A Skeleton Gong nevű skót formációt mindössze két hangszeres alkotja, tavaly megjelent debütáló albumukon viszont olyan gazdagon tálalják földöntúli helyekre szállító, súlyos doom tételeiket, mintha legalább öten lennének.

A két zenész a mai kor hangszeres lehetőségeit kihasználva gyakorlatilag tovább is tágítja ennek a műfajnak a megszokott kereteit. A lassan hömpölygő, tonna súlyú basszusok folyamát és az epikus gitárszólamokat gyakran fűszerezik pszichedelikus billentyűháttérrel és kozmikus, atmoszférikus effektekkel, aminek hatására valami nagyon zseniális, -egyszerre ősi és modern- dolog jön létre. Az általuk létrehozott hangulat is egyedülálló. A megbabonázott hallgatót egy mágikus erők hatalmában lévő, misztikus birodalomba kalauzolják, ahonnét aztán nincs menekvés.

Az albumról külön érdemes kiemelni az Old Man Gong című space-doom eposzt, aminek csendesülős szakaszánál olyan basszusmorajlás kerül felszínre, hogy az ember beleborzong, a Gong But Not Forgotten-t meg már-már indusztrálisnak ható effektek tarkítják. A másik megrendítően monumentális mű az Entombed With The Pharaos, aminek szólómunkájához hasonlót maximum a Solitude Aeternus művelt még fénykorában. A harmadik szám kivételével tulajdonképpen komplex felépítésű instrumentális részeket kapunk mindenhol, leszámítva a zenei alaphoz szerkesztett beszédmintákat, közjátékokat.

Az Eskimo Wizards... a 2011-es év egyik legkülönlegesebb doom metal kiadványa, ezért ajánlom mindenki figyelmébe.

Ráadásul a teljes album ingyen leszedhető innét!

Tracklist:
1. Gongzilla (02:06)
2. Old Man Gong (12:27)
3. Pyramid In My Mind (07:27)
4. Entombed With The Pharaohs (12:24)
5. Old Man Gong - Part II (11:21)
6. Gong But Not Forgotten (08:19)

Portugáliától nyugatabbra, az Egyesült-Államok délnyugati részén, Kaliforniában a CAST IRON CROW zenekar tavaly novemberben jelentette meg debütáló albumát, ami a "First edition" címet kapta. A magát Grunge zenekarnak valló Cast Iron Crow négy tagja Jake Navarra, Sam Gouveia, Ryan Long és Joseph Evans.

Biográfiájuk egy kérdéssel kezdődik: Hogyan hatott volna két kulcscsonttörés a karrieredre, ha gitáros lennél? A válaszuk erre az, hogy valószínűleg véget ért volna, de Jake Navarra énekessel ez az egyik legjobb dolog, ami valaha történthetett.

Amikor 1990-ben az Alice in Chains megjelentette "Facelift" című bemutatkozó lemezüket, a Cast Iron Crow tagjai alig voltak egy évesek, mégis ez zene határozza meg zenéjüket leginkább. Ezt az elmúlt 20 évet elevenítik meg zenéjükben, természetesen úgy, hogy még véletlenül se hasson nosztalgiazeneként; így belejátszva saját fiatalos lendületüket, egy teljesen új végeredményt kapunk.

Henry Rollinst idézve: "A hegszövet erősebb, mint a hagyományos szövet. Ismerd fel erejét, lépj tovább." Ez a gondolat vezérelte végül Jake Navarrat, hogy - második, 2009-ben elszenvedett kulcscsonttörése után ugyan feladni kényszerült gitáros karrierjét, azonban - mint énekes lépjen színre, és Sam Gouveia gitárossal, Joey Evans basszusgitárossal és Ryan Long dobossal kiegészülve újraformálják zenéjüket, és létrehozzák a Cast Iron Crow-t.

A zenei oldalról annyit tudok elmondani, hogy tipikus grunge, amit játszanak. Jól szól, és itt nem egy átlagos jelzőként szolgál a "jól szól", hanem hogy tényleg, igazán jól szól. Megéri meghallgatni!

https://www.facebook.com/CASTIRONCROWmusic
http://www.reverbnation.com/castironcrow
https://www.youtube.com/user/castironcrow?feature=watch

Mai első bemutatónk a Portugál KILLIMANJARO heavy-blues-stoner bandáról szól. A három tagot (José, Diogo, Joni) felvonultató együttes ugyanabban a városban tevékenykedik, mint az Aspen (hamarosan őket is bemutatjuk), és a Black Bombaim (iwannarockyoubaby). Úgy látszik, Barcelos városában kifejezetten jó az klíma a Stoner zenékhez.

Tömény 60-as és 70-es évek szűrődnek át a Killimanjaro zenéjén, ami szerintem jól áll nekik, végig ebben a szellemben szólal meg a 7 számos, tavaly decemberben kiadott bemutatkozó lemezük.

Nagyon érdekes, kicsit tompa gitárhangzás jellemzi az albumot, ami amúgy korrektül illik a választott stílushoz. Az első dal a "Prayer" címet kapta, és meglehetősen magabiztosan nyitja meg a többi szám sorát. A gitáron sok effektet nem hallhatunk, de nem is hiányzik. Az "Uncle Pope" a szám elején vastagabb hangzásával ragadott magával, a "Burning" szólójában pedig már előkerül egy wah pedál is, hogy feldobja a gitárt, méghozzá a lehető legjobbkor.

Azt követően a színvonal megmarad, az "I'll go by foot"-nál pedig az egész album felpörög, ami ki is tart a maradék három számra. A zenekar/lemez címadó dal az instrumentális "Killimanjaro" pedig egy jó kis összefoglalója a lemeznek.

Nekem nagyon megtetszett a banda, bátran ajánlom mindenkinek, tényleg heavy-blues lett belőle.

Streamelhetitek, de ingyenesen le is tölthető bandcampről. Gyűjtőknek pedig Vinyl disc formában is elérhető.

Tracklist:
1. Prayer 04:06
2. Uncle Pope 03:38
3. Burning 04:09
4. Empty 02:33
5. I'll go by foot 03:01
6. Killimanjaro 02:45
7. Everything can be a lie 05:27

https://www.facebook.com/Killimanjar0
http://botr.bandcamp.com/
http://botr-records.pt.to/
artwork was designed by Anoik: http://www.facebook.com/AnoikAnoik
all the pictures are from killimanjaro's facebook profile

 Ez megint inkább a Nico zenéje, de én is nagyon szeretem a belassult témákat, ne meg ő igen csak elfoglalt/el van maradva, még az Rorcal/Sloarflare-ről sem írt, a felkérés ellenére. Mielőtt valaki beugatna, hogy az ő blogjukon már 3 napja kint van ez a cucc, leírom, hogy tegnap érkezett hozzánk a zenekar kérése, hogy írjunk a lemezükről, nem egy haverunktól kaptuk az emailcímre szóló letöltő linket.

Most, hogy tisztáztuk a körülményeket és elhessegettem a fontoskodókat, nézzük a zenét. Itt van ez a francia sludge/doom metal zenekar G(!) be hangolva, ez ugye majdnem egy oktávval mélyebb, mint pl a Gunsn'Roses. A borítón egy - mondjuk - atombomba gombafelhős ha nem is gomba, de mindenesetre bomba afrofrizurás szurikáta tekint a nem túl biztató, kietlen, romos jövőbe. Na, pont ilyen a zene is, atomrobbantásos, fergeteg, ha jól veszem ki a számcímekből a szövegek a robbantás utáni nekrofil szexről és a robbantás előtti szexközbeni gyilkolásról szólnak. Annak ellenére (tudom, hogy ezért sokan megköveznének), hogy ez nagyon jó és állat és tényleg minőségi zene, én nem érzem benne azt az egyéniséget, ötletességet, mint pl. a már előbb említett új Rorcal/Solar Flare vagy pl. Cultura Tres zenéjében és hangzásában. Ettől függetlenül nagyon jó, főleg mivel a címből vélhetően ez a bemutatkozó anyag, hallgassátok )és töltsétek ingyen pl. a bandcampről, facebookról):