Abszolúte klisés borítóval debütált ez az Ausztrál banda, az Adrift For Days. Igazándiból a Lunar Maria lemezcím is semmitmondó. Első ránézésre ötlettelen szirszar az egész. Sokáig még bele se hallgattam, mondván: tucat.

 Valamiért rákerült az mp3 lejátszómra. Elkezdtem hallgatni és úgy kezdődik, mint egy BRIGHTBLACK MORNING LIGHT album. Most Joshi megneheztel rám, de annak ellenére, hogy elismerem munkásságukat, nem volt soha a szívem csücske. Szóval konstatáltam, hogy ez amolyan BbML kópia.

 Másnaposan általában szétmegy az ember feje, de hát akkor is kell valamit hallgatni, lásd a Macskás részeket Joshi blogján. Elővettem hát az Adrift muzsikáját.

 Zötyögtem a munkahely felé a buszon és andalított a srácok zenéje. Már megpihent a lelkem, mikor a 4. perc környékén rámszabadult a Szörny. Csúnya volt.  Sárból és szarból született és nyers emberhúst zabált. Miközben halladtunk a zene(?) szárnyán, egyre rútabb és fenyegetöbb lett. A lemez végefelé egy szemernyit sem esett jól az, hogy élek; mert amíg élek bármikor találkozhatok is vele.

 Olyan zenéről beszélhetünk, ami zenének zaj, zajnak zene. Néha nagyon drone, néha iszonyat doom és avantgarde pszihedélia. Dante, ha zeneszerző lett volna, így öntötte volna hangokba a Poklot.

 Az Electric Wizardnak és az Esotericnek a keveredése, megszórva valami gyomorforgató remegéssel a tudat alatt. Az Along The Moon River közepén lévő nyöszörögve énekelgetés és a többször is fel-fel bukkanó bugyborékoló hangok és zörejek csak egy kis szegmensét képzik az idegek szétcincálásának. Az utolsó szám, pedig a legpusztítóbb drone szerzeményeket idézi.

 Nagyon izmos bemutatkozás ez. Az a fajta zene, amihez több kell némi hangszeres tudásnál. Remélem találkozunk még velük hamarosan és ez a legfurcsább; a végére már szinte fáj a lét, mégis újra meg kell hallgatnod, mert csúfságában gyünyörű a Lunar Maria.

 Get Stoned!