A chicagoi Bongripper már 2006 óta gyalázza meg lelkünket a sötétség fekélyes zenéjével. Ráadásul nem is vokális zenével, hanem tipikusan azzal a fajtával, amin szabadon szárnyalhat beteg fantáziád. Mert itt nem, hogy nyoma sincs a szépségnek, de még te sem fogsz rá vágyni. Teljes átnevelés. Mint amikor megfordul a polaritás, esetleg még a Stockholm szindrómát említhetném, amikor elkezdesz szimpatizálni a túszejtőddel. Igen ez a zene nem szép, viszont kívánod.

 A kezdetek óta, ami egy jóval metálosabb irány volt, elérkeztek egy "ezoterikusabb" helyre. Elővesznek egy nagyon jól megdörrenő riffet, amit aztán szépen felépítenek. Körbefonják mindenféle vadhajtással és indával. Itt nincs az, hogy "csak belehallgatok". Itt le kell ülnöd és fülelni, aztán a zene szépen elvisz valami olyan síkra, ami már nem e világi. Röfög és bugyborékol itt minden húros hangszer és a dob olyan, mintha a egyenesen az ördög segge lukából törne elő. Nyilván mindezt szépen és gusztusosan tálalva, hogy ne menjen el senkinek a kedve a földi pokoltól.

 A Miserable azért áll közel hozzám, mert itt már egy letisztult hangról beszélhetünk. Nincsnek mellék zörgések, oda nem illő részek. Érezni, hogy van benne meló és van mögötte vér és fekély! Hallgassátok a Bongrippert a bandcamp oldalukon!

AMEN!