Ki ne ismerné a dán D.A.D. brigádot! És még ismertek-e dánokat? Egy időben Lars Jódobosvagyok Ulrich azzal dicsekedett, hogy ő dán ősöktől származik. Aztán itt van még a Mercyful Fate és az énekese, aki szólóban egy legenda lett: King Diamond. Hajbandák közül a nagyon cuki Pretty Maids vagy esetleg a mostanában mainstreamben mozgó Volbeat. Aki viszont a szűk farmert és a magasszárú pumacipős Thrash zenét kedvelte, annak még beugrik az Artillery és ennyi. Stoner zenekart pedig nem is tudnék emliteni, hacsak nem a Magnified Eyet nem.

 A Doublestone dán zenekar ráadásul Stoner mint, ahogy a neve is mutatja. Na nem annyira double, mint simple. Kezdő brigádról beszélünk, Nagylemez előtt. Tavaly kiadtak valami Really... EP 7"-t és most elküldték a lemezelőzetes Epjüket, a Set The World Ablaze-t. Nem kaptam egyből a szivemhez.

Hárman vannak, mindenki énekel, kivétel nélkül. A gitáros és a Basszeres testvérek. Hatásuk közt emlitik a Black Sabbathot és a Clutchot, de szerintem szimplán csak szeretik őket, mivel a NAGYOKAT nem lehet kihallani a zenéjükből. Megemlitik a Graveyardot, a Red Fangot és a Melvinst is. A Graveyardot sajnos(?) nem ismerem, de a Red Fang és a Melvins már dominál. 

Nem azt mondom, hogy jellegtelen ez a három dal, de azért lehetne a srácoknak valamiféle jellegzetessége. Ahogy látom, ez még csak most van kialakulóban. Remélhetőleg szakitanak ezekkel a már egyszer valaki álltal megirt dolgokkal és rátalálnak saját útjukra, mert a potecniál megvan bennük.

 Úgy gondolom, kissé korai lesz ez a mostanában megjelenő LP. Reménykedjünk, hogy mind hangzásban, mind ötletek terén is nagyot fognak alkotni, mert ez most nem annyira jött össze. Mindenesetre aki kiváncsi rájuk, az a Bandcampon meghallgathatja őket és ingyenesen le is töltheti.

 AMEN!

Valami újdonságot szeretnénk csempészni az idei évbe! Arra gondoltunk már tavaly, hogy valami rádiófélét kellene indítani. Mivel ez elég körülményes a Downtuned rádióban próbálunk meg valahogy érvényre jutni, ami nem túl nehéz, mert teljesen ebben a műfajban utaznak. Szóval, ha házibuli van, vagy fingod sincs, hogy mit tegyél be, akkor csak klikk a linkre, indítsd a lejátsztót, és bízz meg a válogatott zenékben. Érti? Ja, és alkalomadtán mi is beülünk dj.nek, szóval lesz magyar duma is...

stay tuned, get stoned!

Műsor (mi a Stone the showban fogunk feltűnni, majd szólok, hogy mikor):

Múlt szombaton ismét mindenhol ott lévőségemről tettem bizonyságot, ugyanis két bulit is beterveztem, ami felettébb érdekelt: az Ozone Mama/More Drive a Backstage Pubban, vmint a Diomede Fuzzdirt/Burning Full Throttle a Filterben. No de haladjunk szépen sorjában!

Először a Filter felé vettem az irányt, mivel láttam, h. pontban 20h-kor lesz ott kezdés, a Backstage-ben meg később, gondoltam, egye fene, akkor leugrom megnézni a Diomede Fuzzdirtöt, aztán ráérek Ózon Mamázni. Iklódi Tamásékra ugyanis az előzetes belehallgatás alapján igen kíváncsi lettem. Már a "Seven Miles High" EP arról tanúskodik, h. ez a fiatal nyíregyházi trió bizony tud vmit! Eddig csak hazai pályán nyomultak élőben, ezzel a fellépéssel debütáltak a fővárosban. A koncert a kiírt időponthoz képest kb. 1 órás csúszással kezdődött, a Diomede előadta gyk. a teljes eddigi repertoárját, az EP egész anyaga megidézésre került. A hatás kedvéért még a füstgépet is beindították! :) Aki még nem ismerné őket, annak kb. egy laza, jammelős retrós/bluesos hangulatokban bővelkedő stoner rockként tudnám jellemezni, amit Tamásék csinálnak, némi Atomic Bitchwax/Clutch/Hendrix beütéssel. Zsír profin tolták, hozták koncerten is az igen magas színvonalat. Saját számaikon kívül két feldolgozás hangzott még el: egy Hendrix/Cream medley, plusz egy Ten Years After ("Good Morning Little Schoolgirl" - ennek alapriffje simán elmenne Fu Manchu-nak is akár!) - felettébb meg is lepődtem, h.  a srácok ilyen ősrégi muzsikákhoz nyúltak: az ugyanis nem mindennapi dolog, h. egy szemtelenül fiatal csapat mondjuk Ten Years Aftert játsszon. Emiatt mindenképp plusz pont jár és jó lenne, ha minél többen követnék eme példát! Ja és a trióra már Franciaországban is felfigyeltek: egy ottani blog is írt bemutatkozó anyagukról, ami egy lépés afelé, h. a nyugat-európai stoner undergroundot is maguk mellé állítsák! Szívből remélem, h. sikerül nekik!

Aki lemaradt a Diomede Fuzzdirt fellépéséről, annak azért, aki ott volt, annak meg azért itt egy videó:

https://www.youtube.com/watch?v=Q9Psyjj5Viw

A Burning Full Throttle-t sajnos nem tudtam megvárni, így Molnár Feriéktől ezúton is sűrűn elnézést! A Black Crowes nótáról elnevezett csapatra mindenképp át akartam érni (titkon abban reménykedtem, h. még a More Drive-ból is sikerülhet vmennyit elcsípni), Gábor Andrisékat már rég láttam élőben (szánom-bánom, de az év végi szülinapi bulijukra se sikerült eljutnom, mert pont ütközött vmivel, amire már hivatalos voltam), itt volt hát az ideje! S nem is kellett most sem csalódnom: első osztályú koncertzenekar ők, tudják, mi a rock 'n' roll! A More Drive-ot sajnos sikerült lecsúsznom, mire odaértem a Backstage Pubba (a helyet már ismertem néhány évvel ezelőttről, akkor még Moszkvics Club volt a neve), már lement a műsoruk, pedig Pallagi Attiláékra kíváncsi lettem volna, hogyan tolják a Thin Lizzy klasszikusokat. :( Majd legközelebb.

Ozone-ék úgy kb. 23h magasságában (vagy vmivel azután, már nem is tudom pontosan :)) csaptak bele a lecsóba, kezdésnek egyből az "I Really Care" c. slágerrel robbantak be. A lendület nem hagyott ezután sem alább, roppant intenzív iramot diktáltak az első félidőben, tetszett is, h. nincs üresjárat, hanem a legkeményebb számaikkal indítják be a rakétát. :) Tiszai Vivi, a csapat elbűvölő dobosa egy tapsot mímelő műanyag szerkentyűt is bevetett a hatás kedvéért, ez végül a közönségben kötött ki, míg ripityára nem tört. :) Pár újabb nóta is terítékre került, ebből az egyiket játsszák már egy ideje fellépéseken, vérbeli Ozone Mama féle rakenroll (https://www.youtube.com/watch?v=i1vqsWc-vxM), vmint elhangzott egy teljesen vadiúj szerzemény, amely lassú pszichedelikus kezdésével elsőre túl elszálltnak tűnt koncertre, de amikor felerősödött, egy akkora dinamikus arénarock bontakozott ki belőle, h. ihaj! Érdemes lesz tehát várni a kettes lemezt, mert azt hiszem, lesznek rajta meglepetések! Érdemes megjegyezni, h. a koncerten volt cigiszünet is Székely Marci kérdése nyomán, rajongói nyomásra. :) Így a koncert második félidejére pihenhettünk kicsit - mondjuk én nem dohányzom. A koncert záróakkordjaként a "Red Hot Lovin'"-t kaptuk meg. Néhány nótát még hiányoltam a debütáló "High Octane Fuel Baby" lemezről (ilyen pl. a Velvet Revolvert, RHCP-t és Thundert egyaránt megidéző kőkemény "Buried In My Head" v. a Deep Purple/Kula Shaker ízeket hordozó full retro-rock "Out Of My Way"), na de minden nem férhet bele. Összességében remek családias hangulatú konci volt, érdemes volt átnéznem rá!

Tökös zenét játszó, vicces fiúk, Dániából

A Dán négyes talált meg minket, hogy írjunk valamit a mostanában megjelent EP-jükről. Magukat stonermetálnak aposztrofálták, ami nagyjából fedi is a valóságot, bár szerintem a mérleg nyelve a metál felé billen. Az EP hangzása rendben van, a sound is a stílusnak megfelelő, az ének a karcosabb, hörgősebb fajtából való. A lemez négy számot tartalmaz, amin vannak kiugró pillanatok, de szerintem lehetne bennük több fogós rész. Viszont megjegyezném, hogy a videóklipp, amit a High Tide-ra készítettek, a kis költségvetés ellenére egész ötletesre sikerült.

Egyenlőre nem nagyon erőlteti meg magát a 2012-es esztendő. Elég nyögvenyelősen indul, annak ellenére, hogy nagyon jó évnek nézünk elébe zeneileg (C.O.C.,Orange Goblin, Swallow The Sun, Soundgarden, St. Vitus, Trouble). Nem érezem magam olyan hű, de nagyon jól. Bár tényleg nincs okom a busongásra, ugyanis nemrég dobták ki a Head For The Sunék az első Ep-jüket, ami baszott jól sikerült (erről remélem irhatok majd egy másik posztban). Ráadásul jönnek is ide koncertezni, - ahol élek - a Dűne és a Spacedust társaságában,plusz itt lesz még a Stoneblade és az Empaty is. Itt jegyezném meg, hogy Tokodaltáró csak 35 km-re van Budapesttől, innen járok dolgozni minden nap, úgyhogy, aki azt mondja, hogy nagyon messze van és azért nem jön koncertre, az keressen más kifogást. Aki meg itt lesz, az biztosan jól fogja érezni magát, erről kezeskedik az az öt banda, aki fellép.

Tavaly küldött a Rorcal egy dalt, amit a Solar Flarerel készitettek közösen. Rico tudja pontosan, hogy nekem ezek a fajta zenék nagyon fekszenek és éppen ezért hagyta rám a feladatot, hogy irjak róluk. Húztam - halasztottam a dolgot és Rico mindig rákérdezett, mikor lesz ebből a poszból valami, ráadásul tök jogosan. Isten(?) látja lelkem, próbáltam meghallgatni, de nem vette be a gyomrom ezt a 21 perces, többnyire zajból álló valamit. Helyette elővettem a Trouble Unplugged albumát, ami nemrég jelent meg (2008). Nagyon tetszett, nem csak azért, mert a jól ismert dalokat egy más hangzásban és formában hallgathattam, hanem azért is, mert ezt még az ikrek is szivesebben hallgatják, mint a Rorcalt. Ez mondjuk érthető.

Mostanában fog megjelenni az új Trouble (The Dark Riff(?)), de már nem az iszonyatosan jó torkú Eric Wagnerrel, hanem a Warrior Soulból átigazolt Kory Clarke-kal. Kétség sem férhet hozzá, hogy Kory sem egy szar énekes, de nekem Eric orgánuma jobban tetszik. Mindenesetre kiváncsian várom, mit produkálnak az új hangszálnyúzóval. 

Az Unplugged albumon énekelt utoljára Eric olyan dalokat, mint a személyes nagy kedvencem a Rain, a nagyszerű Requiem, vagy a mosolygós Smile, hogy a többi fantasztikus dalt már ne is emlitsem. Inkább hallgassátok meg ti is ezt az Unplugged albumot. AMEN!