Igaz, hogy nagyon sok bepótólni való vár még a blogra, ugyanis nagyon sok a felkérés, ámde...Avatarium!
Ahogy barangoltam a neten (ezt úgy mondom, mintha nagyon sok lenne a szabadidőm), szembejött velem Leif mester. Ja, hogy ki is ő Leif Edling, a Candlemass, Jupiter Society, Krux és még ki tudja hány zenekar életrehozója, megálmodója esetleg "csak" tagja. Valahonnan előhalászott egy pacsirtát, Jennie-Ann Smith-t, aki nem mellékesen, de igencsak gyönyörű, meg egy dobost Lars Sköld-öt, aki viszont nem szép és létrehozta az Avatarium zenekart. Aztán ott ténfergett a közelben Marcus Jidell (Royal Hunt, Candlemass, Evergrey) is, Valószinűleg volt nála sör is és, ha már ott volt adtak a kezébe egy gitárt is, azt játccál öcsém. Már majdnem belekezdtek valami irdatlan csörömpölésbe, de Leif mesternek nem klappolt valami. Nem volt kejbordos, aki a dalokat himnizálja, mert az fontos, de nagyon. Főleg, ha doomról van szó, amolyan Edlinges doomról. Nocsak nézzenek oda, az csak nem a jó öreg Carl, és sör is van nála. Igy hát megoldódott a billentyűs probléma Carl Westolm ( Candlemass, Abstrakt Algebra, Jupiter Society, Krux) személyében. Kezdődhetet a creepshow!
Három dalt kalapáltak össze erre az EP-re. Ezek közül kettő, a Moonhorse és a Boneflower rajta lesz a nemsokára megjelenő nagylemezen is, az akusztikus BS feldolgozás, a Warpigs már nem.
Mit is lehetne mondani ezek után a dalokról? Abszolút Érezni lehet a Candlemass hatását. Epikus, mély, van benne némi csavar, hogyne lenne, hiszen Leif Edling vezeti a szekeret és persze most is borsólevest lehetne főzni a hátadon. Amin csodálkoztam és nagyon jól jött ki az nem más, mint Jennie-Ann hangja. Az egy dolog, hogy jól énekel, de ami a fő, nem megy el operaénekesnőbe! Végre! Van Isten! (Vagy mégse. Hehe) Elegem van már nagyon ezekből a tucatra kifosott áriametálodós ribancokból. Nem is érted, mit énekelnek, csak üvöltöznek összevissza,he! Különben is ezt a fajta dolgot a Therion már a Theli albummal ellőtte. Mindegy is, itt a csaj baromi jól hozza az énektémákat. Szemernyi nyivákolás sincs. Legszivesebben előkapnád a szekrény mélyéről a szöges nyakörvet, a lakkbőr paskolót és a többi hacukát és üvöltenél: ordits teeeee!
Egy szó, mint száz, nagyon várom már a közelgő nagylemezt, mert ez a két dal róla a doom zene esszenciája, alfa és ómega. 2013-ban igy kell doomolni. dl
AMEN!
