Kaptunk egy kis híradást a Harrisburg-i (PA) zenekartól. Nem sokára megjelenik második lemezük, melyről két (Grunion Run és Fountain Canyon!) számot demó verzióban, vágatlanul, ahogy elsőre felnyomták, melegében feltöltöttek. A tőlük megszokott laza muzsikát kapjuk, a 60-70-es évek nagyjainak tónusaiban, bár ez lehet, hogy csak a felvétel jelenlegi állapota miatt van így, lehet ha egy kicsit megbindzsizik a cuccot, akkor meg space rock lesz.

Az első albumról itt olvashattok pár sort

Nem tökölnek a srácok, annyi biztos, manapság nem jellemző, hogy az előző lemezre egy évvel jön a következő.

 Welcome Heavy Riders!!!!

We have been working on getting a new album together for the past several months that will be titled Supernatural High Country.  We have been sifting through riffs and ideas to get down the barebones and spirit of how this album will define the next chapter for the Ninety-Ones.  In our previous newsletter back in June we promised that we would have a taste of things to come and now 3 months later, WE DO!

Two weeks ago, we recorded some "rough" tracks for us to get a better look of how everything is sounding.  We decided to release two of these tracks so everyone can get a glimpse of where we are heading and what you might expect from the new material.  These tracks are completely LIVE and UNCUT with no extras added(kind of like how Motown used to record their shit)...what you would expect from a LIVE show.  So for your listening pleasure please check out the songs Grunion Run and Fountain Canyon! 

OCTOBER'S SHOWS

Saturday Oct. 1st @ Johnny Joe's Mechanicsburg PA w/ FOOD, El Guano and Caching Behavior

Saturday Oct. 15th @ The Depot York PA w/ The Black Saxons and TBA

Eredetileg OneInchPunch kolléga tollából (akarom mondani, billentyűzetéből) származott volna jelen írás még a múlt hétvégéről, azonban összefutottunk az ominózus bulin és megdumáltuk, h. lepasszolja nekem. Én pedig elvállaltam, úgyh. velem kell beérnetek. :)

Szeptember utolsó napján került tehát megrendezésre a cikk tárgya, mondanom sem kell, felettébb erős összeállítással, meg hát elvégre nem minden hónapban láthatjuk az Aebsence-t és a Wall Of Sleepet, így ünnep a hívek számára minden fellépésük. Ugyan aznap este sok buli keresztezte egymást (ZP búcsúztató Tankcsapda konci, Superbutt lemezbemutató, Hangfoglalás, plusz Britney Spears is pont akkor jött boldogítani a népet D.:), de amint megláttam a WOS/SHPT/Aebsence/VL45 koncert eventjét Facebookon, számomra nem volt kérdéses, h. a Kék Yuk felé kell venni az irányt. Az óbudai szórakozóhely évek óta szívesen ad otthont az efféle full underground megmozdulásoknak, remélem ezt a jó szokásukat megtartják örökre.

Már ment a VL45 műsora, amikor leértem a Yukba (annak ellenére sikerült lekésni az elejét, h. csúsztak a kezdéssel). A budapesti négyesfogat kicsit talán kilógott a sorból a többi fellépőhöz képest némileg populárisabb rock/metal muzsikájával, de itt-ott kifejezetten stoneres riffeket is rejtő témáikkal nem vallottak szégyent; nem kellett attól tartaniuk, h. a doomsterek ledobálják őket a deszkákról. Debütáló "Inside The Dice" albumuk dalai mellett pár vadiúj nótát is bemutattak az ekkor még ijesztően kis létszámú publikumnak. Ezek közül nekem az énekes, Szabó Dávid által "matracpumpálós téma"-ként felkonferált szerzemény tetszett elsőre legjobban - be is kiabáltam, h. erre klipet kéne forgatni. :) Erős slágergyanú van abban a számban, annyi szent. Dávid egyébként szokásához híven sokat kommunikált a közönséggel, ez nála így van jól. A rövidke program a megszokott klipes nótával, a "Cementmixer"-rel zárult. Kíváncsian várom az új lemezt!

Átszerelés következett, majd a legendásan asztal alá ivós brigád, vagyis az egri Shapat Terror vette birtokba a színpadot. Róluk már sokszor írtam eme blogon (legutóbb a Karma To Burn konci kapcsán), így különösebben nem szorulnak bemutatásra a stílus kedvelői körében. Nagyjából a "Mentés másként" album volt terítéken most is, plusz "Látomás az egész világ" a legelső demóról. Pálkovács Attiláék szokásosan erős szettjét a döbbenetesen atom hangzás is támogatta, így sajnálhatja, aki a meglehetősen korai kezdés miatt lecsúszott róluk.

Érdekes módon a Wall Of Sleep és az eredetileg utolsónak szánt Aebsence helyet cseréltek egymással, így a metalt és grunge-ot népzenei elemekkel vegyítő gödöllői együttes (stílusukat nevezték már a Metal Hammerben hajnanametalnak is :)) következett a sorban. Budai Péterék szökőévente egyszer koncerteznek a fővárosban, így rajongók számára kötelező a megjelenés, amikor éppen errefelé játszanak. Ráadásul évek óta szó van a kettes lemezről, h. készülget, majd kijön vmikor, blablabla...Csak győzzük már kivárni! Most is kaptunk a még nem létező új albumról ízelítőt, úgyh. mire kigurul a műhelyből a hangzóanyag, addigra kívülről fogjuk ezeket is fújni. :) Természetesen nem maradhattak ki a jól ismert debütalbumos nóták sem: volt "Brainmash", "Domestic Orders Only", "Negative", "Countdown". Sajnos a "Sick Days" kimaradt, pedig szívesen hallottam volna, lévén egyik kedvencem. Talán majd legközelebb. Ezúttal nem vonultattak fel semmiféle extra látványosságot, csak kiálltak és zenéltek szívből.

A végére maradt az általam szintén nagyon várt WOS. Rájuk már tisztességes nézősereg verődött össze a Kék Yuk koncerttermében. Nekem nem okozott gondot az új énekes elfogadása, abszolút bejön a karcagi Stardrive-ból ismert Cselényi Csabával is a banda, a vele készült lemezt ("When Mountains Roar") is szeretem. Neki elődjével, Holdampf Gáborral (aki most a Magma Rise-ban tevékenykedik) ellentétben rekedtesebb, "grízesebb" az orgánuma. A "Hungry Spirits"-el csaptak bele a lecsóba és vmi iszonyat bivaly megszólalás jellemezte a remek hangosításnak köszönhetően az ő programjukat is. Egy közel tökéletes doom ünnepet prezentáltak, amelyben a második albumnál, a "Sun Faced Apostles"-nél régebbig ugyan nem nyúltak vissza, de így is élmény volt hallani az olyan felejthetetlen monolitokat, mint pl. az említett lemez ünnepélyes refrénnel bíró címadója, továbbá a Wino bandáit is itt-ott megidéző "Stabat Mater", a gyilkos középtempón alapuló "On Pain Of Birth", de kaptunk arénarock témát is a kifejezetten "észidíszis" "Into The Light" képében. A lenyűgöző előadásra az aktuális album zárószáma, az "Army Of The Dead" tette fel a koronát, amely eposz a legnagyobb kedvencem a "When Mountains..."-ről - mekkora már a közepén az az arénarockos beindulás, plusz az ultradoom levezetés a végére! Majd levonultak a zenészek, de a publikum nem engedte őket olyan könnyen. Így hát visszajöttek és ráadásként még egyszer elnyomták nekünk a "Buried 1000 Times"-t (amit nem igazán tudtam mire vélni, jobban örültem volna mondjuk egy "I Sleep"-nek, meg amúgy is: kezdő zenekaroknál még belefér, h. egy nótát újra előadnak fellépésen, amint kifogynak a repertoárból, de egy 4 lemezes együttes már igazán nincs erre rászorulva. De ez tényleg csak kis kekeckedés részemről).

Összegezve remek hangulatban telt ez a péntek este/éjszaka király zenekarokkal. Az ilyen eseményekből soha nem elég, úgyh. várjuk a hasonlóan erős folytatást!

Zene amerikából

A Massachusettsi Birch Hill Dam 2011-es lemeze a Colossus címet kapta, mely egyből egy remek utalás a lemezen található számokra, ugyanis szerintem egy kiváló 8 trekkes album lett ez. Nagyon sok általam is kedvelt Stoner zenekar stílusa ötvöződik a Birch Hill Dam zenéjében, így örömmel vetettem neki magam a kritizálásnak.

Az első szám a címadó Colossus letisztázza, mivel lesz dolgunk a lemez meghallgatására szánt közel 40 percben, nem húzzák az időt, egyből belecsapnak a lecsóba, és ez a lehető legjobb választás volt tőlük. A lemezen én nem találkoztam negatív meglepetéssel, de a számok szerkezete nagyon tetszett, ügyesen összerakták a dalokat, és egy egységes képet mutat. A harmadik Fathoms Below című dalt különösen megkedveltem, jó kis stoner rakenrollt tolnak ezek a srácok.

pics from facebook (BruceBettisShoot2011)

Korábban 2009-ben jelent meg lemezük, azt még nem hallottam, de természetesen ezt követően az lesz a következő, amit meghallgatok. A Colossus-t meg streameljétek innen, vagy a saját oldalukról, mert megéri.

Birch Hill Dam plays a very heavy sounded stoner rock, their style is influenced by many bands I like, so I'm happy to listen to this great album and review it. The first song on the disc makes it clear that it is worth the 40 minutes spent. The songs are put together well, no complaints on their structures, forming an excellent unit.

Members:
Mike Nygard - Vocals
Sam Barrett  - Guitar
Matt Neely - Drums
Pete Gelles - Bass

Tracklisting:
1. Colossus 05:16
2. 2600 06:07
3. Fathoms Below 04:06
4. Slavedriver 03:02
5. Holy Days Aren't Here Again 03:25
6. Threatening Skies 03:46
7. Ivory Tusk 05:53
8. Spread Eagle 06:10

A görög 1000mods három ízelítő ep után végre kiadott egy teljes lemezt is, ahol a három eltérő világú ep erényes tulajdonságait egybeolvasztva találjuk meg. A már jól bevált recepten tehát nem is nagyon változtattak, a lemez keverését viszont a sztárproducer Billy Andersonra bízták. Így persze nem nehéz kitalálni, hogy a hangzás nagyon pöpec lett, de főleg az tűnik ki leginkább, hogy a basszus minden egyes számnál kifogástalanul búg, morog, hengerel, szóval baszottjó hangja van.

Az első "Road To Burn" egy Kyusst idéző, málhásabb darab, jó öblösen megszólaló, telt basszussal. A következő "7 Flies" a bugisabb szerzemények közé tartozik, fasza kis pumpálásával a Lowrider bólogatósabb számait idézi. A harmadik, "El Rollito" minden összetevőjében nagyon eltalált muzsika. Az ébresztős gitár alaptémáját ügyesen egészíti ki az erőteljes basszus és a hozzá társuló lábdob dinamikája. A vehemenciát ezután egy fokkal megint feljebb emelik a "Set You Free"-vel. Magával ragadó, lökdösődő ritmizálása adja a szám sava borsát. A basszus-dob összjáték itt rettentően élvezetesen szól. Ennél kissé könnyedebb, jammelősebb szám a következő, "Vidage", amiben nekem a Spice-ra emlékeztető vokál, a laza ütem és a kellemesen blúzos gitártéma tetszik leginkább. A "Navy In Alice" megint a bugizósabbak közé való, a hetedik, "Track Me" nyitánya pedig egyenesen a sivatagba kalauzol, hogy aztán a masszív mélyek és a középtempó alatti ütemek jó messzire vigyenek minket. A következő két szám stílusa sem üt el igazán az előzőekhez képest, a lemezt záró "Super Van Vacation"-ban pedig erősen Kyuss-os feelinget kapunk egy nagyon eltalált, vissza-visszatérő beindulós riffel, John Garcia dallamait idéző énekkel és pszichedelikusságba mászó végkifejlettel.

FLDutchman kolléga egy ízben már felhívta a figyelmeteket a csapat Október 5.-re várható, budapesti koncertjére, ahol élőben is élvezhetitek játékukat, én pedig ezt ugyancsak ajánlani tudom mindenkinek! A 2011-es év egyik legélvezetesebb Stoner Rock albumát pedig ide kattintva le is tölthetitek.

Tracklist:
1. Road To Burn
2. 7 Flies
3. El Rollito
4. Set You Free
5. Vidage
6. Navy in Alice
7. Track Me
8. Johnys
9. Abell
10. Super Van Vacation

Az új YOB lemezről már értsülhettetek ITT, azonban még senki se mondta el róla a véleményét. Nagyon várt album volt az Atma, de nem volt nay visszhangja. Aiwass a következőképpen érezte át a YOB új hanganyagát.

 "Hömpölygő,gőzölgő mocsarak mélyéből törnek fel a hangok,kapaszkodnak,húznak,a kezdetekhez hasonlóan.A magas ének ocsmány dísze a mély,mocskos zenének,fellengzős gyűlölettel ad plusz lendületet.A tipikus,de megunhatatlan riffelések,kiállások és váltások teszik egyedülállóvá ezt az egyáltalán nem mókás hangulatot.

 A düh fokozódik,a rezonanciák betegednek,a húzások húst marcangolnak.Egy szörnyű esőerdő mélyén élő,ősrégi,félig ember-félig démon törzs vallásos szertartása ez,egy pokoli rémálom.
Dühös kiáltások és öblös hörgések fokozzák a mizantróp hangulatot,ráspolyos húrtépések,hangulatfokozások,maga a félelem,az ismeretlen mélységből,az emberi elme legmélyebb vermeiből.
 A pokol morajló himnuszai betöltik az elmét,a borultság sötét masszája  sűrűsödik a hallójáratokban.Hosszan elnyújtott,egyre lassuló,fáradó küzdelem visz el ismeretlen szférák síkjaira.Holtan álmodó,ősi szörny-istenek várnak végtelen idő óta a feltámadásukra,felfoghatatlan rétegek alatti elképzelhetetlen méretű katakombáikban.
 Lassul a pulzus,lassul az időâ026,az undor,az utálat mélyül,ülepedik,rétegződik és felbugyog.
A végén minden megismétlődik,felidézve az élményt,monumentálisan,szörnyűen,mégis csodálatosan,valahogy úgy ahogy a legtöbb Lovecraft írás is borzasztó,de csodálatos élmény."

 Hát ezek a gondolatok születtek meg Aiwass agyában(?).

  Hozzáfűzném, mint adalék, hogy az ATMA a Buddhista, Hindu és a Jain  hitvilág szerint, egy magsabb rendű Énközpontot takar, legalábis én erről tudok.

 Hallgassatok Atmát!