Whores Of Tijuana : Psycholongevity (2010)

Nem tudom hányan emlékeztek még arra,hogy tavaly a Motherroadon ajánlottam nektek ennek az együttesnek a 2005-ös lemezét,ami szerintem kifejezetten faszára sikerült.Az új lemez is Scott Reeder produceri felügyelete alatt készült és  legnagyobb örömömre az előző lemezen jól bevált dolgokat alkalmazzák itt is.Gyakori tempóváltogatást,játékosságot,dzsi-dzsi-dzsi riffelgetést,változatosságot és érdekes megoldásokat.

Az első szám eléggé átlagosan indít,legalábbis a banda előző lemezéhez képest másra számítottam.Ettől függetlenül azért vannak élvezetes pillanatai,többek között nagyon fasza basszustémák váltakoznak benne.A szám végén érdemes feltekerni a hangerőt,mert a következő szám("Toecut") egy kibaszottjó,vadulós/pörgős hardcore-punk szerzemény.Úgy látszik tényleg van valamiféle  párhuzam a W.O.T. és az Orange Goblin között és ez nem csak a vokálra vonatkozik.Biztosan sokan vágjátok,hogy a legtöbb Orange Goblin lemezen is van egy-egy igazi hardcore agybaszás.A harmadik,"Ultimo Hombre" is eléggé hardcore ízű,csak éppen középtempós tálalású.A csürhevokálos refrén és az állat riffek itt is hatalmasat csapnak.Ilyen szokatlan hangzást se nagyon lehet hallani mostanában stonerbandáknál.A negyedik ,"Racer X " című számot a következők jellemzik : nyomulás,zakatolás,kórusban üvöltött vokál.Talán ez a zene emlékeztet leginkább az előző lemez dalaira,ezzel együtt pedig itt érezheti az ember a legjobban a már említett O.Goblin hasonlóságot.A "Pig Country" című,ötödik szám egy lazább,bár még így is haragos hangvételű southern-country rock ballada.Az erre érkező "The Shank" feszültebb hangulatú,szétesett állapotot árasztó témát nyúzogat. A gitár dallamvilága leginkább a 90-es évek grunge együtteseinek légkörét idézi(pl.:A.I.C.),amit  fellángolósabb,kitörő refrének törnek meg helyenként.A szerkezetét elvileg  két részre oszthatjuk.A közel nyolc  perces szám első öt perce a már említett hangulatban telik,aztán átvált egy(a szám végéig  tartó) felszabadultabb hangulatú,szólózgatós kis kalandozásba.A hetedik "Onsiya Kel" lassabb sodrású desert-stoner  darab,a közepe táján egy szenvedélyes,improvizatív szólóval.Az utolsó elötti "Robot Headdresses"-ről elég annyi,hogy  a basszustémája nagyon ütős,az ének nagyon állat,a gitár meg egy kicsit szürreális dallamokat fabrikál.A legérdekesebb pedig a lemez utolsó száma.Igazi táncolós bugirock,amolyan Stevie Ray Vaughan,Chuck Berry,korai ZZ Top módra.Nagyon eltalált,önfeledt befejezés.

Akinek az első album bejött(pl.Nico),az erre is nagyokat fog pörögni,tombolni,vagy bólogatni.Sőt talán jobban el is fogja nyerni a tetszését.Az egyik nagy kedvencem idén.Minden éppeszű stonerfejnek kötelező!

Tracklist:
1.Conspiracy of Achillies   
2.Toecut       
3.Ultimo Hombre      
4.Racer X   
5.Pig Country       
6.The Shank       
7.Onsiya Kel       
8.Robot Headdresses       
9.Blue Ball Blues

A Trouble zenekar az, amelyikre gyakran szokták alkalmazni a legendás jelzőt. Egy kicsit meg is szokta osztani a zenei világot, mivelhogy mindenki magáénak érzi, ami nem is lenne baj, de szinte kisajátítani akarják a kedvenc stílusuk gyökereként. Igaz, ami igaz, nagyon sok mindenkire gyakoroltak hatást és nagyon sok banda nem létezne, ha ők nem raktak volna le az asztalra egy-két albumot.

 Rock zenét játszanak, rengeteg dallammal, sötétséggel, zúzással és miegymással, ami a szimpla rockzenekarok felé helyezi őket. Mondhatnám azt is, hogy a Stoner rock gyökere, de ez csak részben igaz, mivel azért a stonerek ide sorolnák még legalább a Sabbath-ot is. Másrészt pedig a Trouble zenéjében ugyanígy megtalálható a Doom is

 Eric Wagner hatalmas torka és a másik két alapító Bruce Franklin, Rick Wartell hatalmas és egyedi, dallamos gitárjátékai védjegye a zenkarnak. Állítólag a 2011-es  várva várt albumukon, a Drak Riff-en (mekkora cím), már nem hallhatjuk Eric hangját.

 Én két albumot választottam ki; az egyik a '92-es Manic Frustration és a '95-ös Plastic Green Head.

   A Plastic nem feltétlenül a legjobb lemezük, de én vele ismertem meg a zenekart és éppen ezért érzelmileg nagyon kötődök hozzá. Azért ide is raktak pár felejthetetlen dalt; Requiem, Plastic Green Head, Opium-Eater stb... Rengeteg stoner és doom riffel találkozhatunk a néhol eléggé Beatles és heroikus stadion rock behatással bíró számok között. Számomra ez a Trouble.

 A Manic Frustration pedig szinte a legöbbet emlegetett album olyan daokal, mint a Come Touch The Sky, Memory's Garden, 'Scuse Me, Hello Strawbwrry Skies ésatöbbi. Had ne soroljam fel az egész lemezt. Hallani kell az egészet.

 Aki aztat mondja a Trouble zenekarról, hogy "elmegy", at hallgasson valami másfajta zenét, de a rock felé ne tévedjen többé soha, mert elvágjuk a torkát rituálisan.

Calamus : The Same Old Demons

Az Acorus Calamus,hétköznapibb nevén orvosi kálmos egy ázsiai eredetű gyógynövény,amely tóparton és mocsaras területeken egyarán megtalálható még hazánkban is.

Tartalmaz : azarontartalmú illóolajat, palmatinsavat,kolint,csersavat,glükózt,dextrint,C-vitamint és keményítőt is.

Hatásai az emberi szervezetre : segíti az  emésztést,rendbe hozza az anyagcserét,gyógyítja a mirigy-megbetegedé­seket és a köszvényt.

Használata javallott : emésztőrendszer  és anyagcsere betegségek gyógyítására.

A német Calamus nevű együttes 2006-os lemezének zenéje szintén  mocsaras,lápos területekre való leginkább.

Tartalmaz : öblös mélyeket,fémes groovokat,blúzos szólókat és tökös vokált.

Hatásai az emberi szervezetre : bólogatás,rángatózás,ökölrázás,léggitározás,erős kényszer pöfékelésre és alkoholfogyasztásra.

Használata javallott : búvalbaszottság és józanság ellen.

Akinek bejött a Jones's Lounge,vagy a Dirt Communion az ne hagyja ki!


Tracklist:
1.Ride The Night
2.Once More
3.Make You Cry
4.Who's Gonna Lie To Me
5.Speed Queen   
6.All Fear
7.Six Feet Down
8.Sunshine
9.Devils Run

2011 március 20-át már most minden jobb érzésű stoner rocker jelölje be a naptárában! Ezen a napon ugyanis felejthetetlennek ígérkező élményben lesz részünk. A Negative Art szervezésében minden stonernek nevezett zenekar atyaúristenének tartott (mondjuk a C.O.C. és a Monster Magnet is legalább ennyire ludas az irányzat kifejlődésében), méltán legendás Kyuss három tagja (John Garcia, Brant Bjork és Nick Oliveri) fogja megtisztelni Budapestet Bruno Fevery gitárossal kiegészülve Kyuss Lives! néven és adni egy nagy valószínűséggel libabőrözős momentumokban gazdag koncertet. Már az idei Garcia Plays Kyuss fedőnevű turné is azt engedte sejtetni, h. lesznek itt még nagy meglepetések és íme: ez most be is igazolódott. Ugyan a zseniális gitáros, Josh Homme (aki köszönte, nem kér a reunion akcióból és tök jól elvan a Queens Of The Stone Age meg Them Crooked Vultures nevű bandáival) nélkül jönnek (és hát valljuk meg, az ő mélyre hangolt földrengésszerű riffjei is nagyban hozzájárultak a Kyuss egyedi stílusához), azért az este így is kihagyhatatlan lesz; a kötelező jelleget még inkább erősíti, h. Kelet-Európában ez lesz az egyetlen fellépése ennek a csodának. A nagy találkozásra a Gödör Klubban kerül sor, jegyek november 8-ától kaphatók. Tehát március 20-án KYUSS LIVES! 
 

 Hát ilyen a hozzáállása a Cough nevű fiúbandának, Richmondból. A Ritual Abuse már a második teljes albumuk. Az első, a Sigillum Luciferi sem volt egy gyenge eresztés, de itt már sokkal jobban koncentráltak az emberek gyűlölésére és utálatára.

 A zenéjük amolyan nihilista felhangokkal előadott, doom szerű, fekete rock, az Electric Wizard nyomdokain haladva.

 Remélem nem lesz sok örömötök sem ebben, sem semmiben. Mindenki haljon meg!!!!:)

 Itt a TÉL!