Erre a német csapatra Rico hivta fel a figyelmemet. Azt mondta, hogy biztosan érdekelne a dolog, mert amolyan sludge - szerű dolog. Többé kevésbé igaza is volt.

Letöltöttem, mert ingyenesen hozzáférhető a csapat facebook oldalán. Aztán napokig pihent a lejátszómon, mert rossz szokásomhoz hűen csak belehallgattam az első tételbe és elkönyveltem egy újabb Neurosis másolatnak.

Hála az okostelefonnak és az ő kliensprogramjának, legalább egy álló hétig nem tudtam feltölteni rá semmiféle zenét, ezért elkezdtem meghallgatni az Aleph Null, Dale EP-jét. Most nagyon örülök, hogy ez történt, ennek ellenére már rég eldobtam volna ezt a szar "okostelefont".

Az Adrift For Days és a Cultura Tres posztoknál már emlitettem mire gondolok, mikor a zene jövőjéről elmélkedek. Igaz, nem annyira markáns az Aleph Null, mint a venezuelai brigád és az Adrift által közvetitett mélységeket és magasságokat sem lehet annyira megélni, de határozottan kilógnak a sablonbandák sorából.

Az Aleph facebook oldalán Stoner, Doom, Psycheledic, Sludge jelzővel illetik magukat, hát legyen. Szerintem azért egy kicsit többről van itt szó. Sötét hangulatokat, viziókat festenek le hangszereik segitségével, tökéletesen. Néha középszerűnek tűnhet, néha unalmasnak is, de egy sivár lelki állapotot máshogy nemigen lehetne közvetiteni zenével.

Aki valami újdonságot szeretne hallgatni, az bátran közelitsen a Dale EP-hez, szánjonrá időt, mert meghálálja. (Ingyen Le.)