Holnap ingyenes Asphalt Horsemen koncert! Crazy Mama music pub 19:00

A Maya naptár szerint, 2012-ben valami nagy gorombaság fog történni. Elötte azonban még szeretnék meghallgatni egy-két újdonságot. Összegyűjtöttem egy-egy dalt azoktól az előadóktól, akik számomra nagyon kedvesek. Remélem, idén előrukkolnak valamivel.Ahogy válogattam a dalokat, annyi jött össze, hogy csak két részletben tudom tálalni. A hithű Stonerek nem biztos, hogy élvezni fogják, mivel most nem raktam a válogatásba egyetlen egy ilyen bandát sem. Azt lehet, megteszi más helyettem. Bár igy utólag belegondolva, nagyon várom az új Orange Goblint, Spiritual Beggarst, Langfingert, esetleg egy meglepetést a Monster Magnettől. Szóval akad bőven várólistás zenekar.

Az első részen olyanok találhatók, akik már nagyon régóta a pályán vannak és többé kevésbé kivivták maguknak a kultikus státuszt. Rögtön az elején meg lehet hökkenni a My Dying Bride-on. Nagyon szeretem őket, annak ellenére, hogy sokan úgy vélik, már nagyon mainstream amit csinálnak. A nemrég megjelent Ep, a Barghest O'Whtby azonban rácáfol erre. 27 perc, egyetlen szám. Hozzák a szokásos MDB vonalat, mellette azonban néha akkora Funeral témákat rántanak ki a mellényzsebből, hogy sok funeral doom banda elmehetne a sunyiba. Akinek van idegzete és eljut a végéig, kap a pacekba egy akkora gitárriffet, hogy megtanulja örökre milyen is az, mikor elszabadulnak az indulatok.

A Candlemass is egy alapvetés, ráadásul mióta náluk énekel Rob Lowe a Solitude Aeternusból duplán megnőtt az ázsiójuk nálam. Szóval a Candlemass 2009-ben adott ki utoljára lemezt, azóta csak egy feldolgozás Ep jött ki, egy csodálatosan feldolgozott Blue Öyster Club dallal (Don't Fear The Reaper), meg egy nagyon feledhető Bob Dylan szarsággal. Ha már emlitettem a Solitude Aeternust, akkor tőle is idekerült egy dal, a legutóbbi 2006-os Alone albumról. Reméljük, hogy a 2011-es compilation (In Times Of Solitude) csak a beharangozója az új lemeznek és nem csak valami "tömjük be a fülét valamivel a rajongóknak" szarakodás.

A Trouble zenekarról pedig nincs mit mondani, mert önnmagáért beszél. A Rain a kedvenc dalom, ráadásul igy ánplágd baromi jól is szól. A '79-ben létrejött banda igazi legenda, ráadásul a mai napig lemezeket jelentetnek meg. Igaz, hogy 2007-es Simple Mind Condition után csak válogatásokat, koncerteket és újrakevert dalokat adtak ki, de remélhetőleg idén bejelentkeznek egy teljes nagylemezzel. Nicodamien Vol. 2. part 1

A válogatás második részén olyan csapatok vannak, akik vagy valamilyen újdonságot hoztak a zenébe, vagy a zene lehetséges jövőjét látom bennük, vagy egész egyszerűen csak felkavarhatják a magyar rockzene állóvizét.

Az ausztrál Adrift For Days egészen megreformálta a sludge/doom műfajt. Nem feltétlenül új hagszerek révén, hanem mert úgy irják a dalokat, hogy akár a csendet is belevegyitik a dalba, mint hangulati elemet. (Náluk ez a hangulat inkább egy kitörés elötti viharéhoz hasonló).

Személyes kedvencem a Magyar Head For The Sun. Ők azok, akik kilógnak a válogatás bandáiból, mivel igazi hamisitatlan Stonerrockot nyomnak, nem akárhogyan. Nagyon várom tőlük a stúdiózást, legalább annyira, mint a szintén ungarische TwinCobrától. Cobráék nagyon különleges zenéjükkel sok, a zenére nyitott füllel járó ember kiváncsiságát felkeltheti. Megérdemelnének egy nagyobb nyilvánosságot, na meg egy albumot. Mi is.

 Az ukrán Snakerider, az Orosz The Moon Mistress-sel adott ki egy splitet, ami nagyon igéretesnek tűnik, mindkét féltől. Várjuk nagyon, hogy cirill Doomsterek mi jóval halmoznak el minket.

A venezuelai Cultura Tres ugyancsak olyan felfogásban zenél, mint az Adrift. Bár ők túl vannak már egy lemezen, ami szerintem még elég tressmetál, azonban a második lemezre nagyon kinőtték ezt a cimkét és végre komolyan gondolták az önálló arculat teremtést. A Doom határmezsgyéjén járnak, némi sludge és stoneres pszihedéliával karonfogva. Csodás.

Ha hiszitek, ha nem, szaxofonnal is lehet izgalmas doom muzsikát teremteni. A The Fertility Cült ezt teszi. Sokszor a nagyra értékelt King Crimson ugrik be, az ő experimentalitásuk érezhető nagyon a F. Cült zenéjében. A szaxi úgy illeszkedik be a morcos gitár mellé, mintha a világ legtermészetesebb dolga volna. Mint Unicum a gyomromba.

A Stoned Jesus most megjelent Ep-je nagyon sok rajongót kiakasztott. Hatalmasat váltottak és szerintem jó irányba. Ha az albumra is ilyen nótákat raknak, mint a Stormy Monday, akkor az év legnagyobb dobása lesz.

Utoljára hagytam egy hattyúdalt. A ST. Erik olyan grooveokat tol a Domm zenébe, amit elöttük még senki. Nicodamien Vol. 2. part 2

Hallgassátok hát ezt a dupla válogatást, mielőtt beköszönt a Világvége!! AMEN 

Nyers keverés, koncert dvd/ep előzetes, 2 dal.

Aki nem bírja kivárni az új Baroness lemez megjelenését, az hallgassa meg ennek a  pittsburgh-i négyesnek a 2011-es albumát. Szándékosan nem a Mastodont említettem, ugyanis náluk nem igazán hallhatjuk azt a fajta dallamos líraiságot, ami a másik savannah-i bandára nagyon is jellemző. Azt azért külön hozzátenném, hogy a Sistered jóval nyersebb, zúzósabb riffeket játszik a post-os szállingózásokhoz, mint amilyet mondjuk a Baronessnél hallhatunk.

Meg is lepik néha az embert a szépen kidolgozott, epikus heavy szólók és a festői ambient harmóniák mellé iktatott bitang riffek, meg az elvetemült, szennyedék csordavokálok. Erre az egyik legjobb példa a címadó szám szentimentális lágysága és otromba groovjai közötti kontraszt. A másik nagyon eltalált muzsika az instrumentális Talkin Shit From Outer Space. Amolyan jó kis pumpálós, pattogós oldschool metal riff a vezető motívuma, amit heroikus ikergitár szólók élénkítenek. Igazi metal-nosztalgia feeling. A következő, Story of the Witch meg jóféle "ereszd el a hajam" stonertéma, borultabb hangulatokkal és torokszaggattó üvöltésekkel tűzdelve. A két gitár összjátéka egyébként itt is páratlanul üdítő. Érdemes még megemlíteni az album két kakukktojását. Az egyik a Midnight Renegade című punk-black-death&roll szerzemény, vagy nem is tudom minek nevezzem. A zenei alap az újkori Entombed-re emlékeztet, a vokál meg svéd black/death csapatokat idéz. Az uccsó, Blood Red Fog pedig az egyetlen olyan szám, ahol Jesse Meredith tiszta hangon énekel. Sem ő, sem a másik vokalista John Dzziuban sem kifejezetten egy képzett énekes, viszont ehhez a zenei közeghez nagyon is passzolós a hangjuk. A Blood Red Fog-ról egyébként azt sem árt megjegyezni, hogy intenzitás téren is kilóg a lemezről, ugyanis nagyrészt kimondottan lassú ütemre épül. Találhatunk benne éjszakai pub feelinget, blúzt, grunge-os kiégettséget és kemény kifakadást is. Nagyon jól sikerült kis szerzemény.

Savannah-i hasonlat ide, vagy oda: ez az album valahogy izgalmasabban, metálosabban szólal meg, mint mondjuk a Baroness lemezei, ráadásul a Kylesa féle tömény szólam-orgiát és a Mastodonnál tapasztalható lehúzós világvége hangulatot sem kell elszenvednünk. Az meg már eleve egy hatalmas jó pont, hogy nem erőltetnek a hallgatóra semmiféle gyötrődő világfájdalmat.

A stoner-sludge-doom-post-thrash...mittudomén stílusokat vegyítő albumok közül idén talán ez a legbefogadhatóbb. Szerintem mindenkinek kötelező!

Tracklist:
01. Shut Your Eyes 02:48
02. God Save the Child Brides 03:17
03. New Sky 08:15
04. Layer of the Empire 05:40
05. Talkin Shit From Outer Space 05:19
06. Story of the Witch 05:14
07. Midnight Renegade 01:30
08. Blood Red Fog 08:46

Tagok:
Jesse Meredith - Guiter & Vocals
Cary Belback -  Bass
John Dzziuban - Lead Guitar & Vocals
Josh Egan - Drums

Régi adósságot törlesztek megint. Ugyan amikor megjelent a Kilian brigád demója, Fl Dutchman kolléga ki is rakta őket (ide), azonban annyira friss volt a cucc, hogy nem volt hozzá kritika. Most se lesz, csak ismertető. 

 Mindig jó érzés olyan zenekarokkal találkozni, akik magyar dalszövegeket raknak az amúgy, nagyon korrekt nemzetközi szintű zenéjükre. Ráadásul nem is félvállról odavetett mondanivalót tartalmaznak.

 A zenei rész pedig nagyon jól megkomponált és ügyesen felépitett. Abszolút nem Stoner. S hogy mégis mit keresnek ezen a blogon?

Egyrészt : manapság nem nagyon tudnék mondani olyan magyar, vagy külhoni zenekart, ami kimondottan Stoner. Valószinüleg nincsenek kimondottan Stoner sémák arra, hogy hogyan lehetne felépiteni matekból egy real stoner csapatot. Szerintem nem feltétlenül a zene szabja ezt meg, hanem a zenekar tagjainak a hozzáállása, mentalitása. Na és ha innen nézzük a dolgot, akkor a Kilian egy Stoner zenekar.

Másrészt a Kilian nemcsak azt érdemelné meg, hogy nálunk megjelenjenek, hanem a nagyobb nyilvánosságot is.

Harmadszor pedig, megtiszteltek azzal, hogy felkerestek minket. Kösz.

Szóval a zene inkább grunge, néhány helyen én kihallok némi Rage Agains The Machine - szerű megoldásokat. Azonban ami mindig is beugrik a zenéjük hallgatása közben, az nem más, mint a Black-Out, főleg Kowa orgánuma és szövegvilága. Nem az a "másolós" fajta, hanem a "magáévá tevő". Ez alól azonban egy kicsit kilóg a névadó, Bohém erdő, mivel itt a másik hatalmas magyar csapat a Wackor ugrik be. Összességében azonban mégis új és egyedi demóval álltak elő a srácok, amit nagyon kellemes hallgatni. Néha elborulós, néha dögös, néha pedig elmélkedős zenéjükkel ők is betömnek egy kisebb likat a magyar rockzene egén. 

 Egyértelműen mindenkinek ajánlom a Bohém Erdőt a Kiliantől, akik keresik a minőségi magyar Rokkot. Itt le tudjátok tölteni.

AMEN!