És újra és újra és újra....

 Kb. így hallgatom a swéd csapat 2007-es EP-jét. A nagylemezük is nagyon ott van, de ez más.

 Három tételből áll és nagyjából úgy 5 perc körüliek. Meglepő, hogy nem tipikus Doom eposzok. Inkább a középtempó dominál azzal a furcsa sötét atmoszférával, ami a nagylemezt jellemzi.

 Nagyon hallgatható, úgy, mintahogy a jó pálinka itatja magát!

 Ajánlom azoknak, akik már nagyon unják a dömpingben érkező, unalmasnál is unalmasabb, magukat doom zenekarnak nevező bandákat. Hallgassátok élvezettel a S :t Erik Upsala EP-jét. Get Stoned!

 Még egy kis adalék: Gamla Upsala (vagy Uppsala) egy katedrális, mely meletti dombon a legenda szerint 1567-ben kegyetlen áldozatot mutattak be az ősi Isteneknek. Kb. 70 élőlényt, köztük nőket, gyerekeket, férfiakat és különféle állatokat öltek meg és akasztottak fel és hagytak lógni 9 napig. Vidám...

 Hát akkor akasszuk...

 Már nagyon vártam a grammy díjas Mustasch új kiadványát és nagyon sokat vártam tőle. Azt kell mondanom, nem csalódtam.

 A borítót nézve azt hittem, valami bestofot kapok a pofámba, de hál' Istennek nem így alakult a dolog. Ez valóban a brand new Mustasch korong. Zeneileg megmaradtak a jól bevált stoner/metal vonalon. Nagyon egységes a lemez, jó a hangzása is. Szerintem jobb, mint az ez elötti, Latest Version Of The Truth-on. Igaz, itt nincsenek megaslágerek, de sokkal érettebb lett a zene és a zenekar is.

 Keretes versnek is mondhatnánk, ha vers lenne, így csak keretes lemeznek mondjuk. Az első, felvezető tétel tejesen instrumentális, szimfónikus betétekkel. Az utolsó szintúgy, de itt már egy monolog is elhangzik, jól lezárandó az albumot. A kettő között pedig szól a Mustasch-metal. Kurva jó refrénekkel, gitárbetétekkel és dögös megszólalással. A Desolate lóg ki a sorból a furcsa népies dallamaival és a monoton dobbal. Na meg a végén a hegedű, ami elmehetne némi kis szarkazmussal az István a Királyban is. Egyébként ez a tétel is hallgatható. Na és igen az elmaradhatatlan líra, az Im Frustrated. Ez is telitalálat.

 Egy szó, mint száz, nálam esélyes az év albumára. Get Stoned!

Palm Desert - Dawn Of The Burning Sun (2009)

Ez az album inkább érdekesség, mint szenzáció, nem is nyert örökös tagságot a 'Mp3s on My Player Awards'-on, de nem szar. Ja, és van anyanyelven énekelt dal is. Szerintem egy próbát megér. Nem olyan jó, mint amiket - már biztosan észrevettétek, új szerzőtársunk van a motherroadblogról - Joshi tol mostanság (a Pharao Overlord  II-ot most hallgatom, király), de hallgatható.

Get stoned

stoner, stonerrock, stoner rock, stoner blog, stonerblog, stonerrock blog, stoner rock blog, stonerrockblog, stoner metal, stonermetal, space rock, spacerock, sludge, sludgerock, sludge rock, southern, southernrock, southern rock, magyar bandák, doom, doom metal, doommetal

Hagy jöjjenek azok az összeakasztott bajszok!

TAINT : THE RUIN OF NOVA ROMA (2006)

Na,erről az albumról makogtam nektek telefonon,amikor megint rágyöttem,hogy nagyon finom az alkohol.Nico asszongya,hogy ismeri,Rico meg,hogy nem.Szóval egyértelmű,hogy Rico-nak kötelező,főleg ha szereti az olyan elvetemült Sludge-ot ami azért valahol Stoner is.

Változatos,témázós,odabaszósul szemét dolgokat művelnek és valahol még egyéniek is.Külön kiemelném a "Drunken Marksman" című elborulós számot.Hatalmas!Amúgy 131 megás,szóval a minőségre sem lehet panasz.

Ismerkedjetek vele,hallgassátok,elemezgessétek és hajrá!


Tracklist:
1.The Sound-Out Competition       
2.Zealots & Whores       
3.He Got Cop Eyes       
4.Drunken Marksman       
5.The Idol/The Memory       
6.The Ruin Of Nova Roma       
7.Amaranthine       
8.I'm Going To Kill Henry Ford       
9.Poison Pen Attack!       
10.Cours Et Conquistadors   

BARONESS: BLUE RECORD

Az év egyik legjobban várt és az egyik legjobb albuma. Mastodonhoz hasonlítják őket soxor, de szerintem annál sokkal elöremutatóbb, tehetségesebb, művészibb dolgokat alkotó banda.

Már az előző, Red Album című lemezüknél is bebizonyították, hogy különleges érzékük van a Rock műfaj különböző ágainak vegyítéséhez és ahhoz hasonlóan ez az album is valamiféle Rockzenei esszenciaként szolgál. Összefoglal mindent, amit a Rock műfajában szeretni lehet. Ők úgy tudnak komplexek lenni, hogy közben nem unatkozol, úgy csinálnak szládzsos keménységet, hogy nem tünnek faragatlannak, mivel rendkívül virtuóz dolgokkal ellensúlyozzák az egészet. Az egyik legnagyobb haladószelleműséggel megáldott banda és szerintem rájuk lehet a leginkább ráhúzni a progresszív jelzőt. Magáról a progresszív zenéről is sok vita merült már fel: valaki már akkor is progresszívnek tart egy zenét, ha összetett (komplex) dalszerkezete van, de van aki ennél még sekélyessebb és a manapság divatos prog bandák (pl. DT) hangzásához köti a műfajt, illetve az azoktól származó dallamokhoz. Az olyan régi csapatok,mint a King Crimson, a Pink Floyd, vagy a Rush azért kapta meg a progresszív jelzőt mert olyan dolgokat csináltak akkoriban,amit rajtuk kívül senki.  Előremutatóak, haladószelleműek, műfajmegújítóak voltak, az átlagosnál  (verze-refrén) összetettebb dalszerkezetű számokat gyártottak és gyakran alkalmaztak virtuóz, művészi hangszeres dolgokat. Ezek a meghatározások pedig mind jellemzőek a Baroness-re is. Olyan műfajok elemeit, szólamait fedezhetjük fel zenéjükben, mint pl. a Blues, a Hard Rock, a Prog Rock, Post Rock/Metal, Sludge és Stoner. Ami miatt pedig még nagyobb figyelmet érdemel a banda az a borító, ami a csapat énekesének, John Baizley-nek a keze munkája, illetve az ő egyéb munkássága különböző együtteseknél:  Kylesa, Blacktusk, Torche, Earth,...etc.

Szerintem egy olyan sokoldalú, zseniális csapat, ami megmutatja mindenkinek, hogyan kell a régi nagyokhoz hasonlóan hozzáálni a Rockzenéhez, hogyan lehet őszintén játszani, leszarni a korlátokat, illetve azokat feszegetni, hogyan kell újat mutatni és milyen módon lehet összefoglalni a korszak Rockzenei irányvonalát. Erre viszont csak akkor fogsz rádöbbenni, ha elejétől a végéig letolod az albumot.

Itt pedig egy kis szelet John Baizley munkáiból: