Dirt Communion : Antique Mechanic
Whiskey szagú zakatolással indítja első nagylemezét ez az amerikai együttes,amely a southern,a sludge és a doom stílusából szemezget.
2010-es lemezük második száma( "Rebuilt For Speed") visszábvesz a tempóból és a Down lemezeket idéző,kurvajó basszustémákat ültet nehezékként a hallgató nyakára.Az előző számhoz hasonlóan fasza muzsika ez is,de a meglepetés még várat magára a következő számig.
A harmadik,"Trip To Slaughterhouse" ugyanis Obssessed,St Vitus...stb kultikus doom bandák világát idéző súlyos,bellassult riffekket vonszoltat.Jól szólnak és jó a kivitelezés is,de valószínüleg unalomba fulladna végig ezt a jelleget művelni,ezért bólogatósabb menetelésekkel teszik változatosabbá a számot.Black Sabbathos doomolások és a C.O.C.-ra jellemző izmosabb pumpálások vátják egymást,a vokált meg valahol Wino és Joe Altier(ex-B.N.S.) keverékeként kell valahol elképzelni.
A következő,"Gone" névre hallgató szám egy igazi stoner-bugi-headbang,aminek baszottjó,horzsolós basszustémái vannak.
Az ötödik,"Freaks Are Over Taking"-nél megint belassultabb riffek szerepelnek,de később ezt is izgalmasabbá teszik a jól bevált ütemváltások segítségével.Elég zúzós kis dolgok vannak benne.Ennél a számnál eszméltem fel elöször,hogy kire is emlékeztet engem ez az ének.Képzeljetek magatok elé egy olyan Neil Fallont,aki néha azért erőlködik a hangokkal és nem is nyújt egységes teljesítményt a hangjával,de ettől függetlenül nem rossz.
Hatodik szám : "Bombed - Last Call".Itt az első reakcióm valami olyasmi volt,hogy "aztakurvaeget!"Az Entombed basszusgitárosával elszívatnak egy szatyor füvet,a végeredmény pedig egy morcos oldschool riff.Szóval a kezdő bassztémáról egy visszalassított Entombed juthat eszünkbe,a későbbiekben pedig a Corrosion Of Conformity szólói és a Black Label Society keményebb pillanatai köszönnek vissza.Itt továbbra is olyan kibaszottul eltalált,súlyos groovokat pakol a nevadai együttes basszerosa,amik szinte simán elvinnék a hátán az egész lemezt.Harapósság,szigor,súly,doomolás,fogósság.
A "Mindwar" című következő szám kezdőnótának illett volna a lemezre epikusabb gitárnyitánya miatt.Kifejezetten doom metalnak mondanám,viszont vannak hanghatások,dallamok,gitárszólamok amik szerintem egyértelműen az Entombed Clandestine albumáról származnak.
A nyolcadik,"Mullholland's Curse" című kevésbé izgalmas számnál nem tudtam eldönteni ,hogy Dave Wyndorf-ot,vagy Ozzyt hallom-e énekelni.Egyébként kicsit üresjáratnak érzem így az album vége felé.
A következő szám("Hideout") is fárasztóbbnak tűnhet bizonyos szakaszokon,ahol az Ozzy korszakos Sabbath dallamvilágát akarták valahogy visszaadni,de mielött lezsibbadnánk megint jönnek a középtempós thrash agyalások.A szám végének szólamait pedig összekötik a következő track elejével,szóval ha nem látnám a kijelzőn,hogy ez már a következő szám,valószínüleg észre sem venném.Nem rossz muzsika.Sok váltás meg fasza zúzások tarkítják és még a belassult részeknél is megfelelően súlyos,csak én eddigre már egy kicsit lefáradtam.Talán ha más sorrendben rakták volna az albumra a számokat jóbban működne a dolog,bár ettől függetlenül is élvezetes a végeredmény az egész lemezt tekintve.
Aki szereti a Black Label Society,a Brand New Sin,a Clutch,a Corrosion Of Conformity,a Down,vagy a Crowbar muzsikáját annak kihagyhatatlan,de az se gondolkodjon sokat az ismerkedéssel akinek tetszett a Texas Hippie Coalition,a Men Eater,vagy a Gandhi's Gunn bármelyik albuma.
Tagok:
Eric Stangeland : Guitar
Tony Ashworth : Guitar
Logan Spurling : Drum
Dan Bishop : Bass
Mark Earnest : Vocals
Tracklist:
01.The Trapdoor Into Hell
02.Rebuilt For Speed
03.A Trip To The Slaughterhouse
04.Gone
05.The Freaks Are Taking Over
06.Bombed/Last Call
07.Mindwar
08.Mullhollands Curse
09.Hideout
10.Johnny Law
