Szerintem ha az ember egy új DOPETHRONE albumot hallgat egyből az Electric Wizard jut az eszébe.Állítólag az angolok harmadik lemezéről kapták a nevüket és ez helytálló is lehet..A riffek,a hangulat,mondjuk az ének annyira nem...Az inkább Eyehategod...
Apropó : riffek - azokból csak jó van a lemezen,ami ritkaság manapság.
Az első szám nekem azokkal a kis virgákkal abszolút Blood Farmers.Ez az összehasonlítás később is eszembe jut.Az sem volt egy rossz zene.
Itt jön az első narrátoros átkötés...Nem rossz,csak kicsit lerágott csont-izű a dolog.
A második Chameleon Witch a maga öt másodperc híján hét percével már hosszúnak számít a lemezen.
A harmadik Vagabong igazi stoner/doom ősvetés.Lendületes szám.Már a többihez képest.
A negyedik Scum Fuck Blues már a megjelenés előtt jó egy hónappal hozzáférhető volt Youtube-on.Ez a szám ami igazán összefoglalja a DOPETHRONE lényegét."Smoke drink die"szól a refrén : Szívjál igyál dögölj meg - ez a hitvallásuk.A "Goddamn Scum Fuck Blues" akár közönségénekeltető sor is lehet.
Ezután lassan hömpőlyög tovább az album és az utolsó előtti Bullets talán a leglassabb szám a lemezen.
A záró Riff Dealer egy megnyugtató akusztikus indítás után csap bele a lecsóba.
Én nem térnék ki a drogok és a tagság viszonyára,biztosan elszívják a magukét.De ez talán így is van jól és addig amíg ilyen albumokat raknak le az asztalra,szívják is.
Mert a lemez jó,Electric Wizard fanoknak kötelező lecke.
Vizihulla
