Tisztázzuk először is azt a tényt, hogy legalább 3-4 metál zenekar fut Sideburn néven. Jelen pillanatban az 1997-es alapítású (még ilyenből is legalább kettő létezik!), svéd formáció legutóbbi anyagával foglalkozunk. A srácok szerepeltek már a blogon, 'The Demon Dance' című, 2010-es kiadványukkal, akkor joshibarat elég jó véleménnyel volt a lemezről. A mostani korong sajnos több mint egy évig kallódott feldolgozatlanul, ideje hát igazságot szolgáltatni neki!

A banda a Transubstans Records égisze alatt dolgozik legutóbbi lemezük óta. Ahogy végigböngésszük az istálló neveit, találkozhatunk ismerősökkel; nekem elsőre a Graveyard, Skraeckoedlan, Stonewall Noise Orchestra, Oresund Space Collective négyese köszönt vissza. Ezek alapján az volt a minimum, hogy minőségi anyagot kapunk, a másik garancia pedig származásuk. De komolyan, arrafelé minden háztartásra jut egy minőségi rockzenekar?

Szóval mi várható az érett formáció negyedik lemezétől? Bevallottan a hard rock felől közelítenek az arcok, hatásaik – természetesen – Led Zeppelin, Black Sabbath, ehhez hozzácsapnak egy adag kortárs klasszikus rock zenei hangzást, mint amilyen az Alter Bridge-é. Jöhet a paletta színesítése csipetnyi doommal, plusz egy kis progresszivitás és egy löket blues. Kész is a négyes Sideburn-koktél. Mindezeket még a kiadó mondja, nem én; szerintem a prog-vonal és a blues is kevésbé kézzelfogható.

Ugorjunk hát neki a lemeznek! Először is van, ami maradt és van, ami változott a Démon Tánc óta. A nagyívű témázgatás speciel maradt. Az ének terén ez még rendben is van: csúcs profi minőség, ebben az érában abszolút versenyképes hang, sőt! Jani Kataja témái és tudása biztos hard rock/heavy metal alapokon nyugszanak, minden mozzanata a helyén van. (Torkát halld még: Mangrove.) Pont miatta, ez a zene egy kicsit mindig inkább jófajta rockzene marad, mint mondjuk doom, na persze ezzel nincs is semmi gond.

A dalok törekszenek arra, hogy sokat adjanak, viszont nekem kicsit hosszúak a számok. Hat-hét perc az átlag, és bizony monumentalitás ide vagy oda, nekem ez túl sok a jóból. Nem akarom a kevesebb=több frázist elsütni, de a Tomorrows Dream a legrövidebb számuk, és micsoda totális rockhimnusz! Óriási refrénje van, hangerőt fel!

Szerencsére a gitárosok tudása megkérdőjelezhetetlen, király szólókban és ráspolyos reszelésekben is otthon vannak. Elég a nyitó Diamonds-ot meghallgatni, és tudni fogod miről beszélek. Pont a már említett két dal a legpörgősebb amúgy, alapvetően egy középtempós vagy kicsit annál is lassabb lemezzel van dolgunk, bólogatós, hol vánszorgós, hol lebegős témákkal. A csipetnyi space hatást, amit kihallottam az előző korongon, nos, azt viszont nélkülöznünk kell.

További veszteségeink is vannak: akinek bejöttek az előző lemez hammond fátylai, azokat kissé el kell keserítenem! A IV Monument-en ilyesmi csak elvétve akad. A Fire and Water-ben, illetve a The Saviourban megbújik ugyan egy leheletnyi, de félszegen maszatol a háttérben.

Összességében adott gy csúcsminőségű stoner/hard rock korong, bitang, eltalált nótákkal, sajnos borzalmasan közhelyes dalcímekkel. Aki csípte az előző lemez(eke)t, annak azonban feltétlenül ajánlott. Legutóbb a Grand Magust és a Spiritual Beggarst emlegettük velük kapcsolatban, most inkább az utóbbit húzzuk alá kicsit vastagabban. Nagy terpesz, farmerdzseki, lábakat a hangfalakra!

Hallgatni itt lehet.
Ismerkedni meg itt.

One Inch Giant

-

.

2009-ben alakult Svéd együttestől kaptunk nemrég felkérést egy posztra, a dolog érdesebbik része pedig az, hogy Novemberben lesz az első európai turnéjuk, aminek keretei között Budapesten (Nov. 27.), Kecskeméten (Nov. 28.) és Veszprémben (Nov. 30.) is tiszteletüket teszik. A kecskeméti bulin biztosan ott leszek, szóval lesz majd koncertbeszámoló is, az eddig kiadott két lemezüket meg lecsekkolhatjátok a Bandcamp-ről. Zenéjüket a legtöbb helyen eklektikus prog stonerként jellemzik, ami az első lemezre abszolút nem helytálló, a kettes albumra viszont igen. Hatásként Black Sabbath, Kyuss, Mastodon és Alice In Chains van megjelölve, azt meg, hogy ti mit hallotok ki belőle, döntsétek el magatok. Igényes, színvonalas muzsika és attól függetlenül, hogy az én ízlésemnek kicsit komoly hangvételű, szerintem sokan szeretik az efféle zenéket. Nem is szívesen írnék elemzést, a Bandcamp segítségével bárki ellenőrizheti, hogy neki való-e vagy nem.

Lemezek :
Malva, 2011
The Great White Beyond, 2013

Tagok :
Axel Berglund – Bass
Filip Åstrand – Vocals
Gabriel Lugo Méndez – Guitars
Jakob Strand – Drums

-

Facebook

Weboldal

.

.

.

.

.

.

Korábban már irtam (itt) a Red Alert demo felvételéről, most azonban itt van a "brand new sin" - hehehe- a Csont Nélkül. Nagy változást nem hozott, például nem lettek egy újabb Napalm Death , vagy egy ötvenezredik Pantera/Down klón, amitől már sugárban okádik az ember, annyira hiteltelen. Nem, a Red Alert éppen azt a lyukat tömögeti ki, ami a Sex Action után keletkezett. Ez a fajta bulizós Dirty Rokkandról, nem nagyon ütötte fel a fejét. Legalábbis hitelességet illetően. Ja igen, vannak itt olyanok, mint a Road, meg a faxomtudja "miaTankcsapdávalmegyünkturnézni" zenekar, de Red Alertből csak "egy maradhat", hogy az öreg Lambert Kristófot idézzem.

A Csont Nélkül albumot nem lehet úgy meghallgatni, hogy nekikészülök és meghallgatom, mert akkor oda a varázs. Kritikát se lehet róla ezzel a módszerrel megfogalmazni. Először is elmész szépen a koncertre, Főképp, ha a közeledben tartják. Meghallgatod utazás közben, vagy éppen házibuli alatt. Ez utóbbi szigorúan ajánlott. Előbb-utóbb  azt veszed észre, hogy dúdolod a dalokat, vagy éppen üvöltöd őket. 

 Mostanában nem pont az ilyesfajta zenéket hallgatom, mert már nem igazán tudom átélni őket, viszont a Red Alert visszahozza egy kicsit a fiatalságom. Direkt nem nosztalgiáról beszélek, mivel ez az anyag abszolút élő, jelenlévő és persze aktuális a maga közegében. Mindjárt ki is nyitok egy sört, mert erre a muzsikára aktuális. 

A szövegek jól eltaláltak, viszont a hangzás nekem túl nyers, szikár.Az is igaz, hogy mostanában inkább a sludge/doom felé evezek és hát ott nyilván más a hangkép. Ez a szikár hangzás meg éppen hogy ehhez a fajta laza, szennyes rockzenéhez illik, sőt. Emlitették a srácok, hogy a cimadó dalban, a Csont Nélkülben még herfli is feltünik, mint újdonság. Hát nem is tudom, az az egérfarknyi herfli nem igazán ad többletet. Azonban az tény, hogy sokkal komplexebb, mint a többi. Nem kel megijedni, a srácok nem kezdtek el progressziv zenét tolni.

Aki szeret jó zenére bulizni, inni, dugni, stb, annak feltétlenül hallania kell a Red Alert, Csont Nélkül anyagát. AMEN! 

Face, Soundloud

A mai bulit összefoglalva;

A mai napra tervezett konferenciára szép számmal jelentek meg a szakma képviselői és rajongói is. Tömött sorokban állnak továbbra isnaz érdeklődők a bejárat előtt, a biztonsági személyzet kiemelt figyelmet fordít a normális körülmények megtartása érdekében.

Néhány jelen lévőtől idézünk:

Nicodamien: "finom a süti"

Aiwass: "hú bazmeg"

Matyi és Jacint: "gecikurvajó, ezt szó szerint írd le"

Andi es Ági: "csókolom nagyon finom volt a kókuszgolyó"

Rico: "sajnálom hogy nem tudtak eljönni a külsősök"

Feri és Béla: "ki teszed ezt az oldalra?"

Stonerise: "ez nem vicces, mi volt az?" "hoztatok kenőmájast?"

Folytatjuk...