A Ripple Music kiadó és undreground atyaúristen rengeteg nagyon jó zenekarral foglalkozik, de a felsorolásukat most kihagynám, mert van egy weboldaluk és mert szinte a összes zenekaruk odaba..ós. Szóval náluk fog megjelenni márciusban az új Black Lung album, az Ancients. 

 

A Maryland-i trió a The Flying Eyes tagok oldalhajtása. Amit ott nem tudnak kiélni, azt itt tökélyre fejlesztették. A vélemények többsége szerint a Black Lung egyfajta Experimentális Doom zenét játszik. Szerintem ez csak részben fedi a valóságot. Nyilván felfedezhető benne a Doom, mint műfaji behatás és az Experimentalizmus is csak gondolati szinten merül fel. A Black Lung nem más, mint egy Power Trió (bár én ezt a megnevezést nem igazán kedvelem). 

A most nem sokára a nagyközönség elé kerülő album remek iparos meló. A hangzás jó, a zenészek teszik a dolgukat. Egy átlagosnál ugyan jobb, de nem kiemelkedően jó album ez, amit jól esik hallgatni. Valószínűsítem, hogy ha nem jegyezzük fel a noteszbe, akkor az év végén elfelejtődik.

AMEN!

Ahogy a lemez címéből kiderül,a Heavy Psych Sounds Records kiadott egy olyan Nebula anyagot, ami demo és kiadatlan felvételeket tartalmaz. Meg egy két miegymást. Aki mélyebben bele szeretne mászni a Nebula történetébe, az könnyedén megteheti, hisz a Wikipedia és a Google a barátunk. (Vagy nem.) Elég most annyit tudnunk, hogy az az eddie Glass alaította, aki megfordult a Fu Manchu tánczenekarban is és olyan nevekkel dolgozott együtt, mint Chriss Goss, Jack Endino, vagy Daniel Ray. Érdemes rájuk keresni, hisz mindannyian ott voltak valamilyen korszakalkotó lemez születésénél. (Kyuss, QOTSA, L7, TAD, Ramones, Circus Of Power és még sorolhatnánk napestig.)

 

A Nebula jócskán hagyott nyomot a stoner undergroundon is, bár megítélésem szerint zenéjük csak nyomokban tartalmazott stoner elemeket. Mindig jelen volt náluk egyfajta Punk attitűd a napfényes fajtából, mindazon által érezni rajtuk rengeteg grunge behatást, a Sonic Yoth féle zaj rockot, Psychedéliát. Keverék az egész, ami egyrészt segítette azt, hogy megmaradjon a zenekar az underground egyik legendájának maradni, egyrészt emiatt nem is tudott soha annyira ismert lenni, mint mondjuk a már előbb emlegetett Fu Manchu.

A most kiadott felvételeken nem nagyon cicomáztak, hiszen már eleve jól szóltak, de azért lehet érezni a nyersességet, ami szerintem pont passzol ezekhez a dalokhoz, előtérbe emelve a Punkot és ez jól áll azoknak a daloknak is amiket lemezen már hallhattunk (Synthetic Dream, Humbucker, Smokin' Woman, Sun Creature).

 Feldobtak még három feldolgozást is, köztük a Black Flag, Nervous Breakdown koncert felvételét. Az Atomic Ritual albumra fel nem rakott You Got It dalt. 

Az album egyfajta tisztelgés, egyfajta hiánypótlás a Heavy Psych Sounds Records jóvoltából. Köszönjük. 

TRACK LISTING :
1. Stagnant Pool ('00/01 demo, Leaf Hound cover)
2. Whalefinger ('02 demo)
3. Humbucker ('99 demo)
4. Smokin' Woman ('98 demo)
5. Sun Creature ('98 demo)
6. You Got It ('02 demo)
7. To The Center ('99 demo)
8. Synthetic Dream ('99 demo)
9. How Does It Feel To Feel? ('99 demo, The Creation cover)
10. Nervous Breakdown (Live '02, Black Flag cover)

AMEN!

A Dead Witches első lemeze az Ouija a maga Electric Wizard másolatával és középszerűségével egyáltalán nem fogott meg. Most azonban, hogy volt szerencsém a kiadó révén hozzájutni a február 22-én megjelenő The Final Exorcism albumhoz, még gondolati síkon sem foglalkozok azzal, miért lett az olyan szar.

Sajnos az új lemezen már egy új gitárost hallani, mivel Greg Elk öngyilkos lett (R.I.P), viszont az énekesnő is más lett, ami nagyon jót tett a zenekarnak. Soozi Chameleone nem egy pacsirta, de ide pont nem is az kell. A zene erősödött és nagyjából úgy lehetne leírni, hogy mintha a Monolord és a With the Dead szerelemgyereke lenne. Mondjuk úgy nem csoda, ha a dobosnak olyan a háttere, mint a Ramesses, vagy az abszolút etalon Electric Wizard.

Nem azt mondom, hogy minden dal jó a lemezen, mert mondjuk én a Church By The Sea-t simán lehagytam volna, de igen jó kis dalcsokrot állítottak elő a srácok. Van egy kis intermezzo is a lemez közepén, ami lényegében egy kis levegőhöz juttatja a hallgatót, a When Do The Dead See The Sun személyében. Olyan ez a dal, mint egy gonosz Beatles líra. 

Várjátok hát a februárt 22-t, mert akkor dobja piacra ezt a mesterművet a Heavy Psych Sounds Records és minden hithű doomsternek kötelező lesz!

AMEN!

Csak mert szeretek zenét hallgatni az nagyon nem jelenti azt, hogy minden évben be is újítok mindent amit csak el lehet érni. Persze, jó néha inspirálódni, akár fejlődni is bizonyos tartalmakból, de most nem az az időszak van. Viszont meghallgatom mások véleményét (lásd podcast), és megnézem, hogy reagálok azokra a zenékre.

Ilyen lett a Masters Of Reality, ami miatt előfordult hogy nem alszom jól. Nem olyan rossz, csak folyamatosan ez jár a fejemben. Gyakorlatilag amikor felkelek olyan, mintha az álmomban elkezdett refrén első sora után már ébren menne tovább a második. És nincs még vége, infinite repeat.

Sokkal jobb megközelítés emiatt 2018-ra a mit hagytam ki lista, ami így egyelőre wishlist marad.

Brant Bjork - Mankind Woman

CLUTCH - Book of Bad Decisions

Fu Manchu - Clone Of The Universe

Demonauta - Temaukel, the Spirit Before Time

 Már 2018 legelején elkezdtem írni egy listát, azokról az albumokról, amik nem csak megjelentek, hanem valamiért úgy éreztem, hogy telitalálat. A lista nőt, dagadt, aztán egyszer csak elkezdett változni, mivel kerültek le is a listáról, meg kerültek fel is. Elkezdett élni a Lista!

Év vége felé szépen elgondoltam, a top 10-et. Azután újra gondoltam. Átterveztem. Megszabtam. Bevettem itt, bővítettem amott. Pihentettem, Pihentem. Rájöttem, nincs lista, csak lemezek, amiket gyakran hallgatok, mert nagyon tetszenek és vannak lemezek, amiket egyáltalán nem hallgatok, csak megvannak, mert meg kell lenniük.

Íme azok, amiket gyakran hallgatok mostanában:

A Highbernation egy fiatal zenészekből álló doomster zenekar az Electric Wizard vonalról. Nem egy nagy durranás, de engem nagyon megfogtak frissességükkel és profizmusukkal.

 

A Demonauta ismét hatalmasat alkotott lassú, hipnotikus blues alapokra építő zenéjükkel.

A Crobone egy igazi stoner metal zenekar hatalmas vokál témákkal és riffekkel. A bemutatkozó albumuk nagyon izgalmas és erős lett.

A Frayle egy szép EP-t hozott nekünk 2018 tavaszára. Gyönyörű női vokalizáció, mélázós málházás.

 

 A Rezn fúziós doom/psy zenéje igazi unicum. Utazás, amit nem szeretnél befejezni soha. Dimenzióugrás!

Thal. Igazi Devilrock! Groove és Riff. Erről szól az egész!

A Plainride előző lemezei nálam abszolút semmit nem mondanak, viszont ez a lemezük favorit. Félek, hogy csak egy lemezre szólt a zsenialitásuk.

 

Sógoriából érkezett Great Rift változatos stoner lemezt rakott le az asztalunkra.

 

A Loggerhead az experimentalitást tűzte ki a zászlóként és ezt profi módon teszik.

 

A Saint Karloff nagyon jól mutatja be, hogyan kell okkult rockzenét játszani modern hangzásvilággal.

 

 Az Allen's Wrench azt tolja, amit a Kyuss abbahagyott és a Fu Manchu a mai napig hozza. Mondjuk ezzel a névvel mást nem is szabad...

 A Fuel Eater most nagyon jó, húzós stoner metal zenével jelentkezett.

 Van még jó néhány zenekar, akik remek albumot hoztak össze és valószínűleg bánni is fogom, hogy most nem írtam róluk, de a zene az emóciókról szól. Most ezeket a lemezeket veszem elő szívesen és hallgatom meg újra és újra. A "nagy" befutókról most nem szerettem volna beszélni, hiszen azok hozták a formájukat (Orange Goblin, Monster Magnet, Brant Björk, COC, YOB, Sleep stb.). 

Szeretném látni a Ti listátokat is! AMEN!