A Kilian zenekarral még a Queens Of The Stone Age Tribute Night-on találkoztam először. Az igazság az, hogy eléggé részeg voltam már ahhoz, hogy a dalokra oda tudtam volna figyelni, de a színpadkép belevésődött az agyamba. Négy karizmatikus srác, akik intenzíven nyomják a rokkot. Aztán egyszer csak megjött a Bohém Erdő EP. Összeállt a kép. Rájöttem, nagyon kedvelem a Kiliant.

Megtiszteltetésnek vagy átoknak veszik, de a lényegen mit sem változtat, hogy erőteljesen érezni lehet egy bizonyos Black-Out zenekart a Kilian zenéjében. Azt is el tudom képzelni, hogy semmiféle hatással nem volt rájuk Kowa zenekarának zenéje. Mindegy is, nekem lépten - nyomon  ugranak be és mivel nagyon szeretem őket - sőt ezt a fajta szórakoztatóan tartalmas és igényes rockzenéket - , ezért a Kilian is közel került hozzám.

Igaz, hogy a Bohém Erdőn beugrik még egy-két más jellevonás, például Wackor - féle mocsok, némi RATM ötletek, de már a most megjelent vadi új Ep-n - az Anyacsavaron - ezek az elemek minimálisra csökkentek. Egyébiránt a Bohém Erdő EP-ről itt olvashattok. Maradjunk az újszülöttnél, az Anyacsavarnál.

A borító eredendően egy profi hozzáállást mutat, még akkor is, ha ezt a magzatos dolgot már ellőtték egy páran. A nagyon kellemes fekete-barna grafikája viszonylagosan nyugtatja az embert a kígyóként lecsapni kész köldökzsinór, morbid megjelenésének enyhítésére. A hanganyag is ezt mutatja. A szövegek elég ötletesek és intelligensek, ugyanakkor nyersek és felkavaróak is egyben. A "Táncoltál-e már az Ördöggel sápadt holdfénynél?" ismét ránk köszönt, mintha védjegyévé válna ez a sor a zenekarnál. Sok mindent bele lehetne magyarázni a szövegekbe, pláne ebbe a rövidke sorba és ez így van jól. Egy okos szöveg nemcsak hogy elgondolkoztatja az embert, hanem beindítja a fantáziáját is és ettől kezdve magáévá tudja tenni, tudja formázni úgy, hogy az eredeti mondani való is megmarad.

 Zenei téren továbbfejlődtek, igaz kevésbé illetve nem annyira hallhatóan. Ez olyan, mint a diéta; az elején nagyon látványos, de a vége felé, amikor már elérnénk a megfelelő súlyt, már valóban kevésbé látszik és nehezebb is a dolog. Na pontosan ezt érzem én itt is. Eleve magasra rakták a mércét honi szinten és innentől kezdve elég nehéz már nagyobb ugrásokkal haladni. A Kilian zeneisége is fejlődik, ezt ha jobban odafigyelünk, meghalljuk. A hangzás egy kicsit markánsabb lett és észrevehetővé vált a saját arculat. Az Ep is jó ötlet. Nem titkoltan ez az egyik vesszőparipám. Az Ep-ben nagyobb potenciált érzek, mint egy nagylemezben. Bizonyos időközönként előrukkolni egy pár számos EP-vel szerencsésebb, mivel igy állandóan köztudatban van a zenekar, ráadásul nem válik unalmassá sem, még akkor sem, ha egymás után többször is meghallgatjuk.  

 Az Anyacsavart többször is meg lehet és meg is kell hallgatni, mert nagyon jó. Bár erre nem igazán kell felhívni senki figyelmét, annyira hallgattatja magát az anyag. Látogassatok el a hivatalos honlapra, ott letölthetitek, vagy meghallgathatjátok. KILIAN

Ez pedig a Bohém Erdő Videoklipje:

AMEN!