A novemberi Porcupine Tree koncert kapcsán itt az ideje, hogy górcső alá vegyük Steven Wilson és csapata legújabb albumát.Nem aprózták el: konkrétan dupla lemezt adtak ki kezeik közül (összesen 18 számmal), igencsak feladva ezzel a leckét a legelvetemültebb fanoknak is.

Sok újat mondjuk nem hoz a The Incident; nagyjából a megszokott P.Tree stílusban folydogálnak a nóták.Vagyis tkp. két csoportra lehet osztani a kompozíciókat: egyikbe a keményebb, riffesebb, metalosabb témákat, másikba pedig a lírai, elvont, pszichedelikus zöngeményeket.Sajnos a mérleg nyelve ezúttal leginkább az utóbbi felé billen.Míg az előző albumokon (és a mindmáig óriási kedvenc In Absentia lemezen) voltaképpen egészséges arányban fért meg egymás mellett a két szélsőség, addig itt úgy érzem, túlságosan is lehiggadtak Wilsonék.Ráadásul a rossznyelvek azt rebesgetik, hogy a budapesti koncert első felvonását a The Incident anyaga fogja kitenni.Hát, nem is tudom...a közönség garantáltan be fog aludni a sok lassúzástól.

Az Occam's Razor és a Deftones-os beütéssel bíró The Blind House még a keményebb oldalt képviselik, hogy aztán átadják helyüket zsinórban több belassult dalocskának is egyszerre (Great Expectations, Kneel And Disconnect, Drawing The Line).Ezek a fent emlegetett negatívum ellenére azért kivétel nélkül gyönyörűek, meg kell hagyni.A P. Tree-nél mindig meglévő Pink Floyd és Beatles befolyás talán ezen az albumon van legjobban jelen.A kislemezen megjelentetett Time Flies is az akusztikus, andalgós vonalra erősít rá.Ugyanakkor a címadó és a Bonnie The cat kifejezetten trip-hopos, itt a Massive Attack is beugrott, mint párhuzam.A durvább vonalat még a Degree Zero Of Liberty, valamint a Circle Of Manias hordozza.Van a kettes disc vége felé egy olyan szám, hogy Black Dahlia, aminek semmi köze a Murder-hez, haha!Tipikus P. Tree líra, de tetszik.Végül az egy szál zongorára épülő Remember Me Loverrel kívánnak nekünk szép álmokat Steven Wilsonék.

Összegezve ennek az albumnak sok időt és türelmet kell adni, hogy beérjen.Néhány nótát simán le lehetett volna hagyni róla.Ha szimpla albumként jelent volna meg a The Incident, nyilván könnyebb lenne megemészteni, így viszont kicsit sok az üresjárat, a sallang.A koncertig mindenesetre még próbálok barátkozni a kevésbé ütős témákkal is.

BEITTHEMEANS : CRUDE ALABAMA STORYTELLERS

Fogalmam sincs hogy mi az oka annak,hogy tavaly nem találkoztam ennek a háromtagú csapatnak a debütlemezével,de valószínüleg azóta kedvenc bandáim között tartanám számon őket.Egyszerű,őszintén előadott Southern Rockot játszanak,amit a Dirt/Sleaze Rock stílusjegyeivel vegyítenek,mind vokális téren,mind pedig a ritmusok ,valamint az akusztikus betétek felől is.Ugyanolyan többször is meghallgatható,dögös albumot hoztak össze,mint pl.a Circus Of Power Vices albuma,vagy a régebbi Zodiac Mindwarp lemezek.A lemez hangzásának főbb jellemzői az élő hatású dobsound,a dögös,fogós basszusok,a klasszikus gitárjáték,és az érces,feelinges vokál.Ráadásul ügyes húzásként a legtöbb szám közepszakaszára ellazító,szólózgatós témákat kreáltak,amelyek gyakran higgadt melankóliába ringatnak,az intenzívebb folytatás elött.A Crude Alabama Storytellers mindenkinek ajánlott,aki kiváncsi egy Southern köntösbe bújtatott,nagyon jól sikerült dögös rock albumra,vagy kedveli a fent említett csapatokat.


Itt ismerkedhedsz a bandával,itt pedig 2008-as debütáló lemezükkel.



Tracklist:
01.Down The River
02.Mr. Devil And The Black Widow Woman
03.The Hillside
04.Wicked Well
05.End Of Time
06.Holy Ghost Girls
07.The Shots Around Town
08.Drinking From A Skull
09.Dirt Road Blues
10.Day Of The Dog
11.Alabama Summer

SonOfaBitch

2009.10.16. Péntek

20.00 Metal School (Bp. V., Bajcsy-Zsilinszky út 51.)

21.00 vagy 22.00 AFTER MUSIC CLUB (Bp. VII., Nyár u. 6.)

Fellépők: Son of a Bitch, Silence

DJs: Adam, Heaven't

Belépő: 500 HUF

Némi hallgatás után visszatértem, hogy ezúttal egy igazi ritkaságot, egy kultikus alapvetést mutassak be.Akinek eddig kimaradt, annak azért, aki ismeri, annak meg azért.

Ha össze kellene állítani a szerencsével leginkább hadilábon álló metal csapatok listáját, akkor a Witchfinder General minden bizonnyal ott lenne az első tízben.Pedig ha meghallgatjuk ezt a '82-ben megjelent bemutatkozó albumukat, bizony megállapíthatjuk, hogy többre lettek volna hivatottak.Kiválóan ötvözték a BHMÚH-t a doom/stoner vonallal és már erre a debütre is írtak jópár emlékezetes témát.Ilyen pl. a címadó, amely a Trouble legerősebb momentumaival vetekszik, a névadó nóta vagy a Thin Lizzy ízeket is felvonultató No Stayer.A Black Sabbath is óriási hatással volt a fiúkra (ahogy minden valamirevaló doom és stoner hordára), ezt Zeeb Parkes enyhén Ozzy-s hangja egyből alátámasztja.

A jobb sorsra érdemes gárda ezután még egy albumot készített Friends Of Hell címmel, de ezzel sem tudtak kitörni a megnemértettség árnyékából és utána nem sokkal feloszlatták magukat.Hatásuk mégis jelentős az irányzatra nézve (pl. a Cathedral-t is megihlették, amikor Lee Dorrianék egyik minialbumuk címéhez az együttes nevét kölcsönözték.)

Get Stoned!

 Ez a két szerencsecsomag az Észt Tallinnból került elő. Viszont náluk meg a gitáros az, aki még nem került elő. A nevük fantasztikus: Talbot. Nekem elsőre egy nagyon lepukkadt, rozsdás személygépjármű ugrik be. Találtam még egy-két képet róluk, de ott se nagyon normálisak.

 A zenéjük viszont zseniális. A fő hangszer a dob és a basszusgitár. Mind a két jómadár vokálozik is illetve használnak samplereket és szintiket. Nagyon súlyos DOOM muzsikát játszanak, néhol Torche-osan énekelve, máskor viszont egy medve morgása bújik meg a monoton riffóceánban. Az utolsó tétel instrumentális.

 A Talbot Tundra Ep-je nagyon sötét és atmoszférikus zenét rejt. Remélem nemsokára kijönnek egy komplett nagylemezzel.

 Ja igen, most nyár elején voltak nálunk, három koncertet adtak (szeged, BP., Kecskemét). Sajnos nem tudtam őket elcsípni, de majd legközelebb... Get Stoned!