micro-kutatásomra, melyet most végeztem a dél-afrikai alsó-középosztály fiataljai körében. Nem ismerik. Le se szarják a Clutch-ot. Persze nem reprezentatív. Én inkább arra szavazok, hogy ő úgymond a föld gyermeke, és ez még passzolna -ha még oly kezdetleges módon is- a borítón látható cyberpunk indián dizájnhoz.

Most mindenki hall engem! Mindenki vette a lapot? Ezekre a frázisokra egyszerűen nincs mentség. Higgyétek el, kerestem. Bennem valahogy a személytelenség, és a lealacsonyítottság érzését kelti. Kihez beszélsz most, ember? Mindenkihez? Nem akarom, hogy mindenki ismerjen, mert olyan leszel, mint a Metallica! Ezt válaszolnám, ha meg tudnék szólalni a döbbenettől, amit a következő artikulálatlan, óvodai dínó-paródiába illő üvöltés okoz. River of booze, boo-hoo blues. Bloahhhh. És most halál komolyan el kellene higgyem, hogy ez egy tökös neo-cyberpunk őslakos, egy badass techno-sámán, aki megmondja nekem a tutit. Nem akarok szatírába hajlani, de így érzek, egyszerűen nem tudok elfogadni ekkora mértékű seggfejséget. 

   Kicsit paradox az a tény, hogy az albumon ez az első track. Így mindjárt a kezdetekkor szembesülünk vele, felfoghatjuk egy elmaradhatatlan elemeként a médiaheccnek, reménykedhetünk benne, hogy a fiúk sem gondolták ezt komolyan. Viszont mégis elborzaszt az, hogy ennyire hülyének néznek. 

    A következő részben az album többi dalával foglalkozok, talán nem lövök le poént, ha már most közlöm: nem egy sokkal, de sokkal erőteljesebb track-et tartogat nekünk az Earth Rocker.

Itt várja az együttes a lájkokat.

Hogy jövök én ahhoz, hogy olyanról barkácsoljak össze egy posztot, amit annyira nem kedvelek? Egyrészt azért, mert mint a kivánságműsorban, küldeném a Mundi Csabinak, meg mindenkinek, aki szereti. (Csabi nagyon szereti ezeket az instrumentális zenéket.) Másrészt, meg azért, mert annyira azért nem szar.

 Az Electric Magma zenekart a Snail The Wah albummal ismertem meg. Akkoriban tetszett. Most se dobom ki a lejátszóból, ha épp oda kerül. Egyébiránt én úgy vagyok ezzel az vokálnélkülöző stuffal, hogy nagyon sokan beleesnek abba a hibába, hogy hiába találnak ki baromi jó riffeket, olyan szinten belezsúfolják egy-egy dalba, mint a szomszéd Kati néni a becsinált levesbe a csirke belsőséget. Ettől aztán fasza, erős lesz, viszont pont attól a sok minden miatt lesz izetlen,zavaros. Nem lesz karaktere. Érzed, hogy jót tesz veled, de nem érted a mekanikát. 

  Ja persze vannak bandák, akik iszonyat jól nyomják, de itt ez az Electric Magma, akik kókemények, de amikor az első dalban már a hatodik (ez enyhe túlzás, csak a hatás kedvéért.) riffet nyomják a füledbe, ott feladom. Egyszerűen ez már nekem sok és ezen nem segit még a kivétel sem. Lásd. Canadian Samurai dal, ami vokálos.

 Ettől, nem rossz az album, de én nem nagyon tudok mit kezdeni vele. Majd a Mundi Csabi a Stonerise blogtól biztos kommentálja. Egyébként csak 32 perces az anyag, úgyhogy nem értem, mit fintorgok. Ja igen és itt le.

AMEN!