A Bring Me Green (Facebook) egy fiatal egri formáció. Nagyon meglepődtem a három számos demójukat hallgatva. Nem a felvétel minősége, hanem maga a felvett anyag nagyszerűsége volt a meglepetés tárgya. Ráadásul magyarul énekelnek! Többek közt ezek voltak azok az okok, amiatt kértem tőéük egy kis interjút. 

Olvassátok:

Nagyon fiatal ez a formáció. Ki hol zenélt már korábban és ki hol nem?
zenekar : A néven, és onnantól, hogy kijelöltük magunknak ezt a vonalat kb. 1 éves. Egyébként most nyár végén lesz kettő. A legtöbbünknek voltak már szárnypróbálgatásai, különböző műfajokban és zenekarokban, de végül ebben a formációban találtuk meg mindannyian számításunkat és jelenleg ebben tudjuk érvényesíteni saját ízlésünket, de van köztünk, aki jelenleg  zenél máshol is. Mind az öten más zenei közegből jövünk, ezt inkább előnynek, mint sem hátránynak érezzük, nem szeretnénk egy műfajba, vagy a saját sztenderdjeinkbe beragadni. Ami most van az egy prototípus, jelenleg ez érdekel minket, később ki tudja mi lesz…

Engem mindig is érdekelt, hogy egy zenekar miért és mikortól létezik. Nálatok kinél és mikor rögzült először a zenekar alapításának gondolata?

Roli: Nagyon fiatalon, de nem voltak még meg az eszközeim, aztán amikor megismertem középsuliban Mátét, és megvettem az első basszgitárom elkezdtünk együtt zenélni, jammelni.
Máté: 12 évesen kaptam meg az első akusztikus gitárom, aztán jött az ampergitár és basszgitár. Haverok között voltak zenészek, velük próbálkoztunk, de semmi komoly. Aztán, amikor Roli megvette az első felszerelését elkezdtünk együtt próbálkozni. Jött az egyetem, megismertem egy erdélyi srácot, Jánosi Szabit, aki egy nagyszerű dobos (1st attempt-ben dobol/dobolt). Így hárman kezdtük el, de sajnos neki akkor nem fért bele, így jött utána Bence, mint dobos, akivel korábban én már zenéltem együtt (Ő basszgitár én gitár meg volt egy énekes, egy koncertig jutottunk)… aztán jött Filkor, meg Martin.
Bence: 8 éves voltam, amikor először hangszert fogtam a kezembe, onnantól a csapatban való zenélés motivált igazán, gitározom, basszusgitározom, és utóbbi egy két évben kezdtem el dobolni. Nagyjából fél éve doboltam, amikor Roli és Máté elhívott egy próbára, nem igazán éreztem még a hangszert és az se tetszett akkor amit ők próbálgattak, valami Kispál és a Borz-zal beoltott La Femme volt ronggyá torzítva… aztán később kikerültem abból a formációból, amiben addig játszottam, elmentem hozzájuk megint, aztán itt maradtam. Addigra inkább egy hengerhibás Dutrára hasonlított a dolog, a kettő közt eltelt nagyjából fél év-8 hónap.
Martin: én soha nem akartam zenélni, utálom ezeket a faszokat is, meg amúgy se tudok énekelni. A mai napig se! Viccet félretéve egész kis korom óta Metallicán, Anthraxon, Tankcsapdán és hasonszőrű zenéken nevelkedtem, szerintem ez a legjobb dolog amit otthonról hoztam. (köszi Anya <3) Zenélni fogalmam nincs mikor akartam először, mert valamikor 10 évesen kaptam egy gitárt és pár próbálkozás után elhangolódott, de mivel senki nem tudta otthon behangolni, így hamar derékba tört a gitáros karrierem… Aztán valamikor később jött, hogy akkor énekelek, mert ahhoz semmi nem kell, de sajnos arra nem gondoltam, hogy hang nem ártana, szóval maradt a sok otthon gyakorlás a kedvenceimre, aztán később az egyetemen a spanokkal gitárral kocsmákban, tereken. Ezekkel a férgekkel is valami kocsmában találkoztam holt részegen. Akkor már zenélni sem akartam, mert előtte pár hónappal kibasztak egy helyi zenekarból (hozzáteszem igazuk volt) aztán valahogy meggyőztek, hogy jó lesz, én meg azóta is elhiszem. :D

Filkor: Amikor gyerekkoromban elkezdtem gitározni (fogalmam sincs, hogy mikor), idővel rájöttem, hogy elég gyász vagyok benne, szóval úgy éreztem kellene néhány tehetséges ember mellém, aki tud is zenélni. Sajnos falun nincsenek rokkos emberek, így egészen addig pihent a dolog, ameddig nem találkoztam a Bakossal (Bakos Martin) az egyetemen. Akkor még együtt is  szarok voltunk, de jöttek Mátéék, akikkel részegen „megbeszéltem”, vagyis inkább Ők velem, hogy kellene még egy gitáros a zenekarukba. Korábban hallottak valahol, valamit játszani, aztán megragadt nekik. Valahogy elkeveredtem az egyik próbájukra, ahol megint alkoholba fulladtunk. Néhány próbával később már zenéltünk is az iváson kívül, aztán a többi jött magától.
Zenekar: Hogy honnantól létezik egy zenekar? Valahol onnantól, hogy mindenki együtt tud pulzálni azzal a valamivel, amit közösen világra hozunk. Amikor meg születik a név(ami nálunk egy elég nevetséges story), körvonalazódik a stílus és megtörténik az első pár koncert, születnek a számok, ötletek… ha úgy tetszik az egész, amit öten alkotunk egy külön személyiséggé kezd válni, saját jellemvonásokkal. Ha mindenki azonosul vele, onnantól létezik. Más bandáknál nem tudjuk, hogy van ez, de valahogy így lehet.

 

Emlékszem az első lemezre, amikor éreztem, hogy ez az én zeném, de a stílusát még nem ismertem. Ez a Kyuss …and The Circus Leaves Town albuma volt. Kinek melyik volt az első ilyen lemez, illetve melyik az, amit bárhol, bármikor, még másnapos fejjel is meghallgattok?

Roli: Édesapám rock zenét hallgat, így a zenei irány adott volt. Az első igazán nagy őrület a Slipknot volt általános iskola végén, innét ered a keményebb zenék iránti szeretetem is. A középiskolai évek alatt nagyon vegyes volt a zenei ízlésem. Pink Floyd-al kezdtem a kilencedik osztályt és Sleep-el érettségiztem le, amit egy tanárom mutatott, aki szintén zenél, bár teljesen más műfajban. A fentebb említett Kyuss lemezt én is szeretem, bár szívesebben hallgatom a második, vagy a harmadik lemezüket. A Pantera Great Southern Trendkill lemeze az, amire azt tudnám mondani, hogy az én zeném , A Tool Aenima lemeze sokban hozzájárult ahhoz, ahogy hozzáállok a bőgőzéshez, a GNR első lemeze pedig az a korong amit bárhol bármikor meg tudok hallgatni.

Máté: Totál más stílusból jövök, az első album ami igazán betalált az a RHCP ’91-es Blood Sugar Sex Magik albuma volt aztán jött Hendrix, Hobo Blues meg az A.E.Bizottság. Később az alter érdekelt, Kispál meg 30y és hasonlók a középsuli elején.Nagy hatást gyakorolt rám az Ataxia két albumot felölelő munkássága(John Frusciante és Josh Klinghoffer közös projektje) Később jött csak a nehezebb vonal, kezdetben Pantera, Metallica, Iron Maiden, a klasszikusok (Metallicával a világból ki lehet ma kergetni) Aztán fordultam a stoner/doom/sludge/HC vonal felé. Magyarok közül a Neck Sprain, Apey and the Pea, Red Swamp stb. kezdetben. Külföldről Electric Wizard, Wo Fat,Truckfighters, Somali Yacht Club, Weedeater, Neurosis, Fu Manchu,1000mods meg sok más. Új még nálam ez a vonal… Amit bárhol, bármikor az az Apey and the Pea HEX lemeze.

Bence:  Amit bárhol, bármikor és minden mennyiségben hallgatok az a Green Day Dookie lemeze és ez volt az első, ami igazán megfogott…
Martin: Első: Metallica - …And Justice for All (asszem) Első stoner <3: Stoned Jesus -Seven Thunders Roar Bármikor:  A The Mars Volta - Bedlam in Goliath illetve De-Loused in the Comatorium almubai és Tool - Fear Inoculum.

Filkor: Nincs olyan lemez amire azt mondanám, hogy ilyen nagy felismerés lett volna, bár nem is hallgatok túl gyakran egész lemezeket. Amit viszont bárhol bármikor meg tudok hallgatni az az Ossian 2000-es debreceni koncertfelvétele.

 

Az a 3 szám, amit feldobtatok a netre, elég jól sikerült és a fogadtatása is jó lett.  A magyar dalszöveg honnan jött? Ki írja?

Zenekar:  Azt leszögeznénk, hogy a mostani 3 számot demó minőségnek szántuk, (mert nincs pénzünk stúdióra) ezért innen is hála Szabó Lacinak hogy segített összerakni és felvenni az anyagot. (Skizo, Tango Underground, Blackmail). A stúdió minőség az idei tervek közt szerepel. A szövegeket Martin és Máté írja főként, hol kitől érkezik hozza a vázlat. Gondolkodtunk angol nyelvű számokon, de eddig a magyarnál maradtunk. Később ki tudja. Úgy gondoljuk ez ad egy egyedi ízt a dolognak, itthon nem sok bandát ismerünk aki ezen a vonalon mozog és magyar szöveggel dolgozik.

Melyik az a sör, amit bármikor meg tudtok inni?
Zenekar:  Unicum Szilva és Mecseki Itóka… de amúgy, ha nincs benne kukoricadara, bármi jöhet.

Milyen fétiseitek vannak?
Roli: Vörös haj , zöld szem.
Bence: Kis mell, kerek segg, meg a natúr színű hangszerek.
Máté: FUZZ
Martin:  41 7A 20 6D 69 3F
Filkor: Bye Alex érzéki hangja.

Anyukátok tudja, mit csináltok?
Máté: Igen, Ő ad pénzt húrra, amiből többnyire bor lesz.

Martin: Ja, azt mondta egész jó de majd szóljak ha jobb lesz, a csajom szülei viszont járnak a koncertjeinkre :D

Tudom, koncertlehetőségeket kerestek. Épp ezért is merül fel a kérdés, hogy hogy látjátok a mai fiatal bandák lehetőségeit?

 

Zenekar :Itt egerben kicsináltak minden olyan helyet, ami az undergroundnak helyet adott. Olyanokat mint az Egál/Más klub, a Jaffa, Gödör… vagy pl. a Zöld Pecsét. Röviden ennyi a lokál, politizálni nem szeretnénk. Nagy viszonyítási alapunk nincs, úgy gondoljuk vidéken nehezebb ez, de a kezdő zenekaroknak szerintük mindenhol nehéz megtalálni a saját közönségüket, olyan helyeket, amik az Ő stílusukhoz illenek, és olyan helyeket ahol a célközönség érdeklődése egyezik a stílusukkal. Ma iszonyatosan telített a piac, rengeteg zenekar van, jobbak és rosszabbak egyaránt. Az, hogy ki milyen nem feltétlen mérvadó, sajnos az internetes felületek dominálnak. Facebook, Instagram, stb. akik ezek kezelésében ügyesek azok hamar nagy tömegeket érnek el. A befogadó közönség is sokszor sekélyes és felszínes. A tucatzenével és a pop formulákkal, egy szép arccal és jó marketingel bármi eladható. A mai hallgatóknak, úgy általában az az oké, ha könnyen le megy a torkukon. Az a jó, ha közhelyekig butított zenét és mondandót kapnak. Olyan ez, mint a romantikus filmek, egy jól bevált sémára fel van húzva egy halom story. Akiket az egyedi íz, valamilyen réteg zene foglalkoztat, annak nehéz dolga van előadóként(és talán hallgatóként is) Szerintünk, amíg vannak adók, addig lesznek vevők is minden dologra.
Ahhoz, hogy egy banda működjön, nem elég az hogy jó zenét csináljanak. Az indulás mindenkinek nehéz, rengeteg befektetett idő, energia, és marhasok pénz, ami anyagi síkon számítva nem biztos, hogy megtérül, de ez nem is feltétlen  fontos. Mi hálisten csórók vagyunk, így az utóbbival nincs gond. Ami nagy segítség lehet, hogy itthon azért van jó pár elég jól működő kifejezetten zenészeknek szóló pályázat, pályakezdőknek és amatőröknek szóló tehetségkutató/gondozó program és itt szerencsére nem az X faktorra kell gondolni.

Kik azok, akiket példaképnek tekintetek? Mik azok a dolgok, amik inspirálnak titeket?

Zenekar :Nyilván mindnyájunkra hatottak az ikonikus énekesek/gitárosok/dobosok és álmodoztunk talán gyermekfejjel a színpadi életről, annak minden előnyével és hátrányával. Ennek ellenére nehéz lenne példaképeket felsorolni, nem igazán vagyunk a bálványozás hívei, de összességében azok a zenészek akik stílus és korszakalkotók tudtak /tudnak lenni, alázatosan állnak a zenéhez és a műfajhoz, amit képviselnek, mindenképp példaértékűnek tekinthetők.
Hogy mi az ami inspirál? Az adrenalin amit érzünk, amikor valami el kezd összeállni, meg a remegés ami koncertek előtt általában van (meg valószínűleg marad is)de a lényeg, hogy jól érezzük magunk abban, amit létrehozunk és mindenkiben valamit megmozgasson. Motiváló nyilván mind az a visszajelzés, amit ismerősöktől és azok ismerőseitől, ismeretlenektől kapunk és kaptunk, akik letévednek a próbaterembe, vagy eljönnek koncerte. Amikor látni a másikon, hogy ez neki jó, hogy minket lát és hall, örömet okoz és élvezi az elég komoly energiát tud adni.

Hol és hogy születnek a dalok? Gondolom így, hogy öten vagytok, elég nehéz összefésülni a különböző ötleteket.
Zenekar :Elég nehéz, ja… De általában valaki otthon kitalál egy riffet, vagy egy akkordvázat, szövegrészletet, félig kidolgozott verziót egy számhoz. Behozza a próbaterembe aztán, ha mindenki úgy gondolja elkezdünk a témára jammelni, ha elkezd összeállni kidolgozzuk, ha tudjuk.(sok itt a ha) Van ami hónapok óta pihen és időről időre előkerül, de egyre szarabb… Szerintünk nálunk lassabban dolgozó zenekar a világon nincs. Nincs bevett módszer rá, hogy hogyan állunk neki egy szám megírásának, lehet ez azért van még, mert elég gyerekcipőben jár még a dolog, de lehet később is így lesz. Minden eddigi számunk totál máshogy született. Elég hosszas és nehéz szülés ez mire eléri egy szám azt a stádiumot, hogy mindenki azt mondja rá, hogy ez így jó. A most elkészült demón van pl. olyan szám, aminek a szövege vázlat formában készen van lassan 5 éve.

Mi volt az utolsó lemez, amit megvettetek? Mi az, amit megvennétek? Melyik volt az, amire felkaptátok a fejeteket?
-Filkor: Flea lemezét megvettem 0 dollárért. Amit megvennék az Clash-től a London Calling. Amire felkaptam a fejem, az a Madvillain Madvillainy albuma.
Roli: : Első két Slipknot lemezt vettem meg utoljára, amit megvennék az a Pink Floyd  Discovery stúdió lemez kollekciója. Amire felkaptam az utóbbi időben a fejem az a Gojira nevű kiváló francia zenekar, különösen a The Way of All Flesh c. lemezük miatt.
Bence: Digitális formában igyekszem hozzájutni a lemezekhez, így tudom könnyen magammal vinni a melóba. Ami utóbbi időben igazán „elért” az a Isla Fortuna Verity albuma.

Martin: Kaptam egy Queens of the Stone Age lemezt, a Rated R-t, ami egész jó. Amit megvennék az a Fear Inoculum díszdobozos változata, csak csoró vagyok ahhoz.  Ami marhajó új és magyar is: Perihelion - Agg.
Máté: Én először helyet csinálnék itthon egy lemezjátszónak, aztán jöhet a lemez vásárlás.  Amíg ez nincs, addig marad az internet. Nem igazán vagyok lemezvásárló típus, szívesebben megyek koncertekre… Amit tuti megvennék az a Blood Sugar Sex Magik, bakeliten. Amire utóbbi időben figyeltem fel az a Somali Yacht Club The sun albuma, zseniális. Őket is venném, de kizárólag bakeliten.

Mit üzentek a külföldi rajongóknak?
-Lennének olyanok ? :D

Nemsokára Koncerten is láthatjuk őket itt: https://www.facebook.com/events/2208523376110198/

Amen!