Én kellemesen csalódtam! Überfasza!

Kiváncsi vagyok a véleményekre! Myspace. Hallgatás!

Get Stoned!

Suri : Kisah Kasih Lokalisasi (EP) (2010)

A Suri névre keresztelt indonéz banda kislemeze főleg azért szolgálhat érdekességgel,mert 2010-es kislemezük dalait saját anyanyelvükön prezentálják.Ezen lehet,hogy most sokan bekacagtatok,de ha hiszitek ha nem a hozzá tartozó hangszeres alap kifejezetten meggyőző.Sőt,érdemes is egy-két megjegyzést tenni a számokhoz:

1."Magenta" :
Igazi sivatagi melódia,totál szellősen és ütemek nélkül.Instrumentális és kurvaszép.Nyitó számnak tökéletes.

2."Bikara Kini" :
Jó kis Kyussosan indító stoner muzsika.A basszus hangzása nagyon jó,talán az Orange Goblin egyes albumain lehetett néha ehhez hasonló riffeket hallani,csak más hangolással.A vokalista  énekstílusa  a Los Natas énekesét,Sergio Ch.-t idézi leginkább.

3."Puas" :
Istentelenjó riffel gördülő,belassult faszaság.Az ének néhol  mosolyogtató és talán egy kicsit túlvezérelt is a zenéhez képest,de amúgy nem rossz zene.A  basszusalap rohadtul ott van.

4."Imago"
Megint bellassultabb fajta,bólogatós basszriffek tarolnak a Down/Floodgate stílusában  és nagyjából ennyi is az erénye ennek a számnak.Teljesen átlagos zene,amit megint a basszus kivitelezése visz el a hátán.

5."Cyan" :
Totál meditatív,nyugalmas hangulatú,instrumentális tétel.Főszereplők:magányos zongora,csengettyű,ürességbe visszhangzó tabla(tudjátok az a kongaszerű ütőshangszer).Kár hogy ilyen rövid ez a szám.

6. "Ruang Kosong" :
Nagyon fasza hangzású,fogós mélyek(már megint) és ismét a Los Natasba illő vokál.

 

A Suri 2010-es albumát ajánlom mindenki figyelmébe,mint érdekességet és mint egy újabb csapatot,amiről ezután elmondhatjuk,hogy ismerjük.Arról nem is beszélve,hogy tényleg nagyon hallgatható,fasza kis zenék találhatóak rajta.

Szedjétek le és hallgassátok meg!Hajrá!

Get Stoned!

 Abszolúte klisés borítóval debütált ez az Ausztrál banda, az Adrift For Days. Igazándiból a Lunar Maria lemezcím is semmitmondó. Első ránézésre ötlettelen szirszar az egész. Sokáig még bele se hallgattam, mondván: tucat.

 Valamiért rákerült az mp3 lejátszómra. Elkezdtem hallgatni és úgy kezdődik, mint egy BRIGHTBLACK MORNING LIGHT album. Most Joshi megneheztel rám, de annak ellenére, hogy elismerem munkásságukat, nem volt soha a szívem csücske. Szóval konstatáltam, hogy ez amolyan BbML kópia.

 Másnaposan általában szétmegy az ember feje, de hát akkor is kell valamit hallgatni, lásd a Macskás részeket Joshi blogján. Elővettem hát az Adrift muzsikáját.

 Zötyögtem a munkahely felé a buszon és andalított a srácok zenéje. Már megpihent a lelkem, mikor a 4. perc környékén rámszabadult a Szörny. Csúnya volt.  Sárból és szarból született és nyers emberhúst zabált. Miközben halladtunk a zene(?) szárnyán, egyre rútabb és fenyegetöbb lett. A lemez végefelé egy szemernyit sem esett jól az, hogy élek; mert amíg élek bármikor találkozhatok is vele.

 Olyan zenéről beszélhetünk, ami zenének zaj, zajnak zene. Néha nagyon drone, néha iszonyat doom és avantgarde pszihedélia. Dante, ha zeneszerző lett volna, így öntötte volna hangokba a Poklot.

 Az Electric Wizardnak és az Esotericnek a keveredése, megszórva valami gyomorforgató remegéssel a tudat alatt. Az Along The Moon River közepén lévő nyöszörögve énekelgetés és a többször is fel-fel bukkanó bugyborékoló hangok és zörejek csak egy kis szegmensét képzik az idegek szétcincálásának. Az utolsó szám, pedig a legpusztítóbb drone szerzeményeket idézi.

 Nagyon izmos bemutatkozás ez. Az a fajta zene, amihez több kell némi hangszeres tudásnál. Remélem találkozunk még velük hamarosan és ez a legfurcsább; a végére már szinte fáj a lét, mégis újra meg kell hallgatnod, mert csúfságában gyünyörű a Lunar Maria.

 Get Stoned!

Rocketchief (2010) - Rise Of The Machine

Elsőre kicsit balgának tűnik a német zenekar borítója, de ha megnézitek nagyban a myspace oldalukon láthatjátok Ti is, hogy az 50-60-as évek amerikai sci-fi movie plakátjaira hajaz.

Szóval nekem már nagyon hiányzott egy kis ökölrázó, vérbő stoner rock, és most megkaptam, mint írtam némethonból. Van főképp lendület, rock, szaggatott és taposós, kicsit flegma is, és amikor elkezdenéd unni, felüti a fejét egy kicsit málházósabb, mélyebb, akarom mondani hájabb, dal --> In Summer. Itt némi zeneiség is előbukik a gitárosokból. Majd mehet újra a shake, road(kantris)rock. Ettől a sokfajta rocktól van egy kis kiforratlan, útkeresős fíl, de gondolom ez a következő albumra kiforr, viszont az énekes legalább bizonyíthat (és teszi is, hidid), hogy minden aspektusában érzi a lényeget.

13 - baromi sok - trek van a debüt albumon és nem ül le a hangulat, jól vannak összerenddezve a számok. Bele lehet szerelmesedni, szerintem mindenkinek jót tesz, aki a punnyadt hangulatú őszben egy kis pezsgést akar, mondjuk buli előtt, mert van benne energia!

tehát, hogy kicsit angolosan latinos és mindamellet frappáns is legyek: Rock et Roll!

Get stoned, flá'há'!

2 Ton Predator : In The Shallow Waters (1999)

Érdekes,hogy mennyi régebbi csapat van,amit csak mostanában fedeztem fel.Az ilyenek egyike a '93-ban alakult,svéd 2 Ton Predator nevű kultbanda is.Valószínüleg a tipikus NOLA csoportkörbe tartozó zenéken kívül thrash klasszikusokat és különböző hardcore bandák lemezeit is sűrűn hallgatták.Lemezeiken a mocsaras hangulatok vegyülnek old school thrash zúzdákkal és szigorú arcbamászásokkal.Ezt pedig olyan módon művelik,ami garantált  headbangelésre kényszerít minden egészséges rockert.A csapat első lemezének borítója nagyjából el is árulja,hogy mire számíthattok.A többi lemezt viszont egész egyszerűen azért nem raktam ki,mert a szétbaszott módon kalapáló thrash kategória már talán nem való  erre a blogra.Aki ettől függetlenül kiváncsi az együttes másik három lemezére annak linkelem ezeket az ajánló kommentjében.(a 2005-ös albumon egyébként van egy fasza Crowbar feldolgozás)Visszatérve az ajánló tárgyához : a '99-es In The Shallow Waters-en is  találhatunk azért elvétve szögelős  thrash témát("Hole in My Mind"),de inkább nevezném összességében véve egy swamp/sludge hatású,keménykötésű groove metal albumnak.Az ilyen zenékre mondták nálunk régen a diszkósok,hogy "mi ez a dzsi-dzsi-dzsi zene már megint?".Szóval az album legjobb momentumait a szikár,kemény szaggatott riffek alkotják.Elég hozzá elképzelni,hogy mi történne,ha egymásnak ugrasztanád a Godspeedet és a Panterát.Tiszta metál nosztalgia feeling!

Katt a borítóra és tegyetek vele egy próbát!

Tagok:
Mogge Lundin - Vocals
Petter Samuel Freed - Guitar (The Project Hate)
Tobias Anger - Bass (All Hell)
Mattias 'Matte' Borg - Drums (ex-Manifrest)
 

Tracklist:
1.Still Remains    03:33   
2.Hole in My Mind    03:40   
3.Burned    05:07   
4.The Bitteraftertaste    03:08   
5.From Her Eyes    04:19   
6.Rage Out of Silence    03:16   
7.Backstabber    04:46   
8.Get Out    04:04   
9.Some Way    04:14   
10.Lynch Mob    03:33   
11.How    02:38   
 

Diszkográfia:
In The Shallow Waters (1999)
Boogie (2001)
Demon Dealer (2003)
Untitled (2005)