Venezuela nagyon messze van tőlünk, talán épp ezért tudunk róla olyan keveset. Teljes neve Venezuelai Bolivári Köztársaság. Hivatalos nyelve a spanyol. Gyönyörű ország és ráadásul itt található a világ legmagasabb vizesése az Angel Falls (Kerekupai-Merú). 

Ebből a meleg országból (évi középhőmérséklet: 19-27 °C) származik az igencsak fagyos zenét játszó Cultura Tres is. 2006-ban a Seis EP-vel, 2008-ban a La Cura teljes nagylemezével a háta mögött, most kiadta az El Mal Del Bien vadiúj albumot.

Szinte mindenhol úgy emlitik őket, mint egy sludge/doom zenekart. Ez többé kevésbé igaz is, hiszen a La Cura egy vérbeli sludge/doom/tribal  zenekar képét rajzolja ki, azonban az új album egy teljesen más arcát mutatja a zenekarnak.

  Közel áll a Doomhoz, mégse lehet ezt kategórikusan kijelenteni. Már hajlanék az avantgarde metál megjelöléshez, de még ez sem fedné a valóságot. Inkább expresszionista a helyes meghatározás. ( "az expresszionizmus fogalma: expresszívnek nevezünk minden olyan művészi megnyilatkozást, mely az alkotó szubjektív reflexióinak kifejezésére helyezi a hangsúlyt, expresszionizmusnak pedig azt a művészi irányt, mely a 20. század elejétől a polgári társadalom elleni tiltakozása jeléül céljának tekintette, hogy a valóság látszatának puszta ábrázolása helyett a valóságról képzett érzéseit, gondolatait fejezze ki, lehetőleg közvetlenül, minden fegyelmezően közbeiktatott megkötöttség nélkül.")

 Az album első meghallgatásakor két dolog jut az ember eszébe: a tisztaság és a csend.

- Tiszta, mert alapvetően nem egy zajmasszát kapunk. A hangszerek sincsenek szarrá torzitva. Tele van tiszta hangokkal, ami befogadhatóbbá teszi a muzsikát, ennek ellenére nem egy kommersz darabbal van dolgunk.

- Csend, mert rengetegszer használják a csendet úgy, mint hangulatkeltő elemet. Néha nyugalmat, néha feszültséget teremtenek vele, másrészt pedig szellőssé teszi a lemezt.

Az El Mal Del Bien egy lassú utazás egy hideg és sivár világban, ahol a fagy az úr. Embernek, állatnak nincs itt jelenléte. Itt minden hangnak jelentése és súlya van. Félelmetes anyagot tettek le a fiúk. Nem szabad úgy hallgatni, mint egy átlag rock lemezt. Nincsenek dúdolható refrének, helyette rengeteg érzést kapunk, ami értékessé teszi. 

 A dalokban angol és spanyol szöveg keveredik nagyon jól és hangulatosan, kivétel ez alól a Los Muertos De Mi Color, ami egy instrumentális nóta, de annyira idepasszol. Észre sem lehet venni a vokál hiányát, sőt csak a lemez hangulatát erősiti. A többi dal annyira egységes, nem lenne értelme kiemelni egyiket sem.

 2010 februárjában Szegeden koncerteztek. Aki ott volt, az biztosan egy hatalmas élménnyel lett gazdagabb. Hallgassátok hát a venezuelai kultúrát!

Bandcamp, Myspace, Pofavizit, Honlap.