Default style- Alternative style

Busók Kobrából

Buso Von Kobra - Self Titled EP és myspace bemutatkozás

 

 

Remélem tegnap sokan el tudtatok menni a Fészekbe BVK bulira és szerintem nem csalódtatok.

Először is leszögezem, hogy amit írok azt őszintén, építő jelleggel teszem, a zenekarért, a zenéért, a magyar stoner rock zenéért (és egyéb nagy szavak), nem pedig a zenekar ellen.

Szóval, itt van ez az anyag, a srácok a hangszeres részeket egyszerre vették fel (és ilyenkor teszik ezt elsőre, esetleg másodjára, mert különben berágnak arra, aki mindig elkúrja és kirúgják, vagyis most nem lenne itt a kész felvétel), amit Tőlük tudok, merthát gondolom büszkék rá, hogy majdnemcsak hibátlan a feljátszás, ennél fogva lehetnek is büszkék, nem szégyen az, ha van mire, főleg ha pozitív értelemben (manapság divat inkább a negatív tettekre büszkének lenni, nem tudni miért). Másrészről, meg gondolom sejtetni akarták a felvétel körülményeit, technikai korlátoltságát, mintegy magyarázva is a hangzást, ami tekintve, hogy 'otthon' készült teljesen elfogadható (meglepően jól szól a dob, ott szokott megbukni a projekt) és annak ellenére, hogy nem pumpál szarrá a dob+basszus és nem tépi le a fejed a gitár, élvezhető és túlmutat a demózás szintjén, egységes az egész, nem esik szét. Egyetlen elbaszott dolog van, ami miatt néha zavaróan kavarodik a cucc, és kis odafigyeléssel, költségek nélkül lehetbe javítani, az a panoráma 'gomb' szanaszéjjeleltekerése. Ha jól emlékszem ezért (is?) borult ki a bili a Black Sabbathban, mert Ozzy a mágus, meggyanúsította Iommy mestert, hogy felvételek közben az egyik éj setét leple alatt leosont a stúdióba és felhangosította a keverőn a gitárokat, amik így hangosabban lettek bemásolva a lemezre. Aki nem hiszi járjon utána. Szóval szerintem emiatt 20-30%-kal kevesebb így az érdeklődő, mert a laikusok nem hallják ki, hogy a két gitár iszonyatosan jó (végig), nagyon soxor külön témákat hoz, valami elbaszottul panorámázva (végig), ha fülesben hallgatja az ember, hogy szétbontsa a masszát, hogy meghallja mi is az ábra, néha az az érzése, hogy az egyik fülére nem hall jól, vagy legalább is eldugult, azt hiszem az egyik gitár nincs kint annyira a szélen, mint a másik és olyan mintha az egész ének, dob, basszus is ki lenne csúszva a kintebb lévő gitár felé, nem középről jön. Sajnos néha az ének is a legfurcsább helyekről kerül elő, nem tudom miért. Ha sikerült külön sávokra felvenni a dalokat, én újra mixelném.

A zene egyébként zseniális, - ha nem is kimondottan stoner - , mint írtam a két gitár qrva jó - többnyire egymástól különböző - témákat hoz (amik ügyesebb keverés mellett sokkal jobban ütnének), a basszus feszes, a dob pontos, szóval a ritmus szekció is rendeben teszi a dolgát, és mivel kis hazánkban kincs egy jó énekes itt kiemelném a Szalma Baksi Gábor tenorját. Régen hallottam ilyen jó énekest itthon, biztosan képezve is van, mert gyönyörűen énekel, ha az énekdallamokat is ő hozza, akkor le a kalappal (remélem lesz módomban egy színpadon nyomni Vele egyszercsak, legalább egy számot) nem ugrik be kihez tudnám hasonlítani, de ha egy kicsit jobban ránehezedne, rádőlne, rátámasztana a levegőoszlopra, és kicsit hangosabban üvöltene, azt mondanám Magnus Ekwall a The Quill-ből, Ő meg egy zseni, ugye. A Rokktorok, ahogy kell. Na, ennyit egészében, általánosságban és akkor jöjjön a kukacoskodás.

Good Fuck Bad Luck - a bad luck felénk általános, nekem akkor van szerencsém, ha nem történik velem semmi szar, de ki ne szeretne egy good fuckot, mi? szóval, az első verzében nekem kicsit sok (nem csak db-ra és hangmagasságra) az oktáv(?) hajlítás, de a következő részben az az egy darab az oké.

P.S. - itt is szenzációsak a gitártémák, amik fent említett okok miatt nem jönnek ki rendesen, nekem néha u2 néha pink floyd, persze igazán egyik sem, de az a környék. éteri.

Alcosonic - ez a szám a 'hivatalos' EP-n, nem szerepel, de ha már felrakták meghallgatjuk. otromba kezdés, a lefelezésnél valami nem oké, valami nincs jól kiszámolva, de ezt gondolom a srácok is hallják. a torzított éneket én kétszer venném fel és szérpanorámáznám, mint a refrénben a két szólamot. zseniális, nem jól panorámázott gitárok.

Waiting For Tomorrow - megintcsak előkerül a crybaby, itt kicsit déliesebb a dallamvilág, és megint előjön egy kis otrombaság, ahogy gurulunk a letolt tetejű hajónkkal az országúton. hibátlan.

Before The Sand - faja kezdés, hatlmas refrén, amit talán még lehetne egy kicsit felhúzni, kinyitni, ha más nem a bridge-ben, viszont valahogy itt a (ha standard c-re vagyok hangolva) D behúzás a gitároktól (...close to the sun...) nekem nem esik jól, nem tudom miért, valahogy nem jön össze az énekdallammal, vagy csak túlnyújtották és hamiskás, egyébként is meg lehetne egy kicsit blűzosabban rázni azt a részt (hamár a southern lobogó). A szám végén az énekszólamok jók, amolyan Floodgates lecsengésű, de én minimum az egyik szólamot felnyomnám jó erősen, felfokozás képpen => itt a vége.

Buso Von Kobra

Szabó Attila - gitár

Kiss Tamás - dob

Madácsy Tamás - béz

Szalma Baki Gábor - vox

Berke Ákos - gitár

Király, így tovább, várjuk a híreket, flyereket! Get stoned! Rokk on \m/

Buli

 

Buso Von Kobra

 Fészek

2010.10.27. 09:00

 

már hallgatom a számokat egy ideje, nemsokára írok róluk, addig is kedvcsináló:

http://www.myspace.com/busovonkobra

hogy ez a post miért esik így szét azt viszont nem tudom, bocs.

Tokkata és fúga két Kézre!

Elkészült a H.A.N.D. új anyaga!

Ezt írják a srácok magukról:

H.A.N.D. (Have a Nice Day) Százhalombattai Hard Rock/Heavy Metal zenekar. Első koncertjét 2009.február.20.-án adta. Azóta a zenekar változatlan felállásban játszik és helyi szinten több sikeres koncertet is adtak. 2010. őszén elkészült a zenekar 4 számos hanganyaga. Itt tartunk most, és keressük a koncertlehetőségeket. 

H.A.N.D. Myspace 

Észt-svájci-magyar találkozó a Tündegyárban

A Talbot nevezetű duót már bizonyára nem kell bemutatni annak, aki rendszeres olvasója ennek a blognak, ugyanis írtunk már róluk korábban. Nem mellesleg jártak már 2x is hazánkban, de mivel sajnos mindkét alkalommal sikerült jól lemaradni róluk, így amikor tudomást szereztem róla, h. jönnek a Tündérgyárba (ráadásul nagyon baráti áron, bónuszként pedig jött velük egy svájci zenekar, az Angry Buddha is), menni kellett mindenképp.

Bevezetésként kaptunk két magyar előzenekart, egyik volt az Ordovicium, akik a könnyebb megjegyezhetőség kedvéért elhagyták nevükből a Freedoom Pröjektet. A fiatal budapesti csapat sem lehet már ismeretlen a stonerblog olvasói előtt, ugyanis reklámoztuk őket itt már jópárszor, plusz írtunk a bemutatkozó anyagukról is néhány jó szót. Nem sokat szaroztak, zúdították bele az enyhén Kyuss ízű stoneres riffeket az arcunkba. Tempós zúzásaikat időnként megakasztják egy-egy súlyosabb doom lassulással. A Cathedral pólós dobos, Neu Gergő alaposan megkínozta a cájgot, Rákosi Oszkár Dani, az énekes-gitáros pedig kissé Mihály Gergelyt (Angertea) idéző hangján ordította világba fájdalmát. A csajok elől megőrültek az Ordoviciumért, komolyan nem láttam még olyan doom/stoner brigádot, amelynek ekkora sikere lett volna a lányok körében. Ki is találtam rájuk a "csajozós doom" gúnynevet, ami Gergőnek tökre tetszett.

Az Ordovicium rövid, de annál velősebb szettjét követően némi átszerelés és jöhetett a második magyar előzenekar, az Our Existence Is Punishment, amelyben a Nadir háromötöde játszik, az Eat My Bones-os Kósa Danival kiegészülve. Zenéjükkel nevükhöz méltóan büntetnek, stílusuk nem annyira death metal központú, mint a Nadiré (Vitya jellegzetes hörgése mondjuk itt is domináns), de van annyira odab...ós. Az is külön érdekesség, h. bár nevüket egy Crowbar szám alapján vették, Kirk Windsteinékhez sincs sok közük zeneileg. Inkább a hardcore és a groove-gazdag modernebb metalzenék hatása érződik benne (a Skinlab pl. többször is beugrott, ami jó pont). A tagokon látszik, h. nagyon jó zenéket hallgatnak (Mastodon, Dillinger Escape Plan, Stuck Mojo pólók befigyelnek) és vmennyire el is tudnak vonatkoztatni az anyabandáktól, úgyh. sok sikert kívánok a folytatáshoz!

Nem sokkal 10 óra után besötétedett a Tündérgyár koncertterme és színpadon termett a Talbot, akik miatt tkp. mentünk. A két észt fiatalember nem mindennapi felállásban nem mindennapi zenét csinál. A szénné varrt dobos sem hétköznapi látvány úgy, h. még az arcán is van tetoválás - ez már alapból kizárja egy "normális" munkahely lehetőségét. A duó amolyan apokaliptikus hangvételű, nyomorúságos muzsikát játszik, amelyben doom, drone, sludge, stoner, pszichedelia egyaránt jelen van. A dobos egyedüli társa basszusgitáron és egy szintin zenélgetett felváltva, vagy pedig egyszerre, amihez valljuk be, azért már nem akármilyen adottság kell. Hallottam olyan véleményt a fellépésük után, h. elkelne még egy plusz hangszeres melléjük, de sztem ez így tökéletes, ahogy van. Ők ketten is olyan tömény hangzást produkálnak, amiért csomó többtagú banda ölni tudna. Egyszerűen profik, ennyi. A The Ocean meg elmehet a p...ába, nem kell ide hatszáztagú vonós- meg tudomisén, milyen zenekar. A Talbot a kevesebb néha több elv alapján is simán hozza a rétegzett, összetettebb témákat. Mind a ketten vokalizáltak, bár muzsikájukban nincs túl sok ének. Ha van is, az még inkább kiemeli a zene hihetetlen súlyosságát. A basszer-szintis hozta a dallamos részeket, a dobos pedig a hörgősebbeket. Úgy kb. háromnegyed óra zenélgetést követően levonultak, majd visszajöttek egy ráadásra, amivel végképp feltették az i-re azt a bizonyos pontot. Szóval aki ott volt (nem voltunk vmi sokan, az olcsó beugró ellenére se telt meg a Tündérgyár), az aligha távozhatott elégedetlenül. Aki meg nem jött el, az bizony bánhatja erősen.

Az Angry Buddhát sajnos nem vártuk meg (apropó, ha már Svájc, akkor vki igazán elhozhatná ide a Monkey3-t is, köszönöm), már későre járt, menni kellett másnap melóba, egyébként is várt a "taxim". De így is fasza buli volt ez, kellett nagyon, úgyh. ezer köszönet mindenkinek, aki nélkül nem jöhetett volna létre!

A mágnesek legnagyobb bikafejű szörnye visszatért!!!

Én kellemesen csalódtam! Überfasza!

Kiváncsi vagyok a véleményekre! Myspace. Hallgatás!

Get Stoned!

 

süti beállítások módosítása