A Nadja egy kanadai duó, ami eredetileg egyszemélyes vállalkozásként indult (nevük is az alapítótag, Aidan gitáros-vokalista-dobos-mindenes nevének kifordításából jött). Ez a bemutatkozó lemezük, és Aidan már a 2003-as megalakulás után nem sokkal összebarkácsolta, vmint kiadta. Akkor Leah (basszer/vokalista), a duó hölgytagja még nem volt vele, ő csak később került képbe. 2007-ben újravették az egész Touched anyagot (pedig az eredeti verzió is vállalható), plusz hozzácsaptak egy újabb tételt Untitled címmel.
Rendkívül nyomasztó, lehangoló zenefolyamot alkottak; van egy félelmetes aurája, amire vagy ráérzel és hagyod, h. teljesen magával rántson, vagy kifejezetten taszítani fog, középút nincsen. Ilyen deprimált, világvége hangulatú muzsikát addig talán csak a Jesutól és a francia Kill The Thrill zenekartól hallottam. Az egész albumon egyetlen vidámabb, felszabadultabb pillanat sincs, minden fekete és szürke, gyakorlatilag ugyanazon tempóban hömpölyög mind az öt kompozíció. Az élő hangszerek használata mellett sok helyen súlyos, nyugtalanító indusztriális zörejek teszik töményebbé a megszólalást. A végítélet eljövetelének lefestéséhez ennél tökéletesebb zene aligha létezik.
A fent leírtakból már nyilvánvaló, h. nem egy könnyű hallgatnivaló a Touched, kell hozzá bizonyos hangulat (ha ez megvan, akkor nagyon bele lehet borulni), úgyh. végiggyűrése csak a legerősebb idegzetűeknek ajánlott. Szuicid hajlamú egyének kerüljék jó messzire! Aki viszont az effajta exprimentális muzsikákat keresi, ne hagyja ki!
Ja és tavaly nyáron felléptek a Ciprus Clubban, de mivel pont aznap volt Machine Head Tokajban, ill. BB King a Sportarénában, így nem tudtam rá eljutni, pedig biztos nem akármilyen élmény lehetett. Remélem, azért még lesz esély látni őket idehaza!
