Angolok. Nem játszanak olyasmit, amit előttük ne játszottak volna mások. Electric Wizard, Dopethrone, és még sokan mások. Nem írnak fülbemászó doom slágereket, sőt azt se tudom állítani, hogy remekül bánnak a hangszerekkel. Ráadásul fél éve jelent meg, tehát nem egy nagy újdonság a műfaj kedvelőinek. 

 

 Mégis mért írok róluk? Mert egyszerűen ebben a műfajban etalon a hangzásuk. Ehhez a szutyok esős majdnem nyári időhöz pont ez illik. Feltekered a hangerőt és csak bámulsz ki az ablakon. Enyhe nihilizmus és áporodott pinceszag lengi körül ezt a pár dalt. Meg némi ipari rémálom. Mindez az APF records-nak köszönhető!  Facse AMEN!

A Geezer mindig is valamiféle csodabogár volt (van). Zenéjük minősége mindig is magas volt. Alázatuk a zenéhez követendő példa! Előtérbe helyezik a hangszereket, míg a vokál inkább díszítő szerepet tölt be. Keveredik a stoner és a jam rock. Zenéjük többször is monoton. Gyors dal nem nagyon fér bele a repertoárjukba, bár amikor középtempó fölé jutnak, az mindig üdítő színfolt.

Nem minden albumukat szeretem. Sőt, azokat favorizálom inkább, amiben az elöbb írt "díszítő jellegű" éneklést egy kicsit jobban előtérbe helyezik és inkább a stoner dominál, mint a jam. Ilyen lemez például a 2016-os Geezer, 2014-es Gage és a most megjelenő Groovy is. Persze, ebben is vannak elszállások, de visszafogottan és ez azt eredményezi, hogy hallgatóbarátabb dalok születtek. Nem populárisabbak, csak egyszerűen hallgathatóbbak.

 

Május 29-én fog hivatalosan megjelenni digitális formában a Geezer új lemeze, a Groovy a HEAVY PSYCH SOUND Records gondozásában. (Június 5-én fizikailag is elérhető lesz.) Jól teszitek, ha várjátok, addig is hallgassátok ezt a két dalt rongyosra! Geezer face, AMEN!

Már nagyon vártam az orosz Bongtower új albumát. Nem vártam hiába! Most itt van és én ízlelgetem, próbálgatom. Az első nagy meglepetése az albumnak az egyenletessége. Nem, nem a minőségi homogenitásról beszélek, hisz azt az első albummal elég magasra tették, amit itt szintén megugrottak a srácok.  (Igen, dobos csaj már nincs, helyette dobos srác van.) Zenei monotonitás van, de az a legmagasabb fokon. 

A másik meglepetés az az, hogy komolyabb témákkal jöttek elő, mint az Altered States-nél. Nyoma sincs semmiféle kábulatnak, tudatmódosulásnak és egyébként is. A lemez koncept lemez. Az nemzetközi űrkutatást járja körül. Főleg a fontosabb momentumokról szólnak a dalok, úgy a Szovjet, mint a Nemzetközi nagy pillanatokat veszi górcső alá. Pl.:az első űrsétát, Gagarinékat, ilyesmi. 

 

A zene tökéletes keveréke a Sleep-nek és a Dopethrone muzsikájának. Nagyon szépen jön össze az űr ridegsége, hidegsége a monotonitással és Dopethrone-os mélységekkel. Ja és persze rengeteg elektromos vuttyogás, tyüttyögés, búgolás, sütymergés, ami még jobban kiszakítja a hallgatót a Föld vonzásköréből. Facebook

AMEN!

A Finn Devillac se ma kezdte a zenebonát. Gyakorlatilag már '95-ben kiadtak egy demót. Igaz, akkor még Fuzzbender néven futottak, de 2000-ben már kiadtak egy split korongot a Transonic Science-szel, Devillac néven. Fokozatosan fejlődtek, mégis benne maradtak a Stoner skatulyában, és ez szerintem jó, úgy megújulni, hogy nem hagyod el a stílusjegyeidet. 

 Most nagy sokára kiadtak egy EP-t, Mountains As Crowns címmel. Nagyon beérett anyag. Itt csupa nagybetűvel kell írni, a STONER-t. Nem mozdulnak át a mostanság egyre nagyobb teret nyerő doom-ba, sem pedig a sludge nem tudta őket elcsábítani. Nincs vintage rock, sem hülye hippiskedés, nem esznek lepkét és nem áldoznak szüzeket, fekete kecskét meg pláne nem inzultálnak análisan.

 

 A Stoner most horzsolóbban szól, mint valaha, az ének témák kidolgozottak és a basszus átvezérli a pulzusodat. Hasonló a megközelítés, mint a Truckfighters-nél, de itt nincsenek olyan hosszú dalok. Annyi, amennyi kell. Nem több, nem kevesebb. STONER! AMEN! 

Facebook.

Már megszokhattuk, hogy Lengyelországból minőségi doom/stoner...egyéb ehhez kapcsolódó zenék kerülnek be a nemzetközi vérkeringésbe. A Dopelord zenekar a manapság Doom-nak mondott műfajt képviseli felső szinten. (Én inkább lassú rockzenének, vagy neoDoomnak hívnám)

Az előző lemezük, a Children Of The Haze se volt egy gyenge eresztés, azonban...Alig egy hónapja jelent meg az új korongjuk a Sign Of The Devil. Nagyon aktuális, elég csak a címre, illetve a borítóra nézni. Már az első daluk, ahogy kezdődik, egyből megvett kilóra. Olyan mélységeket nyitnak meg a hallgató elött, ahol még alig jár élő ember.

 

A saját műfaján belül is feszegeti a korlátait és ez jót tesz ennek az amúgy is monoton zenének. Az első számmal még visszakacsintanak a régi időkre, de már a Hail Satan (mekkora cím!) olyan, mintha korai Celtic Frostot kevernék a Bathoryval és ezt úgy adnák elő, mint egy középtempós Emperor. Elég Black Metalosan hangzik, pedig ez Dopelord-os! A Heathen pedig egy igazi gitárorgia, olyan refrénnel, mint ha valami glam/stadion rock zenekart gyurtak vona bele egy rothadó sárkupacba. Kedvencem a Doom Bastards. Gyakorlatilag két dalt kovácsoltak egybe. Az eleje szép melankólikus doom sláger, de a vége felétől bevadul és igazi csordavokálos Heavy Metal lesz. Mintha a korai Running Wild is ott lapulna a sorok közt. Aztán ismét előveszik az "unalmas" oldalukat és World Beneath Us-al egy már most klasszikussá érett doom himnuszt adnak elő. És hát a végére még odabiggyesztenek egy ökölrázós Punk/Hc szösszenetet!

Mestermű! Hallgasátok, mert elvisz az Ördög! 10/10 https://www.facebook.com/Dopelord666

AMEN!