Default style- Alternative style
Argentinából sok szeretettel.Vastag sludge riffekbe oltott blues témák. A zenészek a hangszereik mesterei, ez nem vita tárgya. Az azonban az, hogy kinek jön be ez a dög fülledt már-már doomba hajló füstös blues és kinek csak egyszerű zaj. Aki ilyesfajta zenéket szeret, az nem mehet el szó nélkül emellett az album mellett. Tehát hallgassátok és várjátok a telet! Facebook
AMEN!
Nincsenek füstös, mocsárszagú sludge témák. Nincsenek agyontorzított gitárok, se basszusgitárok. Nincs sátánizmus. Nincs okkultizmus. Nincs se vintage, se retro, se hippiskedő szarságok. Nincs fuzz.
Vannak remek dallamok. Vannak ikergitározások, remek szólók. Vannak remek énekdallamok és egy remek énekes, aki mindezeket ki is énekli. Van remek hangszerelés. Vannak hatalmas dalok, tele érzéssel, dinamikával és technikai tudással.
AMEN!
A Brazil zenekar nem egy tipikus Stoner zenekar. A hölgy hipnotikus éneke egy kicsit lelágyítja a megdörrenő riffeket. A kemény, már majdnem Heavy zene keveredik náluk az alternatív rockkal és a lebegős psy dallamokkal. Ez már a negyedik album, de szerintem ez a legkimunkáltabb. Hétvégi nyugihoz a legkíválobb.
Face! AMEN!
Ezúttal Kutya a Baby Gorilla Records mindenese hozott nekünk egy kis lemezbemutatót.
1997-ben Eddie Glass (gitár) és Ruben Romano (dobok) kiváltak a Fu-manchu-ból, hozzájuk csatlakozott Mark Abshire (basszusgitár), így született meg a Nebula, a stílus egyik legjelentősebb formációja. 2010-es feloszlásukig öt nagylemezt adtak ki. Két éve alakultak újra és kezdtek el turnézni. A jelenlegi felállás Eddie Glass (gitár), Tom Davies (basszusgitár) és Mike Amster (dobok). Az új albumot Matt Lyncs (Snail) produceri közreműködésével,a Mysterious Mammal Studios-ban vették fel.
Szent Szar! Tíz év után új album a Nebula-tól? Ha mást nem a nevet eltalálták, gondoltam magamban, mielőtt megnyomtam a play gombot. Bevallom szkeptikus voltam. Annak idején Los Agelesben nekik sikerült elérniük a legnyomottabb, legbaljóslatúbb hangzást, amit a műfaj csak el tudott képzelni. Azt gondolná az ember, hogy ennyi idő elteltével nem lehet újra megidézni ezt a hangulatot, de nekik sikerült, ha nem is makulátlanul. Az album negyven három perces és kilenc nóta van rajta, a Heavy Psych Sounds gondozásában hagyta el a csillagködöt. Igaz a dalok külön-külön, nem annyira erősek, mint annak idején, de mint egész, hozza a tőle elvárt életérzést. Tavaly nyáron volt szerencsém meghallgatni, két gyöngyszemet, az akkor még készülő Holy Shit-ről, élőben lényegesen hitelesebbek voltak, mint a felvételekről, nagyon élték a dolgot, nem mondanám, hogy meglepődtem, amikor Eddie Glass torka szakadtából elkezdett üvöltözni: „Hol a faszomba vagyok gyerekek? Szétszed az MDMAaaaa!” Elképesztő energiák szakadtak ki ezekből a tagbaszakadt sivatagi veteránokból, a produkció egyszerre volt elszállós és félelmetes, nem biztos, hogy oda mernél menni autogramot kérni tőlük a buli után.
Szerencsére erről lesz alkalmad megbizonyosodni, ugyanis az ősszel szerény hazánk két városát is meglátogatják. Október 8-án, Budapesten az Analóg Music Hall-ban, 10-én pedig a Szegedi Jate Klub-ban láthatjátok őket, az Indeed és a Lemurian Folk Songs társaságában.
Kutya
https://www.facebook.com/NebulaBand/?ref=br_rs
https://www.facebook.com/indeedthemusic/?ref=br_rs
https://www.facebook.com/lemurianfolksongs/?ref=br_rs
https://www.facebook.com/HEAVYPSYCHSOUNDS/?ref=br_rs
Jó estét! Videó premier következik! Figyelem!
Az év elején jött a hír, hogy a félmeztelen szerelőlányok kedvenc zenekara a Burning Full Throttle abbahagyta a működését. Szerencsénkre azonban nem kellett sokat várakoznunk egy újabb adag ős rock/stoner anyagra, ugyanis a BFT 3/4-e ismét zenél. Muddy Roots néven folytatják tovább többé-kevésbé ugyan azt az irányt követve, mint eddig.
Zenéjük nyers, zsigeri maradt. A blues hangulata jobban érvényesül, mint eddig. Jóval direktebb és egyszerűbb lett. Mondom én ezt úgy, hogy csak ezt az egy dalt hallottam még tőlük. Én kicsit hátrább tenném a cineket és erőteljesebbé a gitárt, de a hangzás így is nagyon rendben van, főleg ehhez a zenéhez. Csabi most basszusgitárt ragadott, de még ő maradt az énekes is. Csak zárójelben jegyezném meg, hogy érdemes lenne elmennie énektanárhoz, hogy legalább a légzéstechnikáját javítsa, hiszen minden adottsága megvan, hogy egy jó énekes váljon belőle. Tudom, ehhez idő kell és abból van a legkevesebb. Feri maradt a gitárnál és megbízhatóan ontja a Riffeket, Attis pedig lazábban üti a cájgot, mint valaha.
A most következő videó miatt nagy reményekkel nézünk az iszapszagú jövőbe, mert ha ilyen dalokat hallunk még tőlük, akkor már csak sör kell, meg félmeztelen szerelőlányok!
Kommentek