Mostanában elég sokszor kerül bele a lejátszómba az új Jukebox Monkey. Szeretem ezt a fajta Metal szerű stoner muzsikát, amibe elég sok mindent kevernek jó ízléssel. Erre felbuzsúlva készült velük egy rövid interjú! Olvassátok!

Magyarországon sajnos kevesen ismernek titeket, pedig már lassan negyed évszázada toljátok a szekeret. A kezdő stonereknek elmondanátok röviden, honnan jött az ötlet, hogy összeálljatok és együtt zenéljetek?

JM.: Először is engedd meg, hogy elnézést kérjek, amiért nem magyarul válaszolok! A nyelvet mihamarabb megtanuljuk!
Az ötlet, hogy összejöjjünk és zenéljünk, hát... őszintén, nem emlékszem. Ez csak valami olyan, amit mindig is csináltunk, és az élet üres lenne nélküle.

Olvastam, egy interjúban, hogy a Jukebox Monkey nevet azért választottátok, mert jól hangzik. Ennek ellenére viszont a dalszövegek sokkal mélyebbek. Többnyire a családokon belüli feszültségekről szólnak. Jól értelmezem?

JM.: Teljesen igazad van, nagyon komolyan vesszük a szövegeket, pedig a zenekarunknak buta neve van!  Szeretjük a stoner zenét, de szerintem több mindenről is lehetne írni, mint a fűről és a sátánról! Haha! Az új album dalszövegei a családi feszültségekről, de a családi egység egészének széteséséről is szólnak. Mindannyian átéltünk néhány sötét időszakot az elmúlt néhány évben, így a dalszövegek azokról a kötelékekről szólnak, amelyek az idő múlásával megszűnnek. Szerintem ennek egy része az öregedés, de rengeteg mindent lehetne még erről is írni. 

Az írtátok a BC oldalra, hogy „A stoner/alt metal/grunge/rock corporation”. Ez így eléggé tág, ami teljesen ok. Minél nagyobb a merítés, annál izgalmasabb a zene. Áruljátok el, kit milyen zenei behatás ért a rockzenén kívül.

JM.: Nagyon tág a zenei ízlésünk – Pete szereti a stoner zenét, de a hiphopot és a bluest is. Niki grunge rajongó, de szereti Taylor Swiftet is! Ami magamat illeti, mindent szeretek, aminek van némi gótikus atmoszférája.
Soha nem voltunk az a fajta banda, aki szándékosan egy adott műfajon belül ír, ezért időnként más hatások is megjelennek!

 

A 2017-ben kiadott Grey Skies Red Planet óta eltelt 6 év, mire kijött az új lemez, a Smiles Becoming Teeth. Ennyire nehezen ment a dalírás, vagy a COVID is beleszólt, esetleg azt a az elvet követitek, hogy csak ösztönből írtok?

JM.: Ennek az albumnak a megírása hosszú folyamat volt. Amúgy is lassan szokzunk dalokat írni, de 2019-ben elveszítettünk egy gitárost, és rá kellett éreznünk, hogy hárman hogy tudunk összejátszani. Ez a folyamat elég hosszadalmas volt. A Covid még jobban lelassította a dolgokat, de már elkezdtük írni a következő lemezt!

Az új lemez mintha tudatosabban lenne megírva, mint az előző. Lehet, hogy csak azért hallom ki ezt, mert a hangzása nagyon egyben van és kiemelkedően jól szól.

JM.:Köszönöm, hogy ezt mondtad, ez nagy dicséret! De tudatosan megírva... szerintem nem. Azt írjuk, amit érzünk, és minden "tudatosság" véletlen. Csak reméljük, hogy tudatos lesz! Haha!

Merre mennétek koncertezni, ahol még nem voltatok és melyik az a a hely, ahová visszamennétek?

JM.:Nagyon szerencsések vagyunk, hogy felléphetünk az Egyesült Királyságban, és alig várjuk, hogy még ebben az évben visszatérhessünk Manchesterbe. Csodálatos lenne Európában játszani, ez a hosszab távú tervünk.

És végezetül, mondjátok el, mi az, ami miatt a stoner mellett „döntöttetek”?

JM.:Nem mi választottuk a stoner zenét, stoner zene választott minket! Amit írunk, az általában nehéz és groovy, szóval stoner akár tetszik, akár nem!

Köszönöm az interjút! AMEN!