.

.

A magyar csapat EP-jével már találkozhattatok anno a blogon, most pedig az első (és állítólag utolsó) nagylemezzel ismerkedhettek. Súlyos hangzás, fémes riffek, durva vokál, minőségi keverés. Aki szereti a keményebb fajta doom - post - sludge metal muzsikákat, annak nagyon be fog jönni.

A 2009-es EP és a tavalyi nagylemez is ingyen (!) leszedhető az alábbi linkekre kattintva :

Say Goodbye To Classical Reality (EP)  

Never Mind, I'm Dead (LP)

.

.

.

Május 12-én pedig élőben is láthatjátok őket a Gozsdu Manó Klubban.

Cím : Bp. VII. kerület, Király utca 13. - Gozsdu udvar

Kezdés : este 8-kor

Belépő : 500 Forint

.

.

Utólagosan kaptam az infót, hogy egy ideje elhagytak két szót a nevükből és szimplán Ordovicium névre hallgatnak. Bocs a pontatlanságért.

.

Budapesten tartott fergeteges bulit a lengyel Palm Desert, akikkel a koncert után egyből készítettünk egy rövid interviewt, mondván, addig üsd a vasat amíg.

A srácok remekül érezték magukat, és a koncerten résztvevőknek is feledhetetlen élményt biztosítottak saját ízük szerint finomított stoner rock zenéjükkel. Elmondták, hogy mióta zenélnek együtt, mi tetszik nekik ebben a zenében és hogy Lengyelország valójában tele van sivataggal.

https://www.facebook.com/palmdesertband
http://www.myspace.com/palmdesertband
http://www.last.fm/music/Palm+Desert

http://stoner.blog.hu/
http://stoner.blog.hu/tags/palm_desert
http://www.facebook.com/stonerblog
http://www.last.fm/group/Stoner+Rock+Blog+Hungary

.

.

A barcelonai Mindust dobosa (Jordi Vaquero) megkért minket a Facebook-on, hogy mutassuk be őket a magyar stoner kedvelőknek.

Nico nem hiába gondolt rám, amikor átküldte nekem ezt az albumot. Az első szám egy Colour Haze jellegű, lightos kis utazás, amolyan átlagos vokállal és tipikus fellángolásokkal. A második szám egy tengerparton szállingózik, egyébként hasonlóan utaztatós relax muzsika, mint az első. A harmadik, "Mindfuck" címűnél sem változik sokat a helyzet, bár ennél azért már találhatunk borultabb részeket, dzsemesebb, lazább feelinget ... stb. Talán egyedül az utolsó tétel (Black Smoke) emelhető ki az átlagosságból, itt külön tetszik a monumentális dobtéma, a szaggatottab riffelés, meg az elmélkedős rész.

Úgy összességében nézve kicsit egyhangúnak találtam a lemezt és néha az énekes is torokhangon énekel. Ettől függetlenül vannak rajta számok, amik miatt érdemes próbálkozni vele. Teljesen átlagos lemez, nem hoz semmi újat, viszont egy nehéz nap utáni lelazuláshoz megfelelő választás. Ja igen, egy jelképes összeg beírásával hozzájuthat bárki, csak el kell látogatni a bandatáborukra.

Tracklist:
01. Escape Velocity 07:30
02. Sun Cliff 08:53
03. Mindfuck 06:33
04. Solaris 05:54
05. Alien Without Flag 05:39
06. Recalculate 06:37
07. Black Smoke 05:15
.

Tagok:
Kiru Samitier - ének
Vicenç Esteve - gitár
Marçal Itarte - basszus
Jordi Vaquero - dob

.

.

.

 A Tunguzka és Cserjabinszk meteor nem a véletlen műve volt, ugyanis az orosz Mussorgsky együttes olyan brutális stoner-egyveleget produkál, hogy az konkrétan leszakítja az eget. 

   A frontember Petrov mostantól a bass királya nálam, mert szétrobbant a fejem, a testem pedig jéggé fagyott a játékától, mintha a kicseszett Tritonon lennék. A sötét hangulatú, doom-os alapot keleties hangzású futamok színesítik. Emellett a srácok nagyon jól bánnak a szünetekkel is, azok ott és akkor vannak, ahol lenniük kell. 

   Biztos vagyok benne, hogy hamarosan a stoner fesztiválok elmaradhatatlan bandája lesz a Mussorgsky. Ki lehet jelenteni, hogy zenetörténelmet írtak, melynek most mi is a fültanúi lehetünk. Get Stoned!

Original Facebook Like Generator

Elő a Zetor kulcsot! Itt a tavasz, minden valamirevaló mezőgazdasági szakmunkás gumilajbit húz, meg kezeslábast, vállára csapja a vasvellát és kicsattog a pajtába a jó öreg trakeszhoz. Bekapcsolja az ablakban lógó laposelemes Sokol rádiót és miközben 10 km/órás sebességgel száguld ki a landra, üvöltve énekli együtt a "szerelemtől orditani tudnék" slágert Kadlott Karesszal.

Ugyanez a szitu odakint Amerikában is hasonlóképp játszódna le, azzal a kis különbséggel, hogy ott a gazda valószinű, egy John Deere gépbe pattan bele és mp3-ról hallgatja a Weed Priest mostanában el(be)készült albumát.

Hát igen. Kemény lett, nagyon kemény. Lassú és kegyetlen. Nem hiszem, hogy a doom cimkét rá lehetne húzni, hiszen igaz, hogy vánszorog, mint egy frissen prosztata műtött a slozi felé, ámde ennyi az össz hasonlóság. Ritk madár náluk a dallamos ének téma, meg a nagyivű gitárszóló. Szerintem ezek az ismérvei a klasszikus doom muzsikának. Az összes többi, mint például az általam nagyrabecsült Electric Wizard, vagy a Windhand nem doom muzsikát játszik, hanem valamiféle atmoszférikus, okkult rock zenét. Na ide tartozik a Weed Priest is. 

 Gonoszak, őrültek, veszedelmesek. Hallga csak! Már itt is vannak! 

AMEN!