Eredetileg OneInchPunch kolléga tollából (akarom mondani, billentyűzetéből) származott volna jelen írás még a múlt hétvégéről, azonban összefutottunk az ominózus bulin és megdumáltuk, h. lepasszolja nekem. Én pedig elvállaltam, úgyh. velem kell beérnetek. :)
Szeptember utolsó napján került tehát megrendezésre a cikk tárgya, mondanom sem kell, felettébb erős összeállítással, meg hát elvégre nem minden hónapban láthatjuk az Aebsence-t és a Wall Of Sleepet, így ünnep a hívek számára minden fellépésük. Ugyan aznap este sok buli keresztezte egymást (ZP búcsúztató Tankcsapda konci, Superbutt lemezbemutató, Hangfoglalás, plusz Britney Spears is pont akkor jött boldogítani a népet D.:), de amint megláttam a WOS/SHPT/Aebsence/VL45 koncert eventjét Facebookon, számomra nem volt kérdéses, h. a Kék Yuk felé kell venni az irányt. Az óbudai szórakozóhely évek óta szívesen ad otthont az efféle full underground megmozdulásoknak, remélem ezt a jó szokásukat megtartják örökre.
Már ment a VL45 műsora, amikor leértem a Yukba (annak ellenére sikerült lekésni az elejét, h. csúsztak a kezdéssel). A budapesti négyesfogat kicsit talán kilógott a sorból a többi fellépőhöz képest némileg populárisabb rock/metal muzsikájával, de itt-ott kifejezetten stoneres riffeket is rejtő témáikkal nem vallottak szégyent; nem kellett attól tartaniuk, h. a doomsterek ledobálják őket a deszkákról. Debütáló "Inside The Dice" albumuk dalai mellett pár vadiúj nótát is bemutattak az ekkor még ijesztően kis létszámú publikumnak. Ezek közül nekem az énekes, Szabó Dávid által "matracpumpálós téma"-ként felkonferált szerzemény tetszett elsőre legjobban - be is kiabáltam, h. erre klipet kéne forgatni. :) Erős slágergyanú van abban a számban, annyi szent. Dávid egyébként szokásához híven sokat kommunikált a közönséggel, ez nála így van jól. A rövidke program a megszokott klipes nótával, a "Cementmixer"-rel zárult. Kíváncsian várom az új lemezt!
Átszerelés következett, majd a legendásan asztal alá ivós brigád, vagyis az egri Shapat Terror vette birtokba a színpadot. Róluk már sokszor írtam eme blogon (legutóbb a Karma To Burn konci kapcsán), így különösebben nem szorulnak bemutatásra a stílus kedvelői körében. Nagyjából a "Mentés másként" album volt terítéken most is, plusz "Látomás az egész világ" a legelső demóról. Pálkovács Attiláék szokásosan erős szettjét a döbbenetesen atom hangzás is támogatta, így sajnálhatja, aki a meglehetősen korai kezdés miatt lecsúszott róluk.
Érdekes módon a Wall Of Sleep és az eredetileg utolsónak szánt Aebsence helyet cseréltek egymással, így a metalt és grunge-ot népzenei elemekkel vegyítő gödöllői együttes (stílusukat nevezték már a Metal Hammerben hajnanametalnak is :)) következett a sorban. Budai Péterék szökőévente egyszer koncerteznek a fővárosban, így rajongók számára kötelező a megjelenés, amikor éppen errefelé játszanak. Ráadásul évek óta szó van a kettes lemezről, h. készülget, majd kijön vmikor, blablabla...Csak győzzük már kivárni! Most is kaptunk a még nem létező új albumról ízelítőt, úgyh. mire kigurul a műhelyből a hangzóanyag, addigra kívülről fogjuk ezeket is fújni. :) Természetesen nem maradhattak ki a jól ismert debütalbumos nóták sem: volt "Brainmash", "Domestic Orders Only", "Negative", "Countdown". Sajnos a "Sick Days" kimaradt, pedig szívesen hallottam volna, lévén egyik kedvencem. Talán majd legközelebb. Ezúttal nem vonultattak fel semmiféle extra látványosságot, csak kiálltak és zenéltek szívből.
A végére maradt az általam szintén nagyon várt WOS. Rájuk már tisztességes nézősereg verődött össze a Kék Yuk koncerttermében. Nekem nem okozott gondot az új énekes elfogadása, abszolút bejön a karcagi Stardrive-ból ismert Cselényi Csabával is a banda, a vele készült lemezt ("When Mountains Roar") is szeretem. Neki elődjével, Holdampf Gáborral (aki most a Magma Rise-ban tevékenykedik) ellentétben rekedtesebb, "grízesebb" az orgánuma. A "Hungry Spirits"-el csaptak bele a lecsóba és vmi iszonyat bivaly megszólalás jellemezte a remek hangosításnak köszönhetően az ő programjukat is. Egy közel tökéletes doom ünnepet prezentáltak, amelyben a második albumnál, a "Sun Faced Apostles"-nél régebbig ugyan nem nyúltak vissza, de így is élmény volt hallani az olyan felejthetetlen monolitokat, mint pl. az említett lemez ünnepélyes refrénnel bíró címadója, továbbá a Wino bandáit is itt-ott megidéző "Stabat Mater", a gyilkos középtempón alapuló "On Pain Of Birth", de kaptunk arénarock témát is a kifejezetten "észidíszis" "Into The Light" képében. A lenyűgöző előadásra az aktuális album zárószáma, az "Army Of The Dead" tette fel a koronát, amely eposz a legnagyobb kedvencem a "When Mountains..."-ről - mekkora már a közepén az az arénarockos beindulás, plusz az ultradoom levezetés a végére! Majd levonultak a zenészek, de a publikum nem engedte őket olyan könnyen. Így hát visszajöttek és ráadásként még egyszer elnyomták nekünk a "Buried 1000 Times"-t (amit nem igazán tudtam mire vélni, jobban örültem volna mondjuk egy "I Sleep"-nek, meg amúgy is: kezdő zenekaroknál még belefér, h. egy nótát újra előadnak fellépésen, amint kifogynak a repertoárból, de egy 4 lemezes együttes már igazán nincs erre rászorulva. De ez tényleg csak kis kekeckedés részemről).
Összegezve remek hangulatban telt ez a péntek este/éjszaka király zenekarokkal. Az ilyen eseményekből soha nem elég, úgyh. várjuk a hasonlóan erős folytatást!
