Igaz még januárban jött ki az amerikai trió lemeze, én csak mostanában bukkantam rájuk egy másik magyar oldalon keresztül. A Cheech Weeden basszeros, Michael Petrucci dobos és Ron Vanacore gitáros/énekes által 2008-ban létrehozott formáció hatásai között fellehető a Black Sabbath-Sleep-Electric Wizard vérvonal: a kövér basszus, a mélységeket felszaggató dob és a gitár mocskos/koszos hangjai mind erről tanúskodnak. A borult őszi égbolt szürke takarója most még csak rátesz egy lapáttal erre-párás levegőtől elnehezült, mocsárgőzben fuldokló faházak tűnnek fel látomásként, a nedves, agyagos föld a csízmára tapadva húzna vissza az ősanyagba, a nyirkosság megesz mindent, és csak a rothadás szaga érződik mindenhol.

Betegre gyúrt riffek dübörögnek végig ezen az elátkozott tájon, ahol a dob minden egyes ütése olyan, mintha a koporsóban fekve azt hallgatnánk, hogy valaki épp szegezi ránk annak a fedelét, a basszusgitár pedig mennydörgés-szerű hangon kíséri közben elfeledett porhüvelyünk utolsó görcseit. A hangzást egyszerűen sikerült nagyon vastagra belőni a srácoknak, én szinte csak fekete-fehér képeket tudnék hozzá társítani (vagy még a rozsdabarna árnyalati különbségeit…), ha képeken kellene bemutatni ezt az egész hangulatvilágot, amit képvisel és kivált ez a hangfolyam, ami olyan méltóságteljesen hömpölyög, mint a folyón a gőzhajók annak idején. Belassult, tétova mozdulatokkal halad előre az egész, benne egy kis elkeseredett küzdelemmel, reményvesztettséggel kombinálva a pusztulás utolsó kockáit.  Rémálom-szerű víziók, haldoklás, utolsó fohász, sikolyok a fertő legmélyebb bugyraiból, megkeverve némi okkult áthallással. Hogy zseniális e, azt döntsétek el magatok, én csak azt tudom mondani, toljátok be a lemezt a lejátszóba mindenképp!

sly

Facebook: https://www.facebook.com/cursetheson
Bandcamp: http://cursetheson.bandcamp.com/album/psychache