Default style- Alternative style
Mivel Nico már igényelte az előző album posztjának kommentjében: itt az új varacskos disznyó. Meghallgattam és tényleg nagyon varacskos, talán egy fokkal ügyesebben, mint ahogy azt 2007-ben tették.
Tracklist:
1. You're Going To Hate This
2. A Little Paranoia
3. Towers of Silence
4. Stepchild
5. Arcadia
6. Black Blizzard
7. The Nuclear Option
8. Beware the Wrath of the Patient Man
Előző két albumukat biztos sokan ismeritek, vagy ha mégsem, akkor legalább hallomásból biztosan tudjátok, hogy a Southern Rock/Metalt vegyítik a Metalcore-os elemekkel. Vitatkozni biztosan lehet a csapat harmadik kiadványáról, nekem pl. az a személyes véleményem, hogy ezek a dalok az előzőeknél jóval slágeresebbek lettek attól függetlenül, hogy inkább a Southern feeling felé billent a mérleg nyelve, a hangszeres keverés/megszólalás, pedig sokkal erőteljesebbre, dörrenősebbre sikerült.
Az első, "Waiting On My Deathbed" intenzívitása és fasza verzéi/refrénje után egy kurvajó C.O.C.-t idéző, ám modern felfogású dalt kapunk ("Settling Scores..."), viszont a következő, "Just a Shock" c. szám pop-metalcore jellege nekem egy kicsit sok, én ezt azért lehagytam volna a lemezről. A 4.,"Last Train Coming" és a 6-ös számú (nekem kicsit megint túl sok) "Listen Close" is a slágeresebb vonalat erősítik. Az elöbbinél az AC/DC re emlékeztető csoportos refrén, utóbbinál pedig az élvezhető gitárszólamok nyerhetik meg maguknak a hallgatót, de ne hagyjuk ki a két szám között elhelyezkedő bendzsós, Five Horse Johnson-ra is emlékeztető, ugyanakkor refrénjét tekintve eléggé újszerű "Step Up"-ot se.A Dirt-Sleaze-Glam jellegű "The Old Iron Hills" a Zodiac Mindwarp,Mötley Crue rajongóknak lehet örömére,ugyanúgy mint a déli feelinget az említett műfajokkal vegyítő "No Good Son",a 9. "Harvest Moon Hanging" pedig egy fiatalosabb,modern felfogású Black Label Society-nek tűnhet.Utolsó elöttiként érkezik az akusztikus Southern témával kezdő "Oh Lonely Grave",amiből végül egy Southern Metal és Metalcore elemeket tökéletesen elegyítő, odabaszós dinamikájú, erőteljes refrénű szám lesz, végül a "The End Is Here..." akusztikus hangszereket alkalmazó szellős levezetése zárja ezt a nyüzsgő, élénk albumot.
Véleményem szerint ez a lemez fogja megosztani a legjobban a csapat rajongóinak táborát, de kétségkívül egy minőségi, előremutató hangvételű, egyedülálló albummal állunk szemben, amit mindenkinek ajánlott legalább egyszer meghallgatnia.
Tracklist:
01. Waiting On My Deathbed
02. Settling Scores By Burning Bridges
03. Just A Shock
04. Last Train Coming
05. Step Up (I'm On It)
06. Listen Close
07. The Old Iron Hills
08. No Good Son
09. Harvest Moon Hanging
10. Oh Lonely Grave
11. The End Is Here...The End is Beautiful
Az úgy történt, hogy valamikor régen lehúztam a netről az Isabelle's Gift American Idle albumát. Aztán ez is úgy járt, mint a többi tucat stoner banda közé elkönyvelt brigád; egyszeri meghallgatás után félre tettem. Valahogy úgy alakult, hogy amíg folyamatosan mentettem le DVD-re a fölösleget, (mert letörölni nem szabad semmit; meglegyen), addig ez az album a mai napig rajtafelejtődött a vinyón.
A minap eldöntöttem, hogy ezt is lementem a következő DVD-re, de elötte meghallgatom. Hááát nagyon jól tettem, mert valahogy a csillagok állása kedvezően alakult számukra, ugyanis megkedveltem a zenekart. 
Nagyon kellemes, hangulatos kis muzsikát adnak elő a srácok. Viszonylag régi bandáról van szó, ez pedig 2006-os lemezük. A dalok változatosak, megjegyezhető, dallamos refrénekkel, gyilkos gitárhangzással. Bringázás, futás közben, esetleg őszi bográcsozáshoz és az elengedhetetlen sörunicum kombóhoz.
Esetleg, ha valakinek megvan a többi album azt a kommentek között várom és megköszönöm.
Get Stoned!
Kedves gyerekek, hallgassatok meg egy mesét a furcs Kincses Macskáról! Volt réges-régen egy nagyon jó kiállású zenekar a Karma To Burn. Kiadtak egy-két lemezt. Az elsőt még kiadói nyomásra énekessel, majd rájöttek, hogy jobb, ha nem énekel náluk senki. Ez jót tett a zenekarnak, mert így mindenki a Zenére tudott koncentrálni. És ez így van jól.
A Zenekar időközben legenává vált, megszünt. (Azt rebesgeti a Nyugati-szél, újjáalakultak!) A romokból megszületett az ugyancsak rendkívüli képességekkel rendelkező Treasure Cat. 2006-ban ellőálltak egy pfás kis Demóval, majd 2007-ben a Choice Cuts.
A zene nem áll távol a Karmától, de szerintem kicsit pörgősebb. Itt véget is ér rövidke mesém. Aki nem hiszi járjon utána. Aludjatok jól és szép álmokat.
Get Stoned!
Kommentek