A Maya naptár szerint, 2012-ben valami nagy gorombaság fog történni. Elötte azonban még szeretnék meghallgatni egy-két újdonságot. Összegyűjtöttem egy-egy dalt azoktól az előadóktól, akik számomra nagyon kedvesek. Remélem, idén előrukkolnak valamivel.Ahogy válogattam a dalokat, annyi jött össze, hogy csak két részletben tudom tálalni. A hithű Stonerek nem biztos, hogy élvezni fogják, mivel most nem raktam a válogatásba egyetlen egy ilyen bandát sem. Azt lehet, megteszi más helyettem. Bár igy utólag belegondolva, nagyon várom az új Orange Goblint, Spiritual Beggarst, Langfingert, esetleg egy meglepetést a Monster Magnettől. Szóval akad bőven várólistás zenekar.
Az első részen olyanok találhatók, akik már nagyon régóta a pályán vannak és többé kevésbé kivivták maguknak a kultikus státuszt. Rögtön az elején meg lehet hökkenni a My Dying Bride-on. Nagyon szeretem őket, annak ellenére, hogy sokan úgy vélik, már nagyon mainstream amit csinálnak. A nemrég megjelent Ep, a Barghest O'Whtby azonban rácáfol erre. 27 perc, egyetlen szám. Hozzák a szokásos MDB vonalat, mellette azonban néha akkora Funeral témákat rántanak ki a mellényzsebből, hogy sok funeral doom banda elmehetne a sunyiba. Akinek van idegzete és eljut a végéig, kap a pacekba egy akkora gitárriffet, hogy megtanulja örökre milyen is az, mikor elszabadulnak az indulatok.
A Candlemass is egy alapvetés, ráadásul mióta náluk énekel Rob Lowe a Solitude Aeternusból duplán megnőtt az ázsiójuk nálam. Szóval a Candlemass 2009-ben adott ki utoljára lemezt, azóta csak egy feldolgozás Ep jött ki, egy csodálatosan feldolgozott Blue Öyster Club dallal (Don't Fear The Reaper), meg egy nagyon feledhető Bob Dylan szarsággal. Ha már emlitettem a Solitude Aeternust, akkor tőle is idekerült egy dal, a legutóbbi 2006-os Alone albumról. Reméljük, hogy a 2011-es compilation (In Times Of Solitude) csak a beharangozója az új lemeznek és nem csak valami "tömjük be a fülét valamivel a rajongóknak" szarakodás.
A Trouble zenekarról pedig nincs mit mondani, mert önnmagáért beszél. A Rain a kedvenc dalom, ráadásul igy ánplágd baromi jól is szól. A '79-ben létrejött banda igazi legenda, ráadásul a mai napig lemezeket jelentetnek meg. Igaz, hogy 2007-es Simple Mind Condition után csak válogatásokat, koncerteket és újrakevert dalokat adtak ki, de remélhetőleg idén bejelentkeznek egy teljes nagylemezzel. Nicodamien Vol. 2. part 1
A válogatás második részén olyan csapatok vannak, akik vagy valamilyen újdonságot hoztak a zenébe, vagy a zene lehetséges jövőjét látom bennük, vagy egész egyszerűen csak felkavarhatják a magyar rockzene állóvizét.
Az ausztrál Adrift For Days egészen megreformálta a sludge/doom műfajt. Nem feltétlenül új hagszerek révén, hanem mert úgy irják a dalokat, hogy akár a csendet is belevegyitik a dalba, mint hangulati elemet. (Náluk ez a hangulat inkább egy kitörés elötti viharéhoz hasonló).
Személyes kedvencem a Magyar Head For The Sun. Ők azok, akik kilógnak a válogatás bandáiból, mivel igazi hamisitatlan Stonerrockot nyomnak, nem akárhogyan. Nagyon várom tőlük a stúdiózást, legalább annyira, mint a szintén ungarische TwinCobrától. Cobráék nagyon különleges zenéjükkel sok, a zenére nyitott füllel járó ember kiváncsiságát felkeltheti. Megérdemelnének egy nagyobb nyilvánosságot, na meg egy albumot. Mi is.
Az ukrán Snakerider, az Orosz The Moon Mistress-sel adott ki egy splitet, ami nagyon igéretesnek tűnik, mindkét féltől. Várjuk nagyon, hogy cirill Doomsterek mi jóval halmoznak el minket.
A venezuelai Cultura Tres ugyancsak olyan felfogásban zenél, mint az Adrift. Bár ők túl vannak már egy lemezen, ami szerintem még elég tressmetál, azonban a második lemezre nagyon kinőtték ezt a cimkét és végre komolyan gondolták az önálló arculat teremtést. A Doom határmezsgyéjén járnak, némi sludge és stoneres pszihedéliával karonfogva. Csodás.
Ha hiszitek, ha nem, szaxofonnal is lehet izgalmas doom muzsikát teremteni. A The Fertility Cült ezt teszi. Sokszor a nagyra értékelt King Crimson ugrik be, az ő experimentalitásuk érezhető nagyon a F. Cült zenéjében. A szaxi úgy illeszkedik be a morcos gitár mellé, mintha a világ legtermészetesebb dolga volna. Mint Unicum a gyomromba.
A Stoned Jesus most megjelent Ep-je nagyon sok rajongót kiakasztott. Hatalmasat váltottak és szerintem jó irányba. Ha az albumra is ilyen nótákat raknak, mint a Stormy Monday, akkor az év legnagyobb dobása lesz.
Utoljára hagytam egy hattyúdalt. A ST. Erik olyan grooveokat tol a Domm zenébe, amit elöttük még senki. Nicodamien Vol. 2. part 2
Hallgassátok hát ezt a dupla válogatást, mielőtt beköszönt a Világvége!! AMEN
