És kedvenc női énekkel operáló bandám újra itt van. Ja igen és Niki BelGrande nem hogy énekel, de gitározik is. Már 2012-ben kijöttek egy négydalos EP-vel, ami egyből könnyeket csalt a szemembe. Ahogy a Jim Jones Country-val nyitottak, az egyszerűen fantasztikus volt és van most is.

 Niki nem akar nagyot énekelni, mint általában az énekesnők. Azok általában túlénekelnek minden féle dalt, még akkor is, ha tufa rockzenéről van szó. Persze tisztelet a kivételnek és Niki kivétel. Egyszerűen csak énekel és ez nagyon jót tesz, az amúgy se rossz zenének. A Slo Burn, Unida féle vonalon mozognak. Amig az első anyag egy laza, odabaszós rock anyag volt, addig a Royal Bitch már egy komorabb arcát mutatja a zenekarnak. A dalok szerkezete se a "fütyülhető" fiókba tartozik és talán a szövegek is komolyabbak. Nem azt mondom, hogy éles váltással átnyergeltek a Funeral Doom csapatok táborába, csak... komolyabbak na.

Ugye, hogy nem rugdosnád ki a takaród alól? 

Minden anyaguk ingyenesen hozzáférhető a honlapjukon.

AMEN!

Megjelent a budapesti sludge-core zenekar, az Igor első szöveges videója a július végén napvilágot látott "NA" EP utolsó dalára. A "Trecetpety" című számban a Shapat Terror frontembere, Sohajda "Sohi" Péter vendégszerepel, aki egyben a lemez hangmérnöke is volt.

https://www.youtube.com/watch?v=6iwuEZ9OPH0

Legközelebb a zenekart élőben szeptember 28-án Debrecenben a Grizzly és a Blackhoney társaságában, Budapesten pedig a Jucifer (USA) előtt láthatjátok október 16-án a Dürer Kertben, ahol a Pozvakowski és a Humán Error is fellép.

Valamennyi Igor felvétel, köztük az új "NA" EP továbbra is ingyenesen letölthető a zenekar bandcamp és soundcloud oldalán az alábbi linkek valamelyikén:

http://igordeathrockband.bandcamp.com
http://soundcloud.com/igordeathrockband

További infok:

http://www.facebook.com/IgorDeathRockBand

 Kissé fura volt számomra első hallgatás után, hogy a berlini illetőségű csapat elküldte szerkesztőségünknek legújabb anyagát (amit mindössze egy egyszámos anyag előzött meg még tavaly augusztusban), hiszen stílusilag nem feltétlen illik ide. Hatásaikat tekintve viszont igen, hiszen ha belegondolok, mennyit beszélgettünk Aiwassal a FOTN-ról vagy a SOM-ről az Urania hatásainak tekintetében (gondolok itt az atmoszférikus hangzásvilágra, elszálltabb, finomabb, atmoszférikus részekre, dalokra), akkor csak azt tudom mondani, hogy ez a fajta pszichedelikus dark/goth rock igenis elfér ebben a közegben is.

A négytagú banda elég jól keveri a kártyáit, muzsikájukban ötvöződnek a nyolcvanas évek jegyei a modernebb megszólalással, dallamviláguk érett és kifejező, a keserédes melankólia határait súroló hangulat finoman lebegve öleli körbe a hallgatót. Dinamikus stílusukat ugyan elég széles körben fedték le ők maguk (az alternatívtól, a pszichedelikus popon át egészen a shoegazeig), azért ennél egyértelműen szűkebb a kör. Nemcsak nosztalgikus érzéseket támaszt fel a dalok többsége, ennél azért többről szól a dolog, leginkább a belső vívódás, az útkeresés az, ami kiérezhető belőle. Hogy merre visz ez az út tovább? Jó kérdés, és erre majd csak az elkövetkező lemezek adnak majd választ. Ezt a tízszámos anyagot jól összerakták, minden szám kapcsolódik voltaképp valahogyan a másik dalhoz, ha nem is szervesen (gondolok itt a szövegekre), mert például az utolsó dal, az „Earth, Over” (nekem nagy kedvencem lett) teljesen más, mint az őt megelőző számok, de kifejezéseiben nagy vonalakban mégis csak. Nyári, pontosabban indián nyári esték jutnak eszembe, a folyóparton ülve, szótlanul a csillagokat bámulva, miközben ez a zene szól. Aki szereti a nyolcvanas évek ilyen stílusú zenéit, nem fog csalódni sem a hangzásban, sem a dalokban. Meghallgatni érdemes mindenképp. Hát csak rajta!

sly

Facebook: https://www.facebook.com/SunsofThyme
Bandcamp: http://sunsofthyme.bandcamp.com/

 Mit is csinálhat az ember sérült térddel szombat éjjel? Naná hogy az interneten lóg. A facebook adta lehetőségnek köszönhetően írt rám a fent említett banda basszerosa, Stef Dee, hogy örülnének, ha a szerkesztőség bemutatná háromszámos anyagukat, ami nem olyan régen látott napvilágot. A görög négyesfogat a tavalyi év végén állt össze, és alig fél évelteltével máris kiadta ezt a remek kis anyagot. A három dalban remekül keveredik a heavy/southern rock bandákra jellemző hangzás és előadás egy kis stoner rock behatással, hát nem is véletlen, hogy párszori végighallgatás után máris ismét a klaviatúrához ültem, hogy hadd ütögessem le a benyomásaimat.

 

Érdekes hangulatok bizonyítják, hogy nem járnak rossz úton a srácok, mind a zene, mind az ének jellemző hatásokat vonultat fel, néhol ugyan kicsivel több határozottság beleférne a játékba, de így is pont megfelelő bemutatkozásnak.  Jó kis húzós gitárriffek húzódnak végig a dalok szerkezeteiben, felelevenítve a sivatag porát, a deszkakunyhókat, a pionírok területfoglalásait és elkeseredett csatáit, vagy éppen a kamionosok végeláthatatlan útjait a pusztán keresztül. A finomabb részeknek a húzása zseniális, egyszerű kis alapokra épül fel egy szintén egyszerű, dallamos, de magával ragadó gitártémákat hallunk, ami azért elég rendesen odabasz. Ilyesmit ritkábban hallok, nekem ezért is volt olyan meglepő, mondjuk szerintem azért aki sok southern rock muzsikát hallgat, annak is be fog jönni ez a fajta hangzás. Érdemes követni a srácok munkáját, hallgassátok meg a demót és terjesszétek az igét!

sly

Facebook: https://www.facebook.com/purpledinoband?fref=ts
Bandcamp: http://purpledinoband.bandcamp.com/

 A szokásos véletlen folyamán ütköztem bele a finn ötösfogat második kiadványába (2010-ben egy kétszámos kislemez jelent meg elsőként). Hát azóta sikerült párszor meghallgatni, hogy mi is érkezett a fagy országából! Nem is tudnék hirtelen képeket kapcsolni a zenéhez, alapvetően már csak azért sem, mert az ötszámos anyag majdnem ötven perces hossza alatt többek között felsorakoztatják a doom, a sludge és a post-metal elemeit, hatásait, épp ezért a döglött ipari teleptől a fekete, kiszáradt fákon át mindent eszembe juttatott. 

Nem annyira progresszív, mint mondjuk a My Brother The Wind vagy az El Doom & the Born Electric, és jóval több pszichedelikus vonal is húzódik sokszínű, kifejező dalaikban, mindenesetre jó kis lemezt kalapáltak össze. Por, kétségbeesés, düh vagy éppen lázas víziók, mindennek részese az, aki kinyitja ezt a dobozt, aki feltárja ezeket a titkokat, némelyiket az ősi csillagok mélyéből. Ilyen például a misztikus hangulatvilágú Anagnorisis című szerzemény, ahol az atmoszféra ködébe burkolódzva villódzik a múlt, a jelen és a jövő, egymásra vetítve.  A dallamos ének kimondottan jól szól e fölött a félig napsütéses, félig kétségbeesett zenei szerkezet fölött, amely precízen, jó keverési arányokkal húz magával. Remélem élőben is lesz szerencsénk egyszer a bandához, kíváncsi lennék, milyen a hangulat koncerten, merthogy lemezen százas és beleszerettem, az már biztos! Hallgassátok!

sly

Facebook: https://www.facebook.com/mothersusurrus?ref=ts&fref=ts
Bandcamp: http://mothersusurrus.bandcamp.com/