A portlandi bandát már egyszer feltettem a facebook oldalra, de megérdemlik, hogy a blogon is kapjanak pár sort.

A zene alapjában véve lassú, maximum középtempós. Már-már blues, de addig azért nem mennek el a srácok, inkább hömpölyög, mint valami kib..ott Mississippi. Ráadásul a hangzás is olyan vastag, mint valami néger pornósztár nemesebbik szerve. Bár amíg ez kevésbé élvezhető, addig a zene fergeteges. Az énektémák némi folkos beütést is kapnak néha.

 Nagyon sokszor az Earth jut róla az eszembe, annak ellenére, hogy nincs sok köze egymáshoz a két zenekarnak, valószínűleg az egyszer-kétszer odarakott monoton témák miatt. Ha más lenne a hangszerelés és az énekhang, akkor a Marching Suns egyike lehetne a legnagyobb Doom zenekaroknak, így azonban félő, hogy egy meg nem értett zenekarrá válik, pedig hatalmasak a témák. Sokan azonban nem nézik jó szemmel, hogy így keverednek a stílusok. Drone-os monotónia, igaz, csak néha, de akkor is jelentkezik. Bllues-os pesszimizmus, folkos ének, doomos alaptémák, stoneres hangzás világ.

 Alapvetően nekem nagyon tetszik, tegyél velük egy próbát, lehet rájuk kattansz. Bandcamp, Face.

AMEN!