És kedvenc női énekkel operáló bandám újra itt van. Ja igen és Niki BelGrande nem hogy énekel, de gitározik is. Már 2012-ben kijöttek egy négydalos EP-vel, ami egyből könnyeket csalt a szemembe. Ahogy a Jim Jones Country-val nyitottak, az egyszerűen fantasztikus volt és van most is.

 Niki nem akar nagyot énekelni, mint általában az énekesnők. Azok általában túlénekelnek minden féle dalt, még akkor is, ha tufa rockzenéről van szó. Persze tisztelet a kivételnek és Niki kivétel. Egyszerűen csak énekel és ez nagyon jót tesz, az amúgy se rossz zenének. A Slo Burn, Unida féle vonalon mozognak. Amig az első anyag egy laza, odabaszós rock anyag volt, addig a Royal Bitch már egy komorabb arcát mutatja a zenekarnak. A dalok szerkezete se a "fütyülhető" fiókba tartozik és talán a szövegek is komolyabbak. Nem azt mondom, hogy éles váltással átnyergeltek a Funeral Doom csapatok táborába, csak... komolyabbak na.

Ugye, hogy nem rugdosnád ki a takaród alól? 

Minden anyaguk ingyenesen hozzáférhető a honlapjukon.

AMEN!