Áhhh végre itt van, megkaptam a promo anyagot! Gonosz-kaján vigyor terpeszkedett az ábrázatomra, ugyanis meghallgathatom, magamba szívhatom, megemészthetem az Ecstatic Vision új anyagát. Nem hazudok ha azt mondom hogy a korábbi Ecstatic Vision anyagok is nagyon tetszettek.
A Hawkwind, a Monster Magnet, a The Stooges, és a korai Amon Düül II zenei ösvényén haladó, amerikai, pennsylvaniai illetőségű, négytagú zenekar munkássága ismét nagyon magával ragadott. A stílus? Hát nagybetűs HEAVY PSYCH, ami a csövön kifér. Ami ennek a stílusnak a jellemzője, azt a srácok maximálisan hozzák és érzik.
Van itt minden, űrkáosz, atomvillanás, óriásgombák között száguldó ósdi furgon, ilyen képek villantak a szemeim elé miközben szobám falait betöltötte a masszív psychedelikus hangzás, és az acid rockos hangulat. Ahogy hallgattam a zenét, kitárult a korai 70-es évek, homályos gitárhangzással, gonosz „káosz” riffekkel teletűzdelt, zúzós, de mégis elnyújtott dobtémákkal operáló psychedelikus zenedoboza. A vokál is teljesen rendben van, kissé távolinak, ködösnek, tűnik néhol, de itt és most a hangszereké a döntő szó, az ének csak ki, vagy éppen rásegítő szerepkört tölt be.
Az album teljes mértékben átvette az irányítást az érzékszerveim felett. Jár a láb, bólogat a fej, lúdbőrözik a kar, totálisan transzba estem. Nem vicc, s miután a végére értem elégedetten csettintettem a nyelvemmel, EZ IGEN, így kell ezt csinálni, nem kell ide se drog, se alkohol, maximum egy kis kávé még, aztán uccu neki még egyszer, hadd szóljon! Le is tekertem kétszer az albumot egymás után, közbeiktatva egy kis kávépauzát, majd neki is álltam körmölni ezt a kis szösszenetet. Mire másodjára végére ért a cucc, már végeztem is a pötyögéssel. Az anyag nem hosszú, cirka 35 perc, ha jól számoltam, de ennyi éppen elég is ebből a zenei révületből, transzba esésből, vagy mégsem? Döntse el mindenki! GEGI PCZ
