Whores Of Tijuana : Psycholongevity (2010)
Nem tudom hányan emlékeztek még arra,hogy tavaly a Motherroadon ajánlottam nektek ennek az együttesnek a 2005-ös lemezét,ami szerintem kifejezetten faszára sikerült.Az új lemez is Scott Reeder produceri felügyelete alatt készült és legnagyobb örömömre az előző lemezen jól bevált dolgokat alkalmazzák itt is.Gyakori tempóváltogatást,játékosságot,dzsi-dzsi-dzsi riffelgetést,változatosságot és érdekes megoldásokat.
Az első szám eléggé átlagosan indít,legalábbis a banda előző lemezéhez képest másra számítottam.Ettől függetlenül azért vannak élvezetes pillanatai,többek között nagyon fasza basszustémák váltakoznak benne.A szám végén érdemes feltekerni a hangerőt,mert a következő szám("Toecut") egy kibaszottjó,vadulós/pörgős hardcore-punk szerzemény.Úgy látszik tényleg van valamiféle párhuzam a W.O.T. és az Orange Goblin között és ez nem csak a vokálra vonatkozik.Biztosan sokan vágjátok,hogy a legtöbb Orange Goblin lemezen is van egy-egy igazi hardcore agybaszás.A harmadik,"Ultimo Hombre" is eléggé hardcore ízű,csak éppen középtempós tálalású.A csürhevokálos refrén és az állat riffek itt is hatalmasat csapnak.Ilyen szokatlan hangzást se nagyon lehet hallani mostanában stonerbandáknál.A negyedik ,"Racer X " című számot a következők jellemzik : nyomulás,zakatolás,kórusban üvöltött vokál.Talán ez a zene emlékeztet leginkább az előző lemez dalaira,ezzel együtt pedig itt érezheti az ember a legjobban a már említett O.Goblin hasonlóságot.A "Pig Country" című,ötödik szám egy lazább,bár még így is haragos hangvételű southern-country rock ballada.Az erre érkező "The Shank" feszültebb hangulatú,szétesett állapotot árasztó témát nyúzogat. A gitár dallamvilága leginkább a 90-es évek grunge együtteseinek légkörét idézi(pl.:A.I.C.),amit fellángolósabb,kitörő refrének törnek meg helyenként.A szerkezetét elvileg két részre oszthatjuk.A közel nyolc perces szám első öt perce a már említett hangulatban telik,aztán átvált egy(a szám végéig tartó) felszabadultabb hangulatú,szólózgatós kis kalandozásba.A hetedik "Onsiya Kel" lassabb sodrású desert-stoner darab,a közepe táján egy szenvedélyes,improvizatív szólóval.Az utolsó elötti "Robot Headdresses"-ről elég annyi,hogy a basszustémája nagyon ütős,az ének nagyon állat,a gitár meg egy kicsit szürreális dallamokat fabrikál.A legérdekesebb pedig a lemez utolsó száma.Igazi táncolós bugirock,amolyan Stevie Ray Vaughan,Chuck Berry,korai ZZ Top módra.Nagyon eltalált,önfeledt befejezés.
Akinek az első album bejött(pl.Nico),az erre is nagyokat fog pörögni,tombolni,vagy bólogatni.Sőt talán jobban el is fogja nyerni a tetszését.Az egyik nagy kedvencem idén.Minden éppeszű stonerfejnek kötelező!
Tracklist:
1.Conspiracy of Achillies
2.Toecut
3.Ultimo Hombre
4.Racer X
5.Pig Country
6.The Shank
7.Onsiya Kel
8.Robot Headdresses
9.Blue Ball Blues