A Lumberjack Commandó nem rég kiadott egy EP-t Mountains címmel. Amikor megkaptam tőlük a Cd-t és betettem a lejátszóba, leesett az állam. Igaz, hogy eddig se szóltak szarul, de most jelentősen jobban szólnak, mint eddig! A Magyar zenekaroknak feladták a leckét! Így kell szólni ezentúl.

Felmerült bennem egy-két kérdés és írtam nekik, ők pedig válaszoltak:

 Azt egyből le lehet venni, már az első belehallgatásnál, hogy igen csak jól sikerült, erőteljes hangzásképe lett  ennek a négy dalnak. Már előre tudtátok, hogy milyen hangzást szeretnétek, vagy  menet közben alakult ki? Esetleg volt olyan zenekar, akire azt mondtátok: „Na ilyen hangzást szeretnénk !”
Martin: Az előző lemezt mindenképp szerettük volna megugrani. Azt szinte minden buli után mekapjuk, hogy milyen jól szól a zenekar, szóval a koncepció (igazából más szóba sem jött) az volt, hogy a saját cuccunkon játszuk fel, egy gitárládát kértem kölcsön a Feretrum-os Misitől. A hangzás iránya az előző lemezen is jó volt már, most csak kikristályosodott és azt adja vissza amit koncerten is kapni fogsz (ott még egy kicsit többet)! Nem hiszem, hogy lenne egyébként felsorolandó lista, hogy, hogy szeretnénk megszólalni és kire hasonlítunk ilyen formában.

A Brygmus számomra egy üde(?) színfoltja a Magyar zenei undergroundnak. Az üde távolról sem fedi le a lényeget. Sötét és mély, kárhozott és művészi. Ilyen és hasonló szavak már jobban illenek ide. Kértem tehát tőlük egy rövid interjút, amit ezennel olvashattok is:

Most igazán berobbant a nyár és tudom, ilyenkor általában a könnyedebb hangvételű, bulizósabb zenéket szokták hallgatni, még a Black Metálosok is (kár ezt tagadniuk). Én se nyúzom magam agyon Doom, Sludge és ilyesfajta cuccokkal. Amikor azonban leszáll az éj csak előveszek valami töményebbet. Most a málnapálinka mellé a Black Spirit Crown, Gravity albuma került az asztalra.

 

A napokban szembe jött velem a Felvidéki The Butchers nevű zenekar. Elgondolkodtató, hogy mennyire nem ismerjük a szomszédban élő véreink zenekarait. Remélem ez változni fog, legalábbis Stoner vonalon mindenképp. Készitettem egy kis interjút velük, mi által remélem sokan rákattannak zenéjükre. Bluesban gyökeredző, keményebb Hard Rock amiben utaznak a srácok és ez nem áll nagyon messze a manapság Stoner Rocknak mondott műfajtól.  Olvassátok az interjút!

 

A zenekar székhelye British Columbia : "A Vancouvertől északra és keletre lévő hegyek megvédik a várost és környékét a hideg északi szelektől így a város környékének éghajlata nagyon kellemes. Itt található Kanada egyetlen óceáni éghajlatú területe. Így Vancouveré a legmelegebb Kanadai város címe, és itt a legmelegebb a tél az országban. Az óceáni éghajlatnak köszönhetően itt vannak a legnagyobb esők, amelyek a tartomány belseje felé fokozatosan csökkennek. Így míg Vancouverben az éves csapadékmennyiség elérheti a 3000–4000 mm-t, addig a tartomány belsejében már csak 300 mm esik évente. Ezt a kis területet kivéve a tartomány éghajlata hegyvidéki az erre jellemző adatokkal: hosszú hideg tél, rövid és mérsékelt nyár. (Wikip)

 

Szóval eléggé kilóg a kanadai városok közül, épp úgy, mint a Hail The Void. Alapvetően doom zenét játszanak, de egy kicsit kilógnak ebből, mivel a vokál egy goth, dark, énekes legjobb pillanatait eleveníti meg. Sőt én belehallok egy csipetnyi Elvist is a borongósabb részéből. 

Igazán élvezhető refrénekkel, dallamokkal vannk a dalok ellátva, a gitártémák szépek, jól kidolgozottak. Kiemelném a Desert Apparition / Karman Line dalt, aminek az elején némi herfli is van, a végeflé pedig egy igazán magával ragadó gitártémát bontanak ki. Ez a dal megnyugtat, épp úgy, mint a Port in a Storm ami Danzig bácsi melankólikusabb hangulatait idézi.

 A hangzás telt és szép, igazán megérdemelne a felvétel egy Vynil kiadást, esetleg egy CD-t.