Bevallom őszintén hetek óta tologatom, halogatom ezt a kis lemezinfót, van már vagy három hete is hogy meghallgattam ezt a remek kis anyagot. Már első hallásra magával ragadott ez a dallamos, hard-rockos, stoner-rockos lemez. A banda, a Dual Fighter egy duó Indianapolisból, az USA-ból. Ahogy néztem ez a bemutatkozó anyaguk, legalább is mást nem találtam tőlük.
Kellemes meglepetést okozott a zene maga már első hallásra is, mely könnyű, lendületes, szinte már slágeresen hat, persze a hard-rock keretein belül. Az ének meglepett, ugyanis a 80-as évek popzenéit idézi a vokál; remekül beleillik, a gördülékeny dallamos, hangulatos rockzenébe. A fuzz-vezérelt gitárok, a dallamos stoner-rock és némi minimális psych „lehellet” itt-ott, arra késztetett, hogy mosolyogva, bólogatva stoner-rock, retró-rock boldogságának üregébe zuhanjanak.
A dalok tempóssága, lendületessége olyan riffközpontú energiával rendelkezik, amely véglegesen a polcra teszi a lemezt, a többi régi vagy éppen új kedvenc közé. Többször végig fogom még hallgatni, ez tuti. Jah, és ahogy a többség, úgy én sem szeretem a nagyon hosszú anyagokat manapság. Ezzel sincs itt gond, az album hosszúsága a jól megszabott univerzális 35 perc körül van. Gegi Pcz
https://www.facebook.com/dualfighter/
