A Galiciai Black Smoke Dragon instrumentális Stoner/Sludge/Doom zenét játszik. Két demo jelent meg eddig tőlük. 2011-ben a Rehearsal öt dallal és 2012-ben egyszerűen csak "demo" néven két tételes szösszenet.
Elég furcsa, amit csinálnak, ráadásul a Rehearsal egy kimondottan szar és hullámzó hangzással lett megáldva, ezért még akkor sem nagyon jön át a srácok szándéka, ha korszakalkotó lenne. Biztos, hogy vannak rajta jó pillanatok, de a pocsék hangzás feledteti ezeket.
A 2012-ben kijött demo, azonban már egy jóval érettebb képet mutat. Még mindig nem emelkedik ki a nagy átlagból, de ha az előző anyaghoz képest mutatott iramot nézzük, akkor nemsokára nagyot fognak durrantani.
Bár a fiúk lelkesedése nagy, ez nem hallatszik a demókon. Talán majd máskor. Akik meg azt kérdezik, hogy, ha szar, akkor miért posztolom, csak annyit, mert megkértek rá. A negativ kritika is kritika és lehet épitő is. Egyébként itt ingyenesen letölthető, meghallgatható: http://blacksmokedragon.bandcamp.com/
Szeptember 26.-án jelent meg a 'ROTMR' 2. lemeze. Akkor közzétettük az infót és az üzenetüket is felétek. Most szólnék néhány szót az anyagról, hátha nagyobb kedvet kaptok hozzá.
Először is szeretném megköszönni nekik, hogy postáztak egy lemezt számomra. Kitüntető figyelemnek tekintem! THANX! Ahogy javasolták minden kiváncsi fülnek, én úgy tettem. Sokszor meghallgattam ezt a lemezt. Hagytam nyugodni magamban és érleltem, ezért is kellett ennyi idő ahhoz, hogy megfelelően tudjak róla írni. Fel kellett nőnöm ehhez az anyaghoz. Hát mit is mondjak... Szerintem tarol a lemez. Néha taglóz, néha üdít, néha pedig befordít. Ez egy nagyon jól összerakott érzelemdús és okos kiadvány. Örülök, hogy ennyit csücsültem rajta. Első hallásra más jött le, mint most. Nagyon eltalált a hangzás, mely erős és metálos. Súlyossá teszi minden egyes percét. Nincs 'lacafaca' a kezdéssel, mindjárt rádszabadítják az őrületet. Semmi nyálazás, semmi intro. Változatosan pakolták fel a változatos hangvételű dalaikat, mely olykor képes letépni a fejed, aztán pedig kényszerzubbonyt köt rád, nehogy magadban és másban is kárt tegyél. Minden hangszer megjárja a maga külön útját, amire érdemes külön-külön odafigyelni, de amikor együtt megszólalnak... Az beledöngöl akár a legkeményebb flaszterbe is. Sok elvont dolgot visznek bele, ami véleményem szerint nem mindíg egyszerű feladat, hogy kellő hatást érjen el. Mindazonáltal ez elég súlyosan az énektémáknak is köszönhető, mely teljesen más dimenziókat nyitnak így meg, mint egy megszokott könnyű anyagnál. Ez nem lett egy egyszerű lemez és ezt szerintem ők is tudják. Sőt! Elég súlyos lett. Sajnálom, hogy nem jutottam el a Dürer-beli lemezbemutatóra. Biztos nagyot ütött. Figyelemre méltó a dob, mivel intelligensen pakolja a témákat a zene alá. Ez is sokat változtat a hangulatokon, mint az ének. A gitár nagyon jól szól, sok erő van benne és néha az füljáratok idegein táncol. A bőgő szinte tökéletes arányban húzódik meg hátul, hogy amikor kell, akkor előre törhessen. Ilyenkor magára vonta a figyelmem, mivel nem alaptémákat kezd ki, hanem törekszik önállóan viselkedni, mint ahogy azt egy basszerosnak kell! Ezt így kell csinálni kérem! Ha stílusra kéne kategorizálnom (amit egyébként nem szeretek) akkor azt mondanám rá Doom és Sludge keverék elvontabb metálba öntve. Hmm. Ez így egy kicsit érdekesnek tűnhet...
Semmi sem lehetetlen! A Gundhi's Gunn-ról a tavasszal már írtam. Akkor a 2. lemezét mutattam be, ami véleményem szerint elég jó anyag lett. Jó, beismerem, hogy egy rakás szerencse is kell ahhoz, ami a Genova-i Gundhi's-al történt. Nemrég kaptuk a hírt, hogy a Worldwide lemezkiadó cég szerződést kötött egy amerikai lemezkiadóval. Korábban ez a kétlemezes banda a Worldwide-dal volt szerződésben. Most, hogy ez történt Scott Hamilton a Small Stone-Records alapítója és tulajdonosa külön szerződést kötött a Gundhi's Gunn-al is. Így ez a zenekar (gondolom a jogdíjak miatt) felvette az Isaak nevet. Szerződésük a második lemez újra kiadására, az eddig ki nem adott dalokra és egy a legkésőbb 2013-ban kiadott új lemezre szól. Igaz az új megjelenés egy kissé amerikai stílusú, de ha belegondolok, így nemcsak Európa nyílik meg elöttük, hát egy kissé irigy is vagyok. Félreértésbe azért ne essünk, örülök a sikerüknek, amely bebizonyítja, hogy talán mégiscsak érdemes küzdeni.
Jó, talán nem itt Magyarországon, de ha egyszer innen kikerül egy jó csapat, akkor annak lehet jövője... Csak, hogy néhány példát említsek: Without Face, Superbutt, Idoru...
Egyébként a Small Stone-Records, csak stoner jellegű bandákkal foglalkozik, tehát abszolut jó helyen landolt az Olasz csapat. Elérhetőségeik is szigorúan megváltoztak, már mindenhol Isaak néven vannak jelen. Tehát, ahogy ők fogalmaztak: A Gundhi's Gunn halott!
A Kilian zenekarral még a Queens Of The Stone Age Tribute Night-on találkoztam először. Az igazság az, hogy eléggé részeg voltam már ahhoz, hogy a dalokra oda tudtam volna figyelni, de a színpadkép belevésődött az agyamba. Négy karizmatikus srác, akik intenzíven nyomják a rokkot. Aztán egyszer csak megjött a Bohém Erdő EP. Összeállt a kép. Rájöttem, nagyon kedvelem a Kiliant.
Megtiszteltetésnek vagy átoknak veszik, de a lényegen mit sem változtat, hogy erőteljesen érezni lehet egy bizonyos Black-Out zenekart a Kilian zenéjében. Azt is el tudom képzelni, hogy semmiféle hatással nem volt rájuk Kowa zenekarának zenéje. Mindegy is, nekem lépten - nyomon ugranak be és mivel nagyon szeretem őket - sőt ezt a fajta szórakoztatóan tartalmas és igényes rockzenéket - , ezért a Kilian is közel került hozzám.
Igaz, hogy a Bohém Erdőn beugrik még egy-két más jellevonás, például Wackor - féle mocsok, némi RATM ötletek, de már a most megjelent vadi új Ep-n - az Anyacsavaron - ezek az elemek minimálisra csökkentek. Egyébiránt a Bohém Erdő EP-ről itt olvashattok. Maradjunk az újszülöttnél, az Anyacsavarnál.
A borító eredendően egy profi hozzáállást mutat, még akkor is, ha ezt a magzatos dolgot már ellőtték egy páran. A nagyon kellemes fekete-barna grafikája viszonylagosan nyugtatja az embert a kígyóként lecsapni kész köldökzsinór, morbid megjelenésének enyhítésére. A hanganyag is ezt mutatja. A szövegek elég ötletesek és intelligensek, ugyanakkor nyersek és felkavaróak is egyben. A "Táncoltál-e már az Ördöggel sápadt holdfénynél?" ismét ránk köszönt, mintha védjegyévé válna ez a sor a zenekarnál. Sok mindent bele lehetne magyarázni a szövegekbe, pláne ebbe a rövidke sorba és ez így van jól. Egy okos szöveg nemcsak hogy elgondolkoztatja az embert, hanem beindítja a fantáziáját is és ettől kezdve magáévá tudja tenni, tudja formázni úgy, hogy az eredeti mondani való is megmarad.
Zenei téren továbbfejlődtek, igaz kevésbé illetve nem annyira hallhatóan. Ez olyan, mint a diéta; az elején nagyon látványos, de a vége felé, amikor már elérnénk a megfelelő súlyt, már valóban kevésbé látszik és nehezebb is a dolog. Na pontosan ezt érzem én itt is. Eleve magasra rakták a mércét honi szinten és innentől kezdve elég nehéz már nagyobb ugrásokkal haladni. A Kilian zeneisége is fejlődik, ezt ha jobban odafigyelünk, meghalljuk. A hangzás egy kicsit markánsabb lett és észrevehetővé vált a saját arculat. Az Ep is jó ötlet. Nem titkoltan ez az egyik vesszőparipám. Az Ep-ben nagyobb potenciált érzek, mint egy nagylemezben. Bizonyos időközönként előrukkolni egy pár számos EP-vel szerencsésebb, mivel igy állandóan köztudatban van a zenekar, ráadásul nem válik unalmassá sem, még akkor sem, ha egymás után többször is meghallgatjuk.
Az Anyacsavart többször is meg lehet és meg is kell hallgatni, mert nagyon jó. Bár erre nem igazán kell felhívni senki figyelmét, annyira hallgattatja magát az anyag. Látogassatok el a hivatalos honlapra, ott letölthetitek, vagy meghallgathatjátok. KILIAN
Line-up: Spacesh!t live Spacedust live Adam Moroncsik (Designer Drums) dj set
Spacesh!t:
A spacesh!t zenei hozzáállása nem különbözik a tagok világlátásától. A meggyőződéses hit helyett a befogadás iránti belső igény határozza meg a zenei koncepciót. Ez olyan stiláris függetlenséget eredményez, melyet a budapesti Exit magazin cikkében így fogalmazott meg: "Eklektikus, magával ragadó és perfekt módon összerakott popzene ez az ihletett, invenciózus fajtából. Táncos és okos egyszerre. Egyformán jól tud buliztatni és elgondolkodtatni. A hatások között ugyanúgy ott van a Daft Punk, mint mondjuk a Pink Floyd, Jean Michel Jarre és a space rock úgy általában, ugyanakkor az alapok komoly electrotöltetet is kaptak. A spaceh!ttel a hazai pop végre az űrkorszakba lépett."
Spacedust:
A Spacedust 2011 áprilisa óta létezik. Az első koncertre két hónap közös munka után került sor a Queens Of The Stone Age Tribue Night-on. A fellépésre a QotSA számok mellett már elkészült négy saját dal is. A folytatásban is a dalszerzés állt a középpontban, majd a következő koncertről profi videó-, és sávonként rögzített hangfelvétel is készült, amely az együttes első komolyabb megjelenését tette lehetővé.
Szavak és hangok a sivatag merengve lüktető torkából, dűnék felett cikázó akkordok, tétován gomolygó füst, vagy izzó száguldás. "Let the truth be known, Get stoned!"
(Ha zenét töltesz le a blogról, kérünk, hogy 24 órán belül töröld, és ha tetszik, vásárold meg legálisan, mert az úgy jó. Köszönjük.)
Kommentek