A beszámolót KalózMike küldte nekünk:

Ördögi. Vadállati. Egy kép. Egy látomás. Egy nagy rakás hanghatás. Sokk. Őrület. Totális ziccer.

Aki ez alapján átérzi, amit nekem sikerült az előadásból felfognom, az ne is olvassa tovább. Az érzés a lényeg, és az nekem megvolt.

Az estét Angyal Gyula, a kortárs slam költészet egyik előadója nyitotta. Minden zenekarhoz írt egy-egy verset. Mindezt úgy, hogy két tehetséges zenekartag, Badarász Béci (Burning Full Throttle, Head
For the Sun) és Molnár Feri (Burning Full Throttle) rögtönzött gitárjátékát is képes volt mindeközben vezényelni, akik a versek hangulatos aláfestéséről gondoskodtak. Eközben Gyuláról már ott, a műsor közben csak ennyit hallottam: „Ez az ember beteg”, „Nem normális”, „Ezt sokkal több embernek kéne hallania”. És akkor én, aki régóta ismerem, még nem is mondtam semmit. Ebben a műfajban mit lehet erre mondani? Semmit, ez pont így volt rendjén. Gyula odavaló volt, és ezt mindannyian éreztük.

Angyal Gyula versei megtekinthetők itt:

angyalgyula.gportal.hu/gindex.php

„Teljes gázzal törő dzsip suhan.
Akadály-e alaszkai hóvihar? Ugyan!
Vasig, csontig tiporva gázpedál,
a kormánynál egy jégóriás: Steven Seagal.

Gázkitörés Alaszkában; ezért hívták
olaj-oligarchák, pénzéhes szittyák.
Odamenet megdug minden női inuitot,
elcsapja Fluort, kinek száján mizu inog.”

(Angyal Gyula: Teljes gázkitörés - részlet)

Aztán felcsaptak a pokoli lángok, a Burning Full Throttle belevágott a muzsikába. Kemény lendületes kezdés a rutinos csapattól. Vince András ellentmondást nem tűrő hangja megteremtette a hangulatot. Sokat beszélgettünk a műfaji sajátosságokról a különböző zenekartagokkal, de a sok elmosódott vonal közül azt hiszem a négy zenekarból a leginkább ők képviselték a stoner vonalat.

„Giving head for the sun. Szája nap-olló,
éget, szétszed, forral, nemesít, nagyon jó!

Mekkora bálvány! Előtte oltár, térdeplő mandala,
nincs visszaút, mentsél meg, árulás angyala!

Derűs dekoltázsba nyúlva pici cicit húz,
alkoholmetálba oltott Mississippi-blues.

Stonerotika, lassú égés, lebegő arany bláz.
Kárpáti kárpitajkak kéjével agyat ráz.”

(Angyal Gyula: Fel a fejjel a napra! - részlet)

Badarász Bécinek pedig le se kellett jönnie a színpadról, a Head for the Sun mintha csak „concerto” felelt volna az előző zenekar kihívására. Kicsit stoner, kicsit sludge, nagyon jó! Ismét egy nagyon jó hangú énekes került a színpadra Orczy „Rafkó” Rafael személyében. Szerencsére a Napot nem hozták el, de azt, aki arra tévedt, az éjszakába belerángatták rendesen. A testvérzenekarok kitettek
magukért!

„Így hát
Bal kezemben virágcsokorral Önhöz súrlódok,
Jobbomban kőpengékkel preparált bunkósbot.

Mosolyogjon,
Udvarlót játszom, nem udvari bolondot, se nőgyilkost!
Egyenlőre épségben van Ön is most.”

(Angyal Gyula: Leánykérés a Neander-völgyben - részlet)

Stoneblade. Ők a veszprémi kőpengék: négy ősember, akik ördögi tekintetüket ezúttal Budapesten hordozták körbe. Bátran mondhatom, hogy nem a New kids on the Block, bár Budapesten csak néhányszor tették eddig tiszteletüket. Eddig! Az eddigieknél metálosabb riffekkel, iszaposabb rockkal, keményebb, nehezebb, sokszor gyorsabb őrületükkel mosták fel a nézőteret. Ahogy elnéztem, az összhang hamar kialakult a zenekarok közt, és ez a hangulat miránk is átragadt.

„Egy csókrom. Megsodrom pornyi hibám.
Tétlenségem szuszogó gyémánt, obszidián.
Letüdőzöm, lemerevít, békegalamb fönn röpdös.
Világspirál besodorva; univerzum közömbös.
Gitár vagyok, dob, mikrofon; m’ért látnám,
hogy Sharon Stoner mosolya jégcsákány?
Rock & roll a világ, füstjében port ver
széttárt combú jégtáncával Sharon Stoner.”

(Angyal Gyula: Sharon Stoner - részlet)

Talán a legismertebb zenekar zárta a sort, a Room of the Mad Robots. Érdekes a disszonancia, hiszen vérpezsdítő zenéjükről senkinek sem jutnának eszükbe a robotok. A dobos mellett egy ütőhangszeres is volt, a gitárosoknak csak a nézőtéren maradt hely, de véleményem szerint ez csak közvetlenebbé tette őket. Sokféle stílust hoztak, a Stoneblade-del remekül kiegészítették egymást a metálos szekcióban; fantasztikus alakítás volt.

A Twin Cobra sajnos lemondta a koncertet, de reméljük, hogy semmi komoly gondjuk nincs, innen üzenjük, hogy legközelebb nekik is itt a helyük! Mégis, a négy csapatot dicséri, hogy ilyen gyilkos jó hangulatot teremtettek. Pazar dobosok és gitárosok villogtak május 26-án, és – ami nagyon ritka – négy nagyon tehetséges énekes gyűlt össze.

A hangulat gondoskodott róla, hogy a Stoner Show itt ne érjen véget. Remélhetőleg ősszel segítünk majd kinek-kinek visszarázódni a nyaralásból a melóba, visszaterelni a diákokat a padba. Lesz zene, slam poetry, vetítés, lányok, minden, ami visszaadja a mókuskerék mellett az élet értelmét. The Stoner Show must go on. Soraimat az estéhez méltón Angyal Gyula soraival zárnám:

„Halld hát barátom, szavamat, mert jó mantra:
Bármi baj ér, fordítsd fejedet az új napra!”

(Angyal Gyula: Fel a fejjel a napra! - részlet)

KalózMike