Mindig csurran, cseppen valami új, vagy éppen valami érdekes promo anyag az email-es postaládámba, a stoner rock/ metal zenei világából, hála a kiadóknak. Rendre meg is hallgatom azokat, amelyek elnyerik a tetszésemet, így tettem a Valley Of The Sun új anyagával is.
Mit is kell tudni erről a zenekarról? Nos röviden: A Valley of The Sun egy stoner rock banda az ohiói Cincinnatiből. A 2010-ben alapított banda gyorsan hírnevet szerzett magának a stoner szcénában és a stoner rock olyan jelentős erőivel turnéztak, mint például a Truckfighters. A zenekar eddig három stúdióalbumot adott ki. A hazai, amerikai fellépések mellet, fellépett már itt az öreg kontinensen, Európában is.
Az új albumukról egyelőre csak három szám hallgatható meg a Ripple Music bandcamp oldalán, továbbá van egy-két fasza kis videóanyag a Fuzzorama Records és a Ripple Music Youtube csatornáján.
Összességében elmondható hogy a zenei anyag egy erőteljes stoner löket, fogós, tempós riffekkel, az énekes erőteljes énekhangja rendkívül lelkes, de ütős is egyben. A hangszerek szépen, tisztán, markánsan szólnak. A számok változatosak. Szerepelnek a zenei palettán lassabb, őrlősebb, és keményebb tempós számok is. Nekem nagyon tetszett ez a „stuff”, bár a zenekar előző albumjai sem voltak rosszak. Szerintem ez a legjobb anyaga a csapatnak eddig. A stoner rajongóknak mindenképpen várós a cumó.
Nicodamien hívta fel a figyelmemet jó bő két héttel ezelőtt erre a dán csemegére. Mikor megláttam a borítót már sejtettem, ez egy jófajta nekem való stoner vagy esetleg valami retró beütésű psychedelic space-rock lemez lesz. Hát nem csalódtam, ez kérem szépen egy remek kis anyag!
Nos a zenekar öt tagú, és ahogy az albumot hallgattam, az is bebizonyosodott hogy az urak mesterei a hangszereiknek; a két gitár, a dob és basszus, és az orgona is szépen muzsikál. A banda két énekessel dolgozik, ezzel is színesítve a hangulatot. Az albumnak különleges ereje, dallamvilága, és nem utolsó sorban sajátos atmoszférája van, ami arra készteti az embert, hogy végighallgassa ezt a bő 40 perces anyagot.
A zenei fő irány természetesen a stoner vonal, de erőteljesebb, metálos riffekket is betáraztak itt-ott a srácok a zenei anyagba, továbbá fontos stílusjegye az anyagnak a pszichedelia zenei világa is. A zúzósabb mozzanatok mellett előkerülnek az elszállós, lebegős zenei témák, számok is, de hát pont ettől lesz az album változatos és hangulatos.
A két kedvenc számom, a nyitódal, az 10.000 Yard State, és az Abyss, mindkét szám erőteljes, bólogatós, metálos riffekkel megspékelt hamisíthatatlan stoner remekmű, de itt van a lassabb, súlykolósabb, doom-szerű Flowering Death, és az elszállós úr-rock szerű Hollow Souls, mind-mind remek nóták amelyek nagyon tetszettek. Az album kilenc számot tartalmaz és 41 perc hosszú, de rövidebbnek tűnt első hallgatásra, talán azért mert a változatos és feelinges anyag totál beszippantott és elvarázsolt. Összességébe véve ez egy remek bemutatkozó anyag volt, figyelemmel fogom kísérni a csapat munkásságát. Gegi Pcz
Bevallom őszintén hetek óta tologatom, halogatom ezt a kis lemezinfót, van már vagy három hete is hogy meghallgattam ezt a remek kis anyagot. Már első hallásra magával ragadott ez a dallamos, hard-rockos, stoner-rockos lemez. A banda, a Dual Fighter egy duó Indianapolisból, az USA-ból. Ahogy néztem ez a bemutatkozó anyaguk, legalább is mást nem találtam tőlük.
Kellemes meglepetést okozott a zene maga már első hallásra is, mely könnyű, lendületes, szinte már slágeresen hat, persze a hard-rock keretein belül. Az ének meglepett, ugyanis a 80-as évek popzenéit idézi a vokál; remekül beleillik, a gördülékeny dallamos, hangulatos rockzenébe. A fuzz-vezérelt gitárok, a dallamos stoner-rock és némi minimális psych „lehellet” itt-ott, arra késztetett, hogy mosolyogva, bólogatva stoner-rock, retró-rock boldogságának üregébe zuhanjanak.
A dalok tempóssága, lendületessége olyan riffközpontú energiával rendelkezik, amely véglegesen a polcra teszi a lemezt, a többi régi vagy éppen új kedvenc közé. Többször végig fogom még hallgatni, ez tuti. Jah, és ahogy a többség, úgy én sem szeretem a nagyon hosszú anyagokat manapság. Ezzel sincs itt gond, az album hosszúsága a jól megszabott univerzális 35 perc körül van. Gegi Pcz
A francia Red Sun Atacama bemutatkozó albuma, a Licancabur bennem elég mély nyomot hagyott. Nem is értem, miért nem írtam róla anno!? Szinte berobbant a lejátszómba és a hallójáratomba az a punkos, nyers hangzású album, ami a Stoner rock kezdeti idejét idézte meg. Ráadásul nem csak a hangzás volt jól eltalálva, hanem a dalok is rendben voltak! 100% Desert punk rock volt.
Kicsit féltem az új albumtól, pedig nagyon is vártam rá. Arra gondoltam, hogy az lesz, mint nagyon sok kezdő bandával. Készítenek egy ragyogó debut lemezt és utána kivész belőlük minden ösztön, csak arra koncentrálnak, hogy készüljön egy hasonlóan jó album. Éppen emiatt nem figyelnek oda a dalokra. Nem dalokat írnak, hanem számokat. Nem tudom, ez átjön-e? Mindegy is.
A Red Sun Atacama új lemeze június 17-én fog megjelenni DARWIN cimmel. A Mars Red Sky csapat által alapított Mrs Red Sound kiadónál megjelenő album nem váltotta be félelmeimet. Maradt a nyers valóság, a punkos lendület, a hangzás nagyon vastag és ismét telt lett, de azért sok minden változott is. A dalokba bekúszik a psychedelia, némi lebegés. Ezek a nyugalmas részek szellőssé, emészthetőbbé teszik az amúgy igen tömény anyagot. Megérte várni és közben kicsit félni ez alatt a 4 év alatt. Úgy gondolom, egy szavunk se lehetne, ha minden zenekar ilyen "második" albummal jönne ki, mint a Red Sun Atacama. AMEN!
A COVID miatt sok zenekar nehéz helyzetbe került. Gondolok itt most főleg a koncertezésre.
Ti mit csináltatok ez idő alatt?
MR: Fú, rengeteg csípőspaprikát ettünk meg fokhagymát és sok gyömbér(sör)t, jégert ittunk, vagy whisky-t, így hellyel-közzel átvészeltük egészségeben az egészet. Mentálisan nem volt könnyű az igaz, de azért a maszkolás, a kijárási korlátozás ellenére, próbáltunk zeneileg összehangoltak maradni. Ritkábban de zajongtunk, dalokat raktuk össze, szövegeket írtunk, hangszereket próbálgattunk, vagy épp építettünk. Felújítottunk a próba helyet, hogy otthonosabb legyen, és tartottuk egymásban a lelket.
Ha jól tudom volt egy sajnálatos baleset is, ami miatt még azt a kevés fellépési lehetőséget is lemondtátok.
MR: Igen, miközben Feri egy nénit próbált átkísérni az úttesten - mert ő ilyen - egy csöves elakarta lopni a néne táskáját. Feri utána rohant, és majd egy fél évig üldözte! Aztán rátalált Rómában, ahol a csövesünk, a táskában talált lábkrémet próbálta pizzaszószként eladni egy étterembe. Szerencsére a nagy dulakodás után, amiben Ferkónk is megsérült sajnos, sikerült lefülelni a tolvajt. Azóta Kőbányán díszpolgár lett, és ingyen kap egy évig feltétet.
Valójában, egy héttel a 2021-es Alpárfeszt előtt, Ferivel történt egy elég csúnya létrás baleset, ami miatt megsérült az bal keze, így lemondani kényszerültünk a bulit. Nem részleteznénk, de elég ijesztően nézett ki utána, de szerencsére most már jól van, és szebb, mint valaha! Mármint a keze, nem Feri! �
Változott-e a hozzáállásotok a dalszerzéshez ez idő alatt?
MR: Szerintünk nem. Talán, hogy több időnk volt, többet is agyaltunk a dalokon, már néha lehet túl sokat is. � De ötletből sosincs hiány, mindig van egy riff, amit leüthetünk! Meg amíg lesz, addig csináljuk is. Ha más nem, magunknak a pincébe! (hehe)
Lesz-e változás az új daloknál? Hangzásban, témában?
MR: Na igen, ez mindig jó kérdés. Olyan, hogy jó hangzás lehet nincs is. Mi mondjuk mindig szeretünk valamit variálni, tesztelni, aztán vagy meghagyjuk, vagy nem. Most, hogy hárman vagyunk, fontos volt azért, hogy megtaláljuk a „saját” hangunkat (főleg Csabiét �), de nem tartott sokáig szerencsére. Meg hát nem is vót, előtte se! � Valamiféle változás persze mindig van. De, hogy most ez jó vagy sem, majd mindenki eldönti maga, ha meghallgatja a dalokat! Amit előre is köszi!
Tervek a jövőre nézve?
MR: A világ megváltó terveink mellett, próbálunk, minél többet koncertezni! Jaja, sablon, de ez jutott most így elsőnek eszembe.
Mi a véleményetek a mai magyar zenei underground helyzetéről? Én úgy látom, hogy a külföldi zenekarokhoz képest túl sokat nyavajgunk. Nem csak a COVID-os időszakra gondolok. Máshol teszik a dolgukat, dalokat írnak, online koncerteket szerveznek, sőt a svéd Mustasch zenekar egy tó partján koncertezett, ahol a hajókról nézte őket a közönség esetleg egy nyitott kamionnal járta Göteborg utcáit! Ez nálunk mikor valósulhat meg? Mármint a kreatív hozzáállás és a rinya elhagyása?
MR: Hmm, lehet… Egy a titkok, sok sört kell inni! Tüskével! Komolyabbra fordítva, mi nem nagyon foglalkozunk ahogy te mondod, a „rinyával”. És ezzel nem csak mi vagyunk így itthon. A mi zenei közegünk, ha lehet így nevezni ezt a valamit, mindig segített egymásnak, húztuk egymást, jó volt a kapcsolat, stb… Legyen az zenekari, koncert szervezős, rádiós, vagy blogos szinten. De egyre több kiéhezett banda ébredezik, szóval mi is megyünk előre… A Mustasch-ék meg bolondok, nem várhattunk tőlük mást. Kellenek is az ilyen inspiráló arcok, na ők teljesen azok!
Legközelebb hol lesztek hallhatóak, láthatóak?
MR: Várunk mindenkit szeretettel május 14-én az S8-ba, ahol lesz még rajtunk kívül a Deres, a RedA, és a Eugene Tooms.
Szavak és hangok a sivatag merengve lüktető torkából, dűnék felett cikázó akkordok, tétován gomolygó füst, vagy izzó száguldás. "Let the truth be known, Get stoned!"
(Ha zenét töltesz le a blogról, kérünk, hogy 24 órán belül töröld, és ha tetszik, vásárold meg legálisan, mert az úgy jó. Köszönjük.)
Kommentek