Default style- Alternative style

Alpárfeszt Underground (Könyv)

alpaunergroundbor.jpg 

A hamarosan megjelenő Alpárfeszt UNDERGROUND című könyvel kapcsolatban kerestük meg a szerzőt, Sánta Lászlót.

Bár a Stoner Rock Blog Hungary-nak nem teljesen vág a profiljába a könyv minden szereplője, de szívesen támogat minden olyan zenei kezdeményezést, ami megmozgatja kicsit ezt a közeget.

Az előzményekről annyit érdemes tudni, hogy Tiszaalpár és környéke, egy kis aktív sziget hazánk kulturális kezdeményezői között. Sánta Zola, és Riverside Booking által fémjelzett minden évben megrendezésre kerülő Alpárfeszt, és az általa szervezett számtalan klub koncertnek köszönhetően született baráti társaságról, zenekedvelő közösségről szólhat ez a könyv. Ezeknek a történeteknek az összefoglalója, megörökítője Zola testvére, Sánta László.

De, hogy ne találgassunk a könyv tartalmáról, ezért kerestük meg pár kérdéssel a szerzőt.

  • Kedves Laci mi inspirált arra, hogy a környéken zajló zenei események meg legyenek örökítve az utókor számára?
  • Olyan értéknek tartom a hazai underground zenei világot, a könyvben is ,,papírra vetett” zenekarok történetét, illetve örökségét, amely nem veszhet a feledés homályába. Ne csak a mi személyesen megélt élményeinket tudjuk általa újra megélni, hanem olyan emberek is szívesen merüljenek bele ebbe a világba, akik esetleg már a jövő underground arcai lesznek, zenekarokat alakítanak, koncerteznek, ezáltal új lendülettel töltik meg ezt a szférát. De olyanoknak is ajánlom, akik egyszerűen csak jót akarnak mosolyogni a zenekarok nem mindennapi történetein.
  • Bár az igaz, hogy Zolának és a segítőinek hála van miről „sztorizgatni”, de azért nem lehet kis feladat ezt egy könyvbe foglalni. Milyen körülmények segítették, vagy nehezítették meg a munkádat?
  • Kevés időm volt a munka mellett, viszont a tervek és a történetek bőségesek voltak. A legnagyobb segítő körülményt, maguk a zenekarok jelentették, illetve a fotósok, akiket a képek miatt ,,háborgattam”.
  • ­Mi lesz a könyv tematikája? A sztorik, a zenekarok, vagy az események fognak benne jelentősebb szerepet játszani?
  • Az Alpárfeszteken fellépő zenekarok mindegyike egy külön fejezet. A bandák és a CREW sztorijai a fő csapás.
  • Az előzetes borítón szerepel már négy zenekar, a Burning Full Throttle, Apey And The Pea, Don Gatto, és Baron Mantis. Ha nem titok megtudhatnánk többet a könyvben szereplőkről?
  • Horváth István ,,Pityesztől” Zahorán Csabáig, a KIES-től a Volume Feederig nagyon sokan megjelennek a könyvben. Véleményem szerint, aki szereti a magyar underground zenét, annak nagyon kedves olvasmány lesz ez a könyv, amelyben azért a metál zenekarok dominálnak.
  • Mikor jelenik meg a könyv?
  • Jelenleg a tördelői munka zajlik a kiadónál. Reméljük, hogy minél hamarabb a kezünkben foghatjuk!
  • Milyen formában lesz elérhető a könyv, illetve, majd hol kerül terjesztésre?
  • A kiadó hivatalos weboldalán, az undergroundbolt.hu-n megrendelhető lesz, továbbá az Alpárfeszt Underground könyv facebook profilon és az undergroundkonyv@gmail.com-on is igényelhető. Emellett reméljük, hogy minél több Alpárfeszttel kapcsolatos zenei rendezvényen is elérhető lesz az érdeklődők számára.
  • Köszönjük a beszélgetést.
  • AMEN!

The Royal Freak Out - Walrus Factory (Video)

 rfo_walrus_shot_3.png

Pár száz meghajtogatott kishajóval, tekeredő magnószalagokkal és pillanatonként
megállított mozdulatokkal mesélik el a Képzőművészeti Egyetem hallgatói, hogyan is
értelmeznek egy The Royal Freak Out dalt.
 

Idén másodszorra, a koronavírus nehézségei ellenére is létrejött a Magyar Képzőművészeti
Egyetem és a Majdnem Híres Rocksuli közös projektje, melynek keretében Révész László
csoportjából fiatal képzőművészek válogattak a beküldött dalok közül. Idén öthöz készítettek
videót, teljes művészi és kreatív szabadsággal. Magyar Dóra és Sánta Aliz választása a
Walrus Factory-re esett, aminek a The Royal Freak Out iszonyúan örült, a nagylemez
megjelenésekor szerettek volna erre klipet forgatni, de a dal pont annyira nehezen
megfogható, mint egy igazi rozmár. Dóra és Aliz viszont vették az akadályokat.
 rfo_walrus_shot_2.png

“Szerintem a MHRS és az MKE közös projektje egy remek lehetőség arra, hogy a festészetet
tanuló hallgatók másban is kipróbálhassák magukat” – mesélte Aliz. – “Nekem ez volt az
első évem a Képzőn. Az első szemeszterben készítettem kétperces kisfilmet egy nagyon kedves
barátnőm, Mucsi Ágota segítségével. Ágota egyébként a klipnél is segített az utómunkában,
amit köszönök neki. Középiskolában is festészetet tanultam, több elképzelésem volt akkor is,
amiket nem festményként készítettem el, ezért is örültem a lehetőségnek, hogy a kisfilm után
ezúttal egy videoklipet készíthetek. Próbáltunk egy olyan koncepciót kialakítani, ami passzol
a srácok zenéjéhez, de valamennyire a saját világunkat is tükrözi és remélem, ezt valamelyest
sikerült is elérni. A papírhajókat egyébként a klipkészüléstől fellelkesült nyugdíjas
ismerőseim hajtogatták velünk együtt. Kicsit túlzásba is estünk, ami a mennyiséget illeti, de
legalább akadt tartalék, mikor pár menthetetlenül roncsolódott munka közben. Az egyetemen
„forgattuk” de a vírushelyzet miatt egyes jelenetekhez szükséges fotókat otthon készítettük el.
A vágást Dórival közösen csináltuk, video chatben. Korában nem igen készítettem
komolyabban animációt, így nagy élmény volt számomra.”

rfo2020_foto_zsiga_pal.jpg
 “Amikor Aliz felvázolta, az ötletét, és onnantól kezdve már egyértelmű volt, hogy szívesen
csatlakoznék hozzá – tette hozzá Dóri. – Korábban nem volt közös munkám senkivel, ezért
egy jó lehetőségnek gondoltam ezt, hiszen egy ilyen projekt teljesen más igényeket állít fel, az
alkotókkal szemben. A kollektív munka, úgy gondolom gördülékenyen ment, a vírushelyzet
ellenére is. Egy klip elkészítése, sokkal összetettebb munka, mint amilyennek elsőre látszik,
különösen egy stop-motion technikával készült videó esetében, de pont ettől a procedúrától
volt különleges számomra. Ennek a folyamatnak a megismerése meglehetősen hasznosnak
bizonyult. Sokkal összeszedettebben, rendszerezettebben tudok gondolkodni, amit fontosnak
 tartok a jövőre nézve.”


A lányok megkérték Farkas Balázst, a The Royal Freak Out frontemberét, hogy üljön-
álljon modellt a kisfilmben, amiről Balázs elmondta, hogy "Érdekes volt a forgatás, mert
ilyen típusú munkában még nem vettem részt. Ráadásul több száz papírhajóval körbepakolva
állni mozdulatlanul hosszú perceket elég nagy kihívás is volt. Szerencsére a munka
gördülékenyen ment, együtt tudtunk dolgozni és nagyon türelmesek voltak a lányok."
A zenekar abban a szerencsés helyzetben van, hogy a képzősök még egy dalukat, a New
Transmission-t is beválasztották, ami szintén hamarosan elkészül. Közben a srácok új
dalokon dolgoznak és készülnek a koncertszezonra, ami, reméljük, ősszel el is kezdődik.

The Royal Freak Out Facebook, Majdnem Híres Rocksuli, Képzőművészeti Egyetem,

Soldati - Doom Nacional

 Érdekes színtér a Dél-Amerikai. Zenei értelemben. Földrajzilag messze van, mint Ausztrália. A két elfogadott nyelv a Spanyol és a Portugál. Ráadásul a kultúrájuk is különbözik szinte az összes ismertebb, nagyobbétól. Misztikusabb, kegyetlenebb, legalábbis az átlag európai szerint. Pedig ez csak részben igaz, de ez egy másik blog témája.

 Itthon alig ismeri ember Sergio Ch.-t, pedig Dél-Amerikában legalább akkora tisztelet övezi, mint az USA-ban és Európában Wino mestert! Egy zenei polihisztor a csávó. Írt már akusztikus lemezt, Stoner alapvetést, Doom klasszikust, stb. Tagja a Los Natas formációnak, az Ararat-nak, a Soldati-nak és persze szóló lemezeket is készít.

 Lemezei nem csak azért különlegesek, mert egy kicsit más a hangzása, mint az átlagnak, hanem mert javarészt spanyolul énekel rajtuk és ettől a két dologtól (hangzás+spanyol nyelv) olyan atmoszférát juttat el a közönséghez, ami teljesen egyedivé teszi. 

 

A Soldati idén megjelent lemeze a Doom Nacional sem szakít Serigio kapitány módszereivel. Nagyon jól kidolgozott témák, szép gitárdallamok (már amennyire lehet szép egy doom téma), a minimalista ének pedig tökéletesen belepasszol a dalok szerkezetébe. Nem egy pacsirta, vagy egy Zámbó Jimmy, de legalább nem próbál többnek tűnni, mint ami. A Doom Nacional egy nagyon jól megkomponált Doom album különleges hangulattal. Mindezt persze a South American Sludge Records gondozásában, ahol is szinte az összes Sergio Ch cucc fent van, meg még pár, ami szintén hasonló jóság! AMEN!

 

Voidlurker - Industrial Nightmare

 Angolok. Nem játszanak olyasmit, amit előttük ne játszottak volna mások. Electric Wizard, Dopethrone, és még sokan mások. Nem írnak fülbemászó doom slágereket, sőt azt se tudom állítani, hogy remekül bánnak a hangszerekkel. Ráadásul fél éve jelent meg, tehát nem egy nagy újdonság a műfaj kedvelőinek. 

 

 Mégis mért írok róluk? Mert egyszerűen ebben a műfajban etalon a hangzásuk. Ehhez a szutyok esős majdnem nyári időhöz pont ez illik. Feltekered a hangerőt és csak bámulsz ki az ablakon. Enyhe nihilizmus és áporodott pinceszag lengi körül ezt a pár dalt. Meg némi ipari rémálom. Mindez az APF records-nak köszönhető!  Facse AMEN!

Geezer - Groovy

 

A Geezer mindig is valamiféle csodabogár volt (van). Zenéjük minősége mindig is magas volt. Alázatuk a zenéhez követendő példa! Előtérbe helyezik a hangszereket, míg a vokál inkább díszítő szerepet tölt be. Keveredik a stoner és a jam rock. Zenéjük többször is monoton. Gyors dal nem nagyon fér bele a repertoárjukba, bár amikor középtempó fölé jutnak, az mindig üdítő színfolt.

Nem minden albumukat szeretem. Sőt, azokat favorizálom inkább, amiben az elöbb írt "díszítő jellegű" éneklést egy kicsit jobban előtérbe helyezik és inkább a stoner dominál, mint a jam. Ilyen lemez például a 2016-os Geezer, 2014-es Gage és a most megjelenő Groovy is. Persze, ebben is vannak elszállások, de visszafogottan és ez azt eredményezi, hogy hallgatóbarátabb dalok születtek. Nem populárisabbak, csak egyszerűen hallgathatóbbak.

 

Május 29-én fog hivatalosan megjelenni digitális formában a Geezer új lemeze, a Groovy a HEAVY PSYCH SOUND Records gondozásában. (Június 5-én fizikailag is elérhető lesz.) Jól teszitek, ha várjátok, addig is hallgassátok ezt a két dalt rongyosra! Geezer face, AMEN!

Bongtower - Oscillator

 

Már nagyon vártam az orosz Bongtower új albumát. Nem vártam hiába! Most itt van és én ízlelgetem, próbálgatom. Az első nagy meglepetése az albumnak az egyenletessége. Nem, nem a minőségi homogenitásról beszélek, hisz azt az első albummal elég magasra tették, amit itt szintén megugrottak a srácok.  (Igen, dobos csaj már nincs, helyette dobos srác van.) Zenei monotonitás van, de az a legmagasabb fokon. 

A másik meglepetés az az, hogy komolyabb témákkal jöttek elő, mint az Altered States-nél. Nyoma sincs semmiféle kábulatnak, tudatmódosulásnak és egyébként is. A lemez koncept lemez. Az nemzetközi űrkutatást járja körül. Főleg a fontosabb momentumokról szólnak a dalok, úgy a Szovjet, mint a Nemzetközi nagy pillanatokat veszi górcső alá. Pl.:az első űrsétát, Gagarinékat, ilyesmi. 

 

A zene tökéletes keveréke a Sleep-nek és a Dopethrone muzsikájának. Nagyon szépen jön össze az űr ridegsége, hidegsége a monotonitással és Dopethrone-os mélységekkel. Ja és persze rengeteg elektromos vuttyogás, tyüttyögés, búgolás, sütymergés, ami még jobban kiszakítja a hallgatót a Föld vonzásköréből. Facebook

AMEN!

Devillac - Mountains As Crowns

 

A Finn Devillac se ma kezdte a zenebonát. Gyakorlatilag már '95-ben kiadtak egy demót. Igaz, akkor még Fuzzbender néven futottak, de 2000-ben már kiadtak egy split korongot a Transonic Science-szel, Devillac néven. Fokozatosan fejlődtek, mégis benne maradtak a Stoner skatulyában, és ez szerintem jó, úgy megújulni, hogy nem hagyod el a stílusjegyeidet. 

 Most nagy sokára kiadtak egy EP-t, Mountains As Crowns címmel. Nagyon beérett anyag. Itt csupa nagybetűvel kell írni, a STONER-t. Nem mozdulnak át a mostanság egyre nagyobb teret nyerő doom-ba, sem pedig a sludge nem tudta őket elcsábítani. Nincs vintage rock, sem hülye hippiskedés, nem esznek lepkét és nem áldoznak szüzeket, fekete kecskét meg pláne nem inzultálnak análisan.

 

 A Stoner most horzsolóbban szól, mint valaha, az ének témák kidolgozottak és a basszus átvezérli a pulzusodat. Hasonló a megközelítés, mint a Truckfighters-nél, de itt nincsenek olyan hosszú dalok. Annyi, amennyi kell. Nem több, nem kevesebb. STONER! AMEN! 

Facebook.

 

Dopelord - Sign Of The Devil

Már megszokhattuk, hogy Lengyelországból minőségi doom/stoner...egyéb ehhez kapcsolódó zenék kerülnek be a nemzetközi vérkeringésbe. A Dopelord zenekar a manapság Doom-nak mondott műfajt képviseli felső szinten. (Én inkább lassú rockzenének, vagy neoDoomnak hívnám)

Az előző lemezük, a Children Of The Haze se volt egy gyenge eresztés, azonban...Alig egy hónapja jelent meg az új korongjuk a Sign Of The Devil. Nagyon aktuális, elég csak a címre, illetve a borítóra nézni. Már az első daluk, ahogy kezdődik, egyből megvett kilóra. Olyan mélységeket nyitnak meg a hallgató elött, ahol még alig jár élő ember.

 

A saját műfaján belül is feszegeti a korlátait és ez jót tesz ennek az amúgy is monoton zenének. Az első számmal még visszakacsintanak a régi időkre, de már a Hail Satan (mekkora cím!) olyan, mintha korai Celtic Frostot kevernék a Bathoryval és ezt úgy adnák elő, mint egy középtempós Emperor. Elég Black Metalosan hangzik, pedig ez Dopelord-os! A Heathen pedig egy igazi gitárorgia, olyan refrénnel, mint ha valami glam/stadion rock zenekart gyurtak vona bele egy rothadó sárkupacba. Kedvencem a Doom Bastards. Gyakorlatilag két dalt kovácsoltak egybe. Az eleje szép melankólikus doom sláger, de a vége felétől bevadul és igazi csordavokálos Heavy Metal lesz. Mintha a korai Running Wild is ott lapulna a sorok közt. Aztán ismét előveszik az "unalmas" oldalukat és World Beneath Us-al egy már most klasszikussá érett doom himnuszt adnak elő. És hát a végére még odabiggyesztenek egy ökölrázós Punk/Hc szösszenetet!

Mestermű! Hallgasátok, mert elvisz az Ördög! 10/10 https://www.facebook.com/Dopelord666

AMEN!