.

A második Prog Sphere Promotions csomagban is nagyrészt, olyan muzsikák találhatóak, amelyeknek ugyan nem sok közük van a blog stílusához, de ha már küldték, akkor mi foglalkozunk velük néhány gondolat erejéig.

.

.

.

We Could Build an Empire : S/T

.

.

A We Could Build An Empire egy svéd csapat, zenei hatásként, pedig olyan együtteseket jelölnek meg, mint az Alice In Chains, a King's X, a King Crimson, Peter Gabriel, a Captain Beefheart és PJ Harvey. A számaikat hallgatva én nem igazán éreztem az említett bandák hatását, viszont kifejezetten kellemes, modern prog rocknak tűnik, amit játszanak. Esős délutánokra fasza kis hallgatnivaló.
.

Tagok:
Marcus Pehrsson: vocals, bass
Pontus Wallin: guitars, backing vocals
Michael Ohlsson: drums

.

We Could Build an Empire - Finest Work

.

.

Dogs című számuk videóját, pedig Per Hillblom rendezte, aki a Pain Of Salvation számára is készített már klippeket:

.

.

Az együttes 2012-es, második albumának számait itt meg is hallgathatjátok:

.

.

.

The Mercury Tree : Inflexus

.

.

Pterodactyls című, tavalyi lemeze után a portlandi The Mercury Tree nevű prog rock együttes is új lemezzel jelentkezett. Az érdekesen megszólaló basszustól a sötét-, pszichedelikus atmoszférán keresztül a kicsavart dallamokig ennél csapatnál is nagyon modern hangzást találunk. Elég egyéni zenét játszanak egyébként.
.

Tagok:
Connor Reilly - drums
Aaron Clark - bass
Ben Spees - guitar, vocals, keyboard

.

Weboldal: http://mercurytree.net/tree.html

Myspace: http://www.myspace.com/mercurytree

Facebook: https://www.facebook.com/mercurytree

.

.

Az albumról jelenleg két számot lehet meghallgatni Bandcamp segítségével:

.

.

.

.

Instant Drone Factory : Ho Avuto Paura del Mare

.

.

Az előző csapatok után ez a több nemzetiségű formáció rögtön felkeltette az érdeklődésemet, amikor megláttam a PPS ajánlójában a következő kifejezéseket: kraut, psychedelic, space, experimental rock. Aztán a számokat hallgatva tapasztaltam, hogy ez nekem túl kaotikus és túlságosan disszonáns szólamokat használó zene. Megfelelő hangulatban persze lehet, hogy magával cibálna, illetve biztos vagyok benne, hogy a műfaj rajongói közül sokan kedvelik az ilyen elvetemültebb fajta, free jazzbe hajló muzsikákat. Érdemes visszatérni rá a későbbiekben.

.

Tagok:
Frank Gingeleit : guitar and guitar synthesizer
Andrea Tabacco : guitar and vocals
Thomas Hinkel : synthesizer and flute
Rie Miyazaki : bass  
Morihide Sawada : drums
.

Diszkográfia:
Critical Mass (2006)
Live (2007)
Ho Avuto Paura Del Mare (2011)

.

Myspace: http://www.myspace.com/instantdronefactory

.

.

.

Anta : New Demo

.

.

A londoni Anta, pedig hammonddal fűszerezett pszichedelikus prog rockban utazik. Egész hangulatos muzsikát játszanak, szóval érdemes megismerkedni a 2010-es debütáló albumukkal, illetve az idénre várható lemezt sem árt majd csekkolni.
.

Tagok:
Alex Bertram Powell : synths, organ
Joe Garcia : bass
Stephen Kerrison : guitar
James King : drums

.

Myspace: http://www.myspace.com/antarock
Weboldal: http://www.anta.me.uk/

.

A 2010-es, "The Tree That Bears The Equine Fruit" című album számai:

.

.

És egy szám demója, a készülő új lemezről:

.

.

Jó zenehallgatást.

.

A beszámolót KalózMike küldte nekünk:

Ördögi. Vadállati. Egy kép. Egy látomás. Egy nagy rakás hanghatás. Sokk. Őrület. Totális ziccer.

Aki ez alapján átérzi, amit nekem sikerült az előadásból felfognom, az ne is olvassa tovább. Az érzés a lényeg, és az nekem megvolt.

Az estét Angyal Gyula, a kortárs slam költészet egyik előadója nyitotta. Minden zenekarhoz írt egy-egy verset. Mindezt úgy, hogy két tehetséges zenekartag, Badarász Béci (Burning Full Throttle, Head
For the Sun) és Molnár Feri (Burning Full Throttle) rögtönzött gitárjátékát is képes volt mindeközben vezényelni, akik a versek hangulatos aláfestéséről gondoskodtak. Eközben Gyuláról már ott, a műsor közben csak ennyit hallottam: „Ez az ember beteg”, „Nem normális”, „Ezt sokkal több embernek kéne hallania”. És akkor én, aki régóta ismerem, még nem is mondtam semmit. Ebben a műfajban mit lehet erre mondani? Semmit, ez pont így volt rendjén. Gyula odavaló volt, és ezt mindannyian éreztük.

Angyal Gyula versei megtekinthetők itt:

angyalgyula.gportal.hu/gindex.php

„Teljes gázzal törő dzsip suhan.
Akadály-e alaszkai hóvihar? Ugyan!
Vasig, csontig tiporva gázpedál,
a kormánynál egy jégóriás: Steven Seagal.

Gázkitörés Alaszkában; ezért hívták
olaj-oligarchák, pénzéhes szittyák.
Odamenet megdug minden női inuitot,
elcsapja Fluort, kinek száján mizu inog.”

(Angyal Gyula: Teljes gázkitörés - részlet)

Aztán felcsaptak a pokoli lángok, a Burning Full Throttle belevágott a muzsikába. Kemény lendületes kezdés a rutinos csapattól. Vince András ellentmondást nem tűrő hangja megteremtette a hangulatot. Sokat beszélgettünk a műfaji sajátosságokról a különböző zenekartagokkal, de a sok elmosódott vonal közül azt hiszem a négy zenekarból a leginkább ők képviselték a stoner vonalat.

„Giving head for the sun. Szája nap-olló,
éget, szétszed, forral, nemesít, nagyon jó!

Mekkora bálvány! Előtte oltár, térdeplő mandala,
nincs visszaút, mentsél meg, árulás angyala!

Derűs dekoltázsba nyúlva pici cicit húz,
alkoholmetálba oltott Mississippi-blues.

Stonerotika, lassú égés, lebegő arany bláz.
Kárpáti kárpitajkak kéjével agyat ráz.”

(Angyal Gyula: Fel a fejjel a napra! - részlet)

Badarász Bécinek pedig le se kellett jönnie a színpadról, a Head for the Sun mintha csak „concerto” felelt volna az előző zenekar kihívására. Kicsit stoner, kicsit sludge, nagyon jó! Ismét egy nagyon jó hangú énekes került a színpadra Orczy „Rafkó” Rafael személyében. Szerencsére a Napot nem hozták el, de azt, aki arra tévedt, az éjszakába belerángatták rendesen. A testvérzenekarok kitettek
magukért!

„Így hát
Bal kezemben virágcsokorral Önhöz súrlódok,
Jobbomban kőpengékkel preparált bunkósbot.

Mosolyogjon,
Udvarlót játszom, nem udvari bolondot, se nőgyilkost!
Egyenlőre épségben van Ön is most.”

(Angyal Gyula: Leánykérés a Neander-völgyben - részlet)

Stoneblade. Ők a veszprémi kőpengék: négy ősember, akik ördögi tekintetüket ezúttal Budapesten hordozták körbe. Bátran mondhatom, hogy nem a New kids on the Block, bár Budapesten csak néhányszor tették eddig tiszteletüket. Eddig! Az eddigieknél metálosabb riffekkel, iszaposabb rockkal, keményebb, nehezebb, sokszor gyorsabb őrületükkel mosták fel a nézőteret. Ahogy elnéztem, az összhang hamar kialakult a zenekarok közt, és ez a hangulat miránk is átragadt.

„Egy csókrom. Megsodrom pornyi hibám.
Tétlenségem szuszogó gyémánt, obszidián.
Letüdőzöm, lemerevít, békegalamb fönn röpdös.
Világspirál besodorva; univerzum közömbös.
Gitár vagyok, dob, mikrofon; m’ért látnám,
hogy Sharon Stoner mosolya jégcsákány?
Rock & roll a világ, füstjében port ver
széttárt combú jégtáncával Sharon Stoner.”

(Angyal Gyula: Sharon Stoner - részlet)

Talán a legismertebb zenekar zárta a sort, a Room of the Mad Robots. Érdekes a disszonancia, hiszen vérpezsdítő zenéjükről senkinek sem jutnának eszükbe a robotok. A dobos mellett egy ütőhangszeres is volt, a gitárosoknak csak a nézőtéren maradt hely, de véleményem szerint ez csak közvetlenebbé tette őket. Sokféle stílust hoztak, a Stoneblade-del remekül kiegészítették egymást a metálos szekcióban; fantasztikus alakítás volt.

A Twin Cobra sajnos lemondta a koncertet, de reméljük, hogy semmi komoly gondjuk nincs, innen üzenjük, hogy legközelebb nekik is itt a helyük! Mégis, a négy csapatot dicséri, hogy ilyen gyilkos jó hangulatot teremtettek. Pazar dobosok és gitárosok villogtak május 26-án, és – ami nagyon ritka – négy nagyon tehetséges énekes gyűlt össze.

A hangulat gondoskodott róla, hogy a Stoner Show itt ne érjen véget. Remélhetőleg ősszel segítünk majd kinek-kinek visszarázódni a nyaralásból a melóba, visszaterelni a diákokat a padba. Lesz zene, slam poetry, vetítés, lányok, minden, ami visszaadja a mókuskerék mellett az élet értelmét. The Stoner Show must go on. Soraimat az estéhez méltón Angyal Gyula soraival zárnám:

„Halld hát barátom, szavamat, mert jó mantra:
Bármi baj ér, fordítsd fejedet az új napra!”

(Angyal Gyula: Fel a fejjel a napra! - részlet)

KalózMike

 Menjetek mulatni! AMEN!

Erre a német csapatra Rico hivta fel a figyelmemet. Azt mondta, hogy biztosan érdekelne a dolog, mert amolyan sludge - szerű dolog. Többé kevésbé igaza is volt.

Letöltöttem, mert ingyenesen hozzáférhető a csapat facebook oldalán. Aztán napokig pihent a lejátszómon, mert rossz szokásomhoz hűen csak belehallgattam az első tételbe és elkönyveltem egy újabb Neurosis másolatnak.

Hála az okostelefonnak és az ő kliensprogramjának, legalább egy álló hétig nem tudtam feltölteni rá semmiféle zenét, ezért elkezdtem meghallgatni az Aleph Null, Dale EP-jét. Most nagyon örülök, hogy ez történt, ennek ellenére már rég eldobtam volna ezt a szar "okostelefont".

Az Adrift For Days és a Cultura Tres posztoknál már emlitettem mire gondolok, mikor a zene jövőjéről elmélkedek. Igaz, nem annyira markáns az Aleph Null, mint a venezuelai brigád és az Adrift által közvetitett mélységeket és magasságokat sem lehet annyira megélni, de határozottan kilógnak a sablonbandák sorából.

Az Aleph facebook oldalán Stoner, Doom, Psycheledic, Sludge jelzővel illetik magukat, hát legyen. Szerintem azért egy kicsit többről van itt szó. Sötét hangulatokat, viziókat festenek le hangszereik segitségével, tökéletesen. Néha középszerűnek tűnhet, néha unalmasnak is, de egy sivár lelki állapotot máshogy nemigen lehetne közvetiteni zenével.

Aki valami újdonságot szeretne hallgatni, az bátran közelitsen a Dale EP-hez, szánjonrá időt, mert meghálálja. (Ingyen Le.)

Ausztriai szomszédaink igazán büszkék lehetnek ezekre a bécsi zenészekre. Ők bebizonyították nekem, hogy náluk is vannak akik másképp gondolják a világot...

 Ezt tükrözi 7 számos debütáló albumuk is. Inside címmel jelent. 2010-ben kezdtek el foglalkozni a gondolattal, de 2011-re állt fel a jelenlegi banda. Mostanra elkészültek egy finom kis anyaggal, mely szinte azonnal kiadóra is talált. Ezen mondjuk nem is csodálkozom...

 Leginkább psychedelikusnak mondanám, melyben kellemesen elvont, elszállós témák illeszkednek szinte tökéletes harmóniában a stoner-rock hangzású idomokhoz. A 3 perces nótától a majdnem 10 perces nótáig változatos érzelemvilággal ismertetnek meg. Képesek pattanásig feszíteni a húrt az idegszálaimban, majd a kellő pillanatban, amikor már idegesítővé válik a dolog átvisznek egy teljesen más és megnyugtató síkra. Intelligens zene, mely 'nemkicsit' árulkodik arról, hogy érzelemből, feeling-ből játszanak a srácok. Nem bulizós, nem pörgős, inkább borultabb annál és lazítós, hipnotikus. Ezt megmutatja a több borító terv is.

  Extrémebb az eddigi általam ismerteknél. Mivel úgy érzem, hogy tényleg szívből csinálják, így közelebb érzem magamhoz. Koncerten szerintem képesek elérni a tömeghipnózist. Nagyon kíváncsi lennék rá, hogy mit csinálnak a színpadon, ezért őszintén bízom abban, hogy hamarosan kinövik Ausztria határait és eljönnek kicsiny hazánkba.

Lehet őket 'lájkolni' a Facebookon és ha regelve vagy a Last.fm-en akkor hallgathatod őket a neten:

www.facebook.com/torsomusic

www.lastfm.de/music/+noredirect/Torso+%28aut%29

Egy hosszú ízelítőt felraktak youtube-ra, így hamar bekategorizálhatod magadnak:

 Elsősorban azoknak ajánlanám, akik nyitottabbak, csippázzák a kellemesen borult, nem vidám, viszont érett komolyságot.

/Szaki/