Az Alunah pont azt a fajta zenét játsza, amihez kell egy fajta lelki állapot. Enerváltság, lelki kimerültség és hajlam a sötét hangulatok elfogadására. Nem azt mondom, hogy vegytiszta Doom, de jócskán akad náluk az is. 

 A Solennial jó időben talált rám, vagy éppen én találtam rá. A lényeg, hogy szeretem hallgatni és nem csak háttérnek. Szeretem ahogy Sophie énekel, néha a Portishead énekesnője Beth Gibbons ugrik be, de főleg csak a hangulata miatt. Zeneileg viszont beúszik a képbe nagyon sok zenekar (My Dying Bride, Windhand,Talbot...) és ezek is főleg az atmoszféra miatt. Kicsit szomorkás, kicsit apatikus, de mindenképpen ezekre a borongós őszi napokra való. 

 

Igazából majdnem tökéletes lenne a lemez, azonban önmagukhoz képest két töltelék dal is van a lemezen, de ezt inkább találjátok meg. Azonban a The Cure feldolgozás a legjobb, amit hallottam.

 Aki egy kicsit szeret bevackolódni és zenét hallgatni, miközben odakint szitál az eső, annak ajánlani tudom a Solennial albumot.

AMEN!

Mennyire lehet komolyan venni egy bőrdzsekis, hülye napszemüveges punk disznót? Annyira, mint a XII Boar zenekart. Viccesnek tűnik, sőt az is, de ha találkozol vele az már komoly. 

Nehezen szántam rá magam erre a lemezre, mert a borító mindent ígért, csak nem egy komoly bandát. Szeretem a viccet, de a viccelődő hülyéket nem annyira. Viszont a XII Boar borzasztó komolyan gondolja. Rögtön az első dalnál az a szó ugrott be, hogy "boogie!". Valami, piszok jól eltalált nóta ez, amire nagyokat lehet bulizni. Sörszagú rohadék.

 

A második (címadó) dalnál, amikor bejön a RAP betét, mint a Clawfinger-nél, először azt hittem rosszul hallok. Aztán szép lassan merültem bele a lemezbe. Kezdtem számolgatni, hogy hányféle stílust lehet kihallani, de feladtam. Gyakorlatilag itt a Blues és a Gospel kivételével minden hallható, mindezt egy vastag stoner szőnyegre ráfektetve. Beugrott itt a M.O.D., Surfin' MOD albuma is, mivel egy dalon belül szerepel a Hardcore, a klasszikus Rock'n'roll, a Thrash. De vannak szerzemények, amiben Swinget kevernek Heavy Metal elemekkel, vagy Jazz és blastbeat dolgokat hoznak egy tető alá. Mindezt olyan természetesen és profin, hogy egy percig se gondolod, hogy ez rossz, disszonáns, vagy nem helyén való. Komolyan gondolják és komolyan is csinálják. Közben mindvégig megmarad a Southernes, Stoneres jellege. 

 A XII Boar új lemeze a No Forgiveness egy rendkívül mulattató és jól megírt darab. Nincs megbocsájtás!

AMEN!

Jól van, a Rezn tényleg hülye név! Nem én adtam, felőlem lehetne akár "Tevepata" is, a lényegen mit sem változtat. Ez az a lemez, amit az idén nem szívesen veszek le a lejátszási listámról. Azé' mer' jó!

 Manapság mindent eláraszt a doom zene, ráadásul mindenféle formában. Van tradicionális, funeral, psy, meg még ki tudja hányfélével lehet találkozni a neten. Amit a Rezn játszik, az Hipnotikus Doom, valahol az Electric Wizard és a Windhand közt félúton.

 

A Rezn nem teremtett új alműfajt a doom-on belül, de határozottan jól tolják. Nagyon hangulatos, jól megkomponált lemezt adtak ki. Nagyon kell iparkodniuk, hogy tartani tudják ezt a szintet, de bizakodjunk. 

AMEN!

A Doom zene Isten egyik legjobb adománya az Ördögnek! Az Ördög, meg odaadta nekünk, hogy élvezzük és mi élvezzük is, minden fajtáját.

 A Monolord egyike azoknak a zenekaroknak, akik úgy zenélnek, hogy jól is esik. Mikor meghallottam az első (Empress Rising) albumukat, elállt a szavam a gyönyörtől. Náluk megvolt az a plusz, ami egy átlagos doom zenekart kiemel a tömegből. Borongós, nyugodt atmoszféra, jól eltalált dallamok és riffek és a  jó hangzás tették egyedivé. És még valami, amit nem tudsz nagyon szavakba önteni, de érzed, hogy ott van benne a hangok közt.

 A Vaenir albumuknál azonban valahogy nem állt össze a kép. Jó album, szép album, de az a bizonyos hiányzott belőle és ezáltal szürke és unalmas lett. Vannak benne nagyon jó pillanatok, de összességében nem ért el hozzám. 

 

 Most itt dohog a lejátszómban már napok óta az új anyag, a Rust. Ki se akar kerülni onnan. Végre ismét nagyot alkottak. Ráadásul tovább léptek önmagukon.  Nem nagyon, de éppen annyira, hogy érdekesebbé tegyék a muzsikájukat. Kihallani belőle olyan hatásokat, mint a Sleep (Forgotten Lands), vagy a My DYing Bride féle hegedülős doom-ot (Wormland). A Rust végén hallható gitárszóló se volt még a repertoárban. 

 A Monolord ismét lecsapott és készített aegy nagyon jó és "dinamikus" Doom albumot. Azt hiszem, most minden zenekar számára fel van adva a lecke.

AMEN!

Kell ez nekünk? Miért hallgassunk ilyet? Emberek vagyunk, vágyunk a szépre, szeretünk jókat enni, inni, b.szni. Ezeket nem fogjuk megkapni az új With The Dead albumtól, még közelről sem. Nem lehet fütyülni egyik dalukat sem az utcán, csajozni se lehet ott, ahol ez a zene szól. Egyszerűen nem embernek való. 

 Lee Dorrian mester legendásan nem tud énekelni, csak ugat, üvölt, mint akinek fáj valami. Megkerülni viszont lehetetlen, ha Doom muzsikáról van szó. Beszélhet itt bárki bármit, a Sabbath elsőbbségéről, vagy a 70-es évek okkult rock forradalmáról. Ne felejtsük el, hogy mikor Dorrian a Cathedral élén kijött a Forest Of Equilibrium, mindenki pislogott és nem értettük az egészet. A Sabbath mélyen szántó zenéje csak valami felgyorsított rockzene volt hozzá képest. Olyan lassú volt, hogy szinte elfelejtettél járni, vagy levegőt venni.

 Aztán azt is szép lassan megszoktuk, miközben egyre több zenekar kezdett ilyesféle lassú doom zenét játszani. Minél többen művelték, annál jobban veszített az erejéből, az újszerűségéből, aztán mostanság már kezdett érdektelenné válni.

 Lee Dorian-ra viszont mindig lehet számítani. Most is. Amikor 2015-ben kijött a Whith The Dead lemezzel, ugyan az az érzés kerített hatalmába, mint '91-ben. Egyszerűen nem hittem el, hogy a csúfságot, a gonoszságot, az elmúlást, a rosszat lehet ennyire hitelesen adaptálni. Lehet. Olyannyira, hogy az új With The Dead lemez nem lett hiteltelenebb, sőt, akinek az első lemeznél még voltak kétségei, az most vagy meghal, vagy elkezdi tudni. Tudni, hogy a gonosz itt van, zenébe öntve. 

 Igen, zenéről nem nagyon írtam, de minek. Hallgassátok meg, aztán ha túléltétek, akkor tegyétek fel ti is a kérdést. Kell ez nekünk?

AMEN!