2010 óta másodszorra járt nálunk a svájci Dirty Sound Magnet, akiknek lemezéről korábban írtunk is egy ajánlót. A frenetikus hangulatú, családias hangulatban adott budapesti koncertjük előtt sikerült a magyar származású gitárossal, Stavros Dzodzos-szal beszélnie egy kicsit BenyoBoy-nak.
BenyoBoy: Nem rég kezdődött el az európai turnétok, hogy alakul eddig?
Stavros Dzodzos: Nagyon jól, de picit nehezen is, mert az autónk lerobbant. 20 órát kellett vezetnünk Münchenből Pécsre, de Pest után a furgonunk megadta magát, így kellett egy másik, nagy autót szerezni, hogy odaérjünk. Majdnem elkéstünk, nagyon fáradtak voltunk és így nehéz volt megtartani a koncertet, de végül jól sikerült az egész.
BB: Ha jól tudom, ez nem az első turnétok, igaz?
SD: Nem, ez nekünk tulajdonképpen a második. Először csak Magyarországra jöttünk, mert a családom Pécsett él, az édesanyám magyar, így könnyű volt leszervezni ide egy koncertet, ez a második viszont már egy teljes európai turné.
BB: 2010 után újra játszottatok Pécsett, a pesti buli előtt pár nappal, hogy sikerültek a koncertek?
SD: Eléggé más volt, mert amikor régen ott jártunk, akkor a zenekar felállása más volt, a két turné között elég sok minden történt, többek között egy énekes csere. Most jártunk itt először azzal a felállással, amelyet a kezdetektől is akartunk, felvettük az első lemezünket is, amivel nagyon elégedettek vagyunk. A koncert maga nagyszerű volt, az emberek nagyon kedvesek voltak, és nagyon meglepődtek, hogy svájciak vagyunk és mondogatták, hogy „óó, ez biztos valami nyugati lesz” mi meg mondtuk, hogy „majd meglátjátok”. A hangzás és a fogadtatás is remek volt, csak ugye fáradtak voltunk. Utána pedig volt egy meglepetés koncertünk tegnap (2013. szeptember 10, kedd). Megkérdezték tőlünk, hogy „nincs kedvetek másnap is élőben koncertezni?”, amire azt válaszoltuk, hogy „rendben, gyerünk újra játszani” és így lett egy akusztikus koncert a végén. Az akusztikus rész egy órás volt, az emberek pedig kezdtek megőrülni, így bedugtuk a gitárokat az erősítőbe és egészen reggelig játszottunk utána! Eléggé elfáradtunk, de hát ilyen egy rock’n’roll show!
BB: Említetted, hogy megjelent az első lemezetek, ami nemrég egy újrakiadást is megélt, igaz?
SD: Igen, 2013-ban sajnos nincs értéke annak, ha azt mondja egy zenekar, hogy „megjelent a lemezünk”, gyakorlatilag a semmiből. Túl sok zenekar van. Persze, a boltban és iTunes-on meglehet venni, de több támogatásra van szükségünk, hogy kereskedelminek mondhassuk. Ez még nem az, de egy év alatt sok ember hall a zenekarról a koncertek után és jó kifejezést használtál, én is azt szeretem mondani, hogy a lemez most jelent meg igazából.
BB: Az oldalakon írjátok, hogy több száz koncertet adtatok már, ez elég magas számnak mondható!
SD: Ez nagy szám! Nyolc éve létezik a zenekar és az elején még instrumentális banda voltunk, aztán megtaláltuk az első és második énekesünket. Sok koncertet adtunk énekes nélkül, amit szerettünk, de most, hogy megvan a harmadik, remélhetőleg a végleges énekesünk [nevet], megtaláltuk azt a zenénkben, amit igazán élvezünk. Száz koncert tényleg nem kevés, de így ismerjük meg egymást, hetente vannak próbák három-négy-öt alkalommal nyolc éve folyamatosan, így kovácsolódik össze a zenekar. Amikor az elején kezdtük, még öt embernek adtunk koncertet, de kellenek ezek a tapasztalatok.
BB: Van tervetek a jövőre nézve?
SD: Sok tervünk van! Nemrég, pár napja jelent meg az új videoklipünk, ami az albumborítóról szól, szóval annak történet jelképezi, amit a képen is látsz, ami amúgy a Gyönyörök kertje című Hieronymus Bosch festményen alapul és a dobosunk tervezte! Ő nagyon ért ezekhez a dolgokhoz, ilyen téren is végzett iskolát. Nagyszerű munkát végzett, nagyon illik a zenekar imidzséhez. Illetve hamarosan megjelenik egy koncertfelvétel, amit egy stúdióban vettünk fel. Van egy ismerősünk, akinek van egy remek, hatalmas stúdiója, ő szólt, hogy ingyen megcsinálhatjuk, hiszen ez neki is és nekünk is jó reklám. Így hát belevágtunk és körülbelül két hónapon belül meg is jelenik. Ezek mellett veszünk fel új számokat is és gondolkozunk egy londoni bemutatkozáson, hogy ott is tudjunk játszani. Sok új ötletünk van, állandóan ezt csináljuk, nincs más, csak zene, zene, zene, de hát ezt is akartuk. Nehéz, hosszú, de ez az, amit szeretünk.
BB: …és milyen a svájci rock élet? Sok koncertet adtok, kiadtatok egy nagyszerű lemezt, hogy tudtok érvényesülni?
SD: Elég nehezen. Az elején könnyű, gyorsan lehet találni koncerteket, de egy idő után a stíluson múlik az egész, amit játszol. Nincs nagy kultúrája a rockzenének, de még az élő zenének sem, de ez szinte mindenhol így van.
BB: Főleg ezzel a klasszikus blues rockkal.
SD: Igen, sok elektronikus zenét hallasz. Az emberek nem tudják, hogyan értékeljék, és túl sok tényező van, ami meggátol. A szervező srácok elektronikus zenészeket keresnek inkább, mert egyszerűbb berakni és több ember is fog fogyasztani, mert nem a koncertet nézik, nem figyelnek annyira a zenére. Ez valamennyire érthető is, hiszen ez jobban megéri nekik. Így elég nehéz, de egyre nagyobb koncertjeink vannak, egyre nagyobb fesztiválokon játszunk és azt is akartuk, hogy megismerjék a számainkat és ne felejtsék el, hogy emberek csinálják a zenét. Szóval, elég nehéz itt Svájcban, hogy áttörj határokon kívül, de próbálkozunk.
BB: Szóval a zenekar most szeretne kitörni Svájc határain kívül, és ahogy mondtad korábban, pl. Angliában koncertezni?
SD: Igen, igen.
BB: És ez pontosan mit jelent, pl. egy új szerződést is vagy csak koncertezés?
SD: Igen, a kiadónk szerintem elég béna, konkrétan rohadt szar [nevet] és próbálunk találni egy másikat, mert ez nem segített rajtunk és persze Londonban csinálni valamit, mivel ott több a kapcsolat, a lehetőség. De ha csak ott vagyunk egy hetet, már egy új közönség ismerheti meg a zenénket. Ezt is akartuk a kezdetektől: csak játszani és megtapasztalni, hogy fogadják azt, amit játszunk.
BB: És milyen az utazás a Black Widow’s Projecttel, hogy találtátok meg őket?
SD: Ahogy mondtam korábban, nálunk nincs akkora rock élet, és amikor hallottam róluk, azt mondtam, hogy „wow, először végig akarok hallgatni egy koncertet az elejétől a végéig”! Úgy gondolom, hogy egy nagyszerű banda, jó barátok lettünk, hasonló az elképzelésünk a zenéről, hogy hogyan is kéne csinálni. Bírjuk egymást és nagyon jó dolog velük együtt turnézni, minden nap tanulunk egymástól valamit. Ahogy így együtt vagyunk összezárva, nagyon inspirálóan hatunk egymásra, és ez egy nagyszerű dolog.
BB: Köszönöm az interjút és sok sikert a mai koncerthez!
SD: Én is köszönöm, bízom benne, hogy tetszeni fog!
Részlet a koncertből (telefonos felvétel):
https://www.youtube.com/watch?v=j9OfZBxnKJc
Kommentek